Rendet teremteni küldték Pécsre?
Arról szó sem volt. Azzal a feltétellel fogadtam el a fölkérést az egyházmegye átmeneti vezetésére, hogy a múlttal nem kell foglalkoznom. Nem lenne helyénvaló, ha egy püspök nyomozásba fogna.
De azzal nyilván tisztában kell lennie, hogy mégis mit vett át. A rendőrség „csalás és más gazdasági bűncselekmények gyanújával” nyomoz. A híradások szerint egyetlen év alatt 203 millió forintos adósságot halmozott fel a Mayer Mihály püspök irányította pécsi egyházmegye, feketekasszáról hallani, valamint arról, hogy a gazdasági vezető, Wolf Gyula által irányított püspökségi gazdálkodás könyvelése „nem a valós pénzforgalmat tükrözte”. A püspökség ellen még korábbi könyvelője is feljelentést tett.
Megbízatásom első órájában, január 19-én 12 órakor flasht végeztem: vagyis néhány könyvelővel és könyvvizsgálóval rögzítettem a pillanatnyi állapotot. Azóta ezt a megörökölt helyzetet igyekszem konszolidálni.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
Anyagilag és erkölcsileg egyaránt.
Az egyikből következik a másik. Nagy fájdalommal élem meg, hogy meg kellett válnom az egyházmegye néhány munkatársától. Tisztában vagyok vele, hogy minden munkavállaló mögött ott van egy-egy család, de a munkamennyiség nem indokolta a meglévő létszámot. Továbbá számba vettem azon értékesíthető ingóságokat és ingatlanokat, amelyekre a közeljövőben nincs szüksége az egyházmegyének.
Az ingóságok között találni Mayer expüspök nyolcmillióra taksált szolgálati BMW-jét… Látom, ezen még ön is mosolyog. Bevettnek számít az egyházban, hogy egy püspök olyan autóval jár, ami még használtan is nyolcmilliót ér?
Nem, ez nem jellemző. Csak azért mosolygok, mert számítottam rá, hogy erre rá fog kérdezni.
Ön miképpen vélekedik arról a kollégájáról, aki miközben szegény az eklézsia, megenged magának egy ilyen kocsit?
Ne várjon tőlem ítéletet. Nem volna helyénvaló. Én Skodával járok, számomra az pont megfelelő.
Elképzelem, ahogy egy püspöki konferenciára ön Skodával gurul be, aztán jön mondjuk a szegedi Kiss-Rigó László…
Ő is Skodával.
És sorra mind a húszan. Eközben senkinek sem szúr szemet, hogy a pécsi püspök hajónyi BMW-vel parkol be az udvarra? És a pécsiek 203 milliós hiánya sem szúr szemet év közben senkinek?
Ilyenekről nem szoktunk tárgyalni. Minden püspök önálló, ügyeibe más püspök nem szól és nem is lát bele.
Az autóparkot sem figyelik?
Én biztosan nem. Amúgy is fiatal vagyok ahhoz, hogy szólhatnék, és jóval később kerültem a püspöki konferenciába, mint Mayer püspök úr. Ilyesmiről sosem beszéltem vele.
Nagyon politikus.
Így tisztességes.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
A múlt heti püspöki konferencián téma volt a pécsi váltás?
Csak érintőlegesen. A nuncius úr hozta szóba Mayer püspök úr fölmentését, illetve az én kinevezésemet.
Ebben a körben zárt ajtók mögött annyi indulat azért csak elszabadul, hogy valaki azt mondja, „a kutyafáját, a képemről ég a bőr a hívek előtt püspök úr és a gazdasági vezetője miatt”?
Nem indulat volt bennünk, hanem sajnálkozás afölött, hogy a pécsi eset az egész katolikus egyházra negatív fényt vet. Korábban nem tudtunk a hibákról, következményeit most igyekszünk orvosolni. De nem győzöm elégszer hangsúlyozni: az ártatlanság vélelmét mindaddig fönn kell tartani, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Nem ítélkezünk előre.
Már az is ítélkezés, hogy a püspököt és gazdasági vezetőjét elmozdították.
Ahogy a közelmúltban nyilvánosságra hozott körlevelemben utaltam rá, bizonyos tényekkel szembesülni kellett.
„A sajtóban tárgyalt esetek nem mindegyikében ért minket alaptalan vád” – ezt írta.
Az óriási hiány kellő ok a visszahívásra. Ostobaság volna mellébeszélni. A feljelentés többi eleméről pedig majd a nyomozók kiderítik az igazságot.
Wolf Gyula kapcsán „felvetődött a szexuális jellegű visszaélések gyanúja”.
A bíróság döntéséig ebben a kérdésben sem kívánok ítélkezni.
A „szexuális jellegű visszaélések” ügye úgy általában is súlyos teher a katolikus egyházon, különösen a németországi, a belgiumi és a tengerentúli pedofil botrányok után.
Egy német származású, magát hitetlennek valló, az egyházhoz nem kötődő kriminálpszichológus, Hans-Ludwig Kröber kutatásai szerint a pedofil botrányok mindössze 0,3 százaléka hozható kapcsolatba egyházi személlyel. A többi 99,7 százalék családban vagy más, az egyházon kívül eső zárt intézményben fordult elő. Persze egyetlen eset is sok, nem mentegetem az elkövetőket, de a 99,7 százalékról senki sem beszél Ez az egész egy mesterségesen, nem tudom, kik által irányítottan, a média által felerősített probléma, támadás az egyház ellen
Az ősszel Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek, a pápa egyik vezető tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy „a cölibátus eltörlése elejét vehetné a papok körében tapasztalható szexuális visszaéléseknek”. Aztán, amint a pápa kinyilvánította, hogy „a cölibátus a hit meglétének jelentős bizonyítéka”, a bíboros megváltoztatta véleményét.
A pedofíliának semmi köze a cölibátushoz. Az említett kriminálpszichológus írta az általam emlegetett cikkében: „Hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól.”
Ezek szerint tévedett Schönborn bíboros.
A bíboros nem a pedofil ügyekre, hanem a papok számára tiltott heteroszexuális kapcsolatokra utalt.
Christoph Schönborn szexuális visszaélésről beszélt. Egy pap heteroszexuális kapcsolata annak minősül?
Annak, hiszen ellentétes a cölibátussal.
Biztosan így értelmezendőek a bíboros szavai?
Ő maga személyesen mondta el nekem, miként magyarázta félre a sajtó a szavait.
A reformátusokat nem érintik pedofil botrányok. Ennek van köze ahhoz, hogy náluk nincs cölibátus?
Fotó: Kummer János / fn.hu
(Képgaléria!)
Nem tudom. Ahogy említettem, meggyőződésem, hogy irányított botrányokkal támadják a katolikus egyházat.
Másodszor említi a katolikus egyház állítólagos rosszakaróit. Kik ők?
Nincs üldözési komplexusunk, de mind a világ más országaiban, mind Magyarországon világosan kirajzolódik egyfajta katolikus ellenesség. Nem véletlenül kezdeményezett a Szentatya párbeszédet a probléma miatt például az Európai Unió vezetőivel.
Tavaly májusban negyven, az interneten egymásra talált olasz asszony – titokban mindnek egyházi személy a kedvese – nyílt levelet írt a pápának, melyben a papi nőtlenség eltörlését kérik. Ősszel pedig két neves belga püspök kezdeményezett hasonló céllal vitát a kérdésről. Ön miként gondolkodik a cölibátusról? Egyáltalán: gondolkodhat másként, mint a pápa?
Az egyház szolgáinak megadatik a gondolatszabadság. Miután én magam is benne élek, tudom és vallom: a cölibátus nagy ajándék. Aki papi nőtlenséget fogad, osztatlanul az Úrnak adja magát. Sajnos, miképpen a házasságot, a cölibátust is kísérik a lényegével összeegyeztethetetlen cselekedetek, botlások és bűnök. De úgy hiszem, arányait tekintve nem több a hűtlenség a cölibátus, mint a házasság terén.
Jobbára az egyház modernizálásának hívei állnak ki a papi nőtlenség eltörlése mellett. Szükséges modernizálni az egyházat?
Ecclesia semper reformanda, vagyis az egyház állandóan megújul – tartja a teológiai gondolkodás. XXIII. János pápával kezdődően a második vatikáni zsinat az aggiornamento fogalmával jelölte ezt a folyamatot: a mai embernek továbbadni az evangélium örök üzenetét. Az egyház sosem kapkodja el a változást, Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan
Idehaza jobbára idős nők ülnek a miséken.
Én ismerek bőséggel olyan közösségeket, ahol szép számmal vannak középkorúak, fiatalok is, de a templomokban mindig lesznek öregasszonyok is. Az embernek, ahogy korosodik, átértékelődik az Istenhez való viszonya, és előbb-utóbb a templomban köt ki, legyen akár nő, akár férfi. De természetesen a fiatalságot is meg kell ismertetnünk az evangéliummal. Sajnos mostanra érett be igazán az erőszakos ateizmus gyümölcse, hiszen már nagyszülő korosztályba lépett az a korosztály, melynek tagjai nem gyakorolhatták nyíltan a vallást, nem kaptak iskolai hitoktatást.
Milyen egy korszerű egyházfi? Olyan, mint Bátor Botond, a pálos rendfőnök, aki motoros zarándoklatot szervez Lengyelországba, amúgy meg biofarmon a szerzetes testvéreivel termeli meg maguknak az ételt? Vagy az a modern pap, aki lemegy focizni a gyerekekkel?
Egyetlen elvárás létezik: szólítson meg minél több embert, és őt is bárki megszólíthassa. Hogy ezt milyen eszközökkel éri el, rábízzuk. Találkozni kell a hívekkel a templomon kívül is.
A pártok bizonyosan szólongatják az egyházat. Helyes az, hogy a katolikus egyház jó pár éve a Fidesz-KDNP-hez láncolódott?
Nem láncolódtunk hozzá. Az egyház tanítása kétezer év óta változatlan. Csak a pártok egyházhoz való viszonya különböző. De a hívő emberektől megtagadni annak jogát és kötelességét, hogy akár egy párt tagjaként tevékeny részt vállaljanak a társadalom életében – ez demokráciában elfogadhatatlan álláspont.
Nem is a hívekre, hanem magára az egyház vezetőire utalt a kérdés.Tudom, de ezt mégiscsak fontos rögzíteni. Ami pedig papjainkat és püspökeinket illeti: az egyház bölcsen megtiltotta számunkra, hogy pártokban és szakszervezetekben tagok lehessünk. Ám azt nem, hogy véleményünk legyen egyes pártok és kormányok cselekedeteiről.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
Miséken van helye a pártpolitikának?
Semmiképpen.
Kampányban olykor elhangzik a szószékekről, kire kell szavazni.
Ez valótlan vád, legfeljebb egy-két elszigetelt esetben fordulhatott elő. A liturgiában csak a krisztusi evangéliumnak van helye. A mise végén, a hirdetésben elmondhatja a pap, hogy pénteken kampányrendezvény lesz a faluban, magánemberként, a templomon kívül pedig akár egy pártról is közölheti a véleményét a hívekkel. Senki ne várja el a papságtól, hogy az egyház ellen rendszeresen diszkriminatív lépéseket tevő kormány szekértolója legyen.
Talán inkább senkinek se legyen szekértolója.
Egyetértek. Legfeljebb a pártok támogatják vagy sem az egyházat, de tökéletes párt, tökéletes kormány nincs, a választásokon arra kényszerülünk, hogy a legkisebb rosszra ikszeljünk. Arra szavazunk, aki leginkább képviseli az evangéliumi értékrendet és segíti egyházunk tevékenységét. Az elmúlt évek tapasztalata alapján ma a KDNP-Fidesz ez a párt.
Sokan mégis a politikai agitációk miatt fordultak el az egyháztól, a templomjárástól, magam is ismerek ilyeneket.
Nem ez a jellemző, még ha nyomokban előfordult is. A 2002-es évet a püspöki konferencia akkori titkáraként éltem meg. Ott olyan elképesztő túlzások is elhangzottak, hogy a papok még a gyóntatószékben is a Fidesz mellett agitálnak.
Horn Gyula állította ezt egyedi esetek alapján.
Amibe jól belekapaszkodtak egyes sajtóorgánumok, és általánosnak tetsző problémát kreáltak belőle. Még a püspöki konferencia választással kapcsolatos körlevelébe is belemagyarázták, hogy egyértelműen a Fidesz-KDNP felé hajlunk. Javaslom, olvassa el ismét azt a körlevelet.
Azt pedig biztosan merem állítani, hogy egyetlen pap sem agitált a gyóntatószékben. Sajnos a szocialista-liberális kormányok kivétel nélkül diszkriminatív módon léptek fel az egyházak, és rajtuk keresztül a hívek ellen. Egyes állításokkal szemben a tavaly hatalomra került Fidesz sem esett át a ló túlsó oldalára, csak korrektül teljesíti a Vatikán és a magyar állam közötti szerződésben foglaltakat: egyenlően támogatja az egyházi és az önkormányzati oktatási intézményeket. Ezzel visszaállította az előbb a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányok által csorbított jogainkat.
A vita az egyházi oktatási intézmények támogatása körül zajlott. A balos kormányok idején az önkormányzati és az egyházi iskolák is kizárólag fejkvótát kaptak a tanulók után, a többit a fenntartónak kellett kigazdálkodnia. Jobbos vezetések alatt viszont – így most is – az egyházi intézmények teljes költségét az állam állja. Nem meglepő, hogy az utóbbi időben számos település igyekszik szabadulni óvodájától és iskolájától, próbálja azokat átpasszolni valamelyik egyháznak. Így ugyan spórol a hivatal, az állam viszont kénytelen mélyebben a zsebébe nyúlni.
Ez így nem pontos, hiszen az egyházi iskolák finanszírozása korábban is a mostani szisztéma szerint történt, csak a mértéke nem volt egyenlő az önkormányzatiakéhoz hasonlítva. Az önkormányzatok a beszedett adókból egészítik ki a normatívát. A hívő emberek is befizetik az államnak, ill. az önkormányzatoknak az adót, ezért kapják az egyházi iskolák az államtól a kiegészítőt. De mi csak később kapjuk meg a különbözetet. Az állam kiszámolja, hogy az önkormányzati iskolák a normatíván fölül egy adott évben mennyi plusztámogatást adtak az oktatási intézményeiknek, és csak ezt követően utalják nekünk az országos átlag és a tanulói létszám alapján járó összeget.
Fotó: Kummer János / fn.hu (Képgaléria!)
A minap felvetődött, hogy a kormány – a takarékoskodás jegyében – változtat a támogatási rendszeren. A hogyanról egyelőre semmi biztosat nem tudni, mindenesetre a reformátusok már stopot mutattak az átvándorlásnak. Önök is terveznek hasonló lépést?
Minden püspök maga dönti el, hogyan cselekszik. Itt, a szombathelyi egyházmegyében úgy gondoljuk: a váltás mellett szavazó óvodák, iskolák pusztán azáltal, hogy lecserélik a táblát, nem válnak katolikussá. A szülők, a tanárok és a gyerekek részéről megnyilvánuló szándék a lényeg, az, hogy valóban keresztény intézményt akarjanak. Számunkra elfogadhatatlan, hogy ilyen fontos kérdésben egy hirtelen jött pénzügyi megfontolás döntsön. Az elmúlt három évben négyen kerestek föl bennünket, közülük hárommal megszűnt a további tárgyalás, csak eggyel folytatjuk az egyeztetést.
Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket a szüleik egy egyetlen és éppen egyházi iskolával bíró településen világi iskolába akarnak járatni?
A legtöbb esetben olyan kistelepülésről van szó, ahonnan már most is a közeli városba hordják a diákokat, mert a szülők úgy gondolják, ott színvonalasabb képzésben részesülnek. Eközben kiürülnek a gyakran jól felszerelt falusi iskolák. Ilyen helyeken is lehet értelme az egyházi szerepvállalásnak.
Vannak megfelelő tanulóik? Egy ismerősöm sok éve egyházi gimnáziumba járt, azt mondja, szorgalmas, egymást és másokat tisztelő diákok közé. Aztán a közelmúltban pizzafutárként vitt vacsorát az alma materbe kollégistáknak, és tar kopaszra borotvált, őt alázni próbáló, de még a portást is leüvöltő diákokkal találkozott.
Sajnálatos dolog, ha ilyen előfordult. Bár még most is csupán öt százalék az egyházi iskolák aránya a közoktatásban, jelentős felhígulás tapasztalható. A kommunizmusban mindössze nyolc katolikus gimnázium létezett, ezekbe csak az egészen elkötelezett keresztény családok küldték a gyerekeiket. Tudom, mert magam is ilyen gimnáziumba jártam. Aztán változott a társadalom, változtak a családi, erkölcsi viszonyok, nőtt az egyházi iskolák száma. Ma már olyanokat is felveszünk, akiket pusztán azért küldenek hozzánk, mert jobb nevelést szeretnének a gyermeküknek, mást, mint amit a társadalomban tapasztalnak. Szívesen fogadjuk őket, szeretnénk megadni ezeknek a gyerekeknek és a szüleiknek is a lehetőséget, hogy közeledjenek Krisztushoz és az egyházhoz.
