Remek időérzékkel kontrázott a március 15-i sajtószabadság melletti tüntetésre a nevében kissé képzavarral élő Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége. Az elnevezéssel ellentétben hús-vér újságírók érdekeit képviselő szervezet tagjai konferenciát szerveztek a nemzeti ünnep másnapjára, melynek témája a média átalakulása Magyarországon, a meghívottak között pedig szerepelt Szalai Annamária, a Nemzeti Hírközlési és Média Hatóság elnöke, valamint Koltay András, a Médiatanács tagja is.
Szabad(os)ság
Valamivel a meghirdetett időpont után a konferanszié, Kondor Katalin lépett kis csúszással az Uránia filmszínház színpadára. A Magyar Rádió volt elnöke a média jelenlegi züllött állapotának vázolásával vezette fel az előadókat. Kondor Katalin szerint a mai magyar média legfőbb problémái a szabadosság, az erkölcs hiánya, valamint két értékrend küzdelme, melyek közül az egyik nem átall külföldi segítséghez fordulni céljainak eléréséhez. Azt viszont máris elismeri, hogy a civil világot még nem kérdezték meg arról, mit gondol a problémáról. Hozzátette ugyanakkor, hogy bár Magyarországon ma politikai cenzúra nincs, működik viszont a pénzemberek gazdasági cenzúrája.
Az esemény vezérszónoka Szalai Annamária már az első mondatában kiemelte, minél többet beszélünk a médiatörvényről, annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke szerint egyre kontrolálhatatlanabb ez a világ, a médiafogyasztás pedig nagymértékű hazánkban, legalább napi 4-4,5 óra. A fiatalkorúaknál pedig az elnök szerint már egyértelműen átvette a vezetést az internet, mint elsődleges információs csatorna.
Szalai Annamária ezek után részletesen magyarázni kezdte a médiatörvény motivációit és a változás okait, illetve a média ellenőrzésének és struktúrájának átalakítását. A NMHH 9 évre kinevezett elnöke szerint a szükséges és sürgős átalakítások okai többek között technikai fejlődés (digitális átállás), az alkalmatlan szabályozók (86-os sajtótörvény, 96-os médiatörvény), valamint a lezüllesztett média voltak, ráadásul a közmédia morálisan és anyagi szempontból is igen leromlott állapotban van. …illetve volt, javította ki magát Szalai Annamária.
Preventív szankciók a médiában
Az elfogadott törvény által bevezetett új szankciórendszert illető kritikákra úgy felelt az NMHH elnöke, hogy a korábbi büntető filozófiával ellentétben az új szabályozás célja a megelőzés. Szalai Annamária szerint erre azért is van szükség, mert például a nagyobb kereskedelmi csatornák büdzséjében már külön kvóta létezett az ORTT által kiszabott büntetések kifizetésére, csak hogy a kifogásolt műsorok rendben lemehessenek.
Szalai Annamária többször beszélt a sajtószabadság mellett tüntetőkről, akiket „úgynevezett” civileknek titulált és úgy vélte, ezek a körök érzékenyen reagálnak az egyéni szabadságjogok sérülésének veszélye esetén, ám ugyanez elmarad, mikor a közösségi érdekek sérelméről van szó. Az esetleges túlkapások és visszaélések elleni legjobb ellenszernek pedig az NMHH működésének teljesen nyilvános voltát hozta fel érvként.
Mit akar a csendes többség?
Koltay András, a Médiatanács tagja úgy vélte, az utcán tiltakozók mellett létezik egy csendes többség, amely egészen más szempontból elégedetlen a médiatörvénnyel. Szerintük a jogszabály nem szabályoz eléggé és nem ad válaszokat azokra a problémákra, amelyekkel a mai magyar és európai média találkozik. A jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak, tehát a két irányzat között kell lavírozniuk. Az újságírók egy része Koltay szerint idegesen reagál, „mert neki nem feladata, hanem szabadsága van”, holott Európa szerte előírják a médiapiac demokrácia működtetésére vonatkozó kötelességet.
Koltay András a médiaszabályozás legfontosabb kérdését így határozta meg: Lehetséges-e egy jogállamban a közönséghez eljuttatni olyan tartalmakat, amelyek kulturális jellegzetességgel is rendelkeznek, lehet-e orientálni a közönséget, vagy át kell engedni a kereskedelmi szemléletnek a médiapiacot? A médiatanács tagja szerint a médiaszabályozás nem tud minden ezzel kapcsolatos problémára választ adni, mindenesetre hozzátette, hogy ha fontosnak tartjuk a kulturális színvonal emelését, azt elsősorban inkább az oktatáspolitika terén tudjuk elérni. A médiában egy megoldás van erre, a közszolgálati médiarendszer feljavítása és népszerűvé tétele. A közmédiának azonban nem lehet előírni, hogy jó műsort csináljon, amit néznek is az emberek.
A szakmai kérdések mellett Koltay András is érintette a sajtószabadság mellett létrejött civil mozgalmat felszólalásában. Szerinte ma már odáig fajultak a dolgok, hogy nem lehetséges az ésszerű párbeszéd, hiszen sokan már pszichózisban szenvednek a médiatörvénnyel kapcsolatban. Egy külföldi konferenciára hivatkozva pedig egyenesen úgy fogalmazott, ott nem sikerült meggyőznie a tanult német hallgatóságot arról, hogy Magyarországon nincsenek pogromok és vidéken sem folyik az erőszak az utcákon a kisebbséggel szemben.
A média feladata, hogy megmutassa a fényt
A konferencián felszólalt Osztie Zoltán atya, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke is, aki kifejezte büszkeségét a jelenlegi kormányhatalom intézkedései iránt, amelyek képesek voltak megkérdőjelezni végre a sokáig megkérdőjelezhetetlennek tűnő liberális hatalmi pilléreket, a pénzvilág és a tömegmédia legyőzhetetlennek tűnt hatalmi ágazatait. Az atya érzékletes metaforával élve vázolta, hogy az igazságot már hosszú ideje megkérdőjelezte a liberalizmus posványa, mely mindent egy nagy ingoványba mos össze, amikor mindenféle Heller Ágnesek hazudják szembe Európát.
A művészet, a média feladata az atya szerint a kötelesség és a szépség közvetítése. Nem tagadta, hogy az erkölcsi rosszat is meg kell mutatnia a híreknek, ám csupán azért, hogy „a sötétségben felragyogjon a jó”. Az atya még hozzátette, hogy az internet egyébként nagyszerű találmány, hiszen a plébánia oldalát havonta több mint tízezren látogatják, ráadásul lehet telekonferenciát tartani a vidéki gyülekezetek vezetőivel. Bár hozzátette, az elég baj, hogy ebben az országban minden Budapesten történik.
Hol voltak?
Az egyház képviselője mellett a családosok képviselőjét is meghívták a konferenciára, egészen pontosan a Kárpát-medencei Család-szervezetek Szövetségének elnökét, Szabó Endrét. A civilszervezet elnöke felméréssel indított, illetve azzal, hogy hallott egy felmérésről, mely szerint Magyarországon a gyerekek már több információt szereznek az interneten keresztül, mint könyvekből, ezért ezt a területet szerinte mindenképpen szabályozni kell. A szabályozás szükségességét egy privát példával indokolta, mert hiszen miért kell neki apaként eltűrnie, hogy ha ő nincs otthon, akkor a gyerek a tévét bekapcsolva olyan tartalmakat lásson, melyeket a szülő nem szeretne. A négy gyermekes apa elmondta, megütközve és felháborodva látja azt a perpatvart, amely az új médiatörvényt övezi. Feltette a kérdést, hol volt ez az értelmiség, amikor 2004. december 5-én egy kormány a saját nemzetének rontott. Szabó Endre szerint a magyar társadalomnak a hiedelmekkel ellentétben nem csupán a bulvár fontos, hanem a társadalmi tartalmak, a család, a házasság fontossága és a közösségépítés is.
