Milyen megfontolásból és mennyi pénzt szán Norvégia és a társult országok a 2009-2014-es időszakra?
Norvégia, valamint Izland és Liechtenstein – az Európai Bizottsággal tavaly év végén aláírt megállapodás értelmében – a korábbi ötéves időszakhoz képest mintegy 20 százalékkal magasabb összeggel kíván hozzájárulni a régió országainak társadalmi-gazdasági felzárkózásához. Célunk, hogy olyan területeket azonosítsunk közösen a kedvezményezett országokkal, melyek támogatása Európa közös jövője szempontjából kiemelten fontosak, s egyúttal országaink között erősítik a kétoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatokat. Összesen csaknem 1,8 milliárd euró, vagyis közel 500 milliárd forint felhasználásáról született döntés a formálisan két, az úgynevezett EGT és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül a 2009-2014-es időszakban, a 15 kedvezményezett országban.
Magyarországra mennyi pénz jut?
Magyarország – Lengyelország és Románia után – a harmadik legnagyobb kedvezményezett ország lesz, s a megállapodás értelmében mintegy 50 milliárd forintnyi támogatásban fog részesülni a következő évek során.
Norvégia tudja-e követni a pénzek sorsát?
Természetesen nagyon fontos a norvég kormány számára, hogy saját adófizetői pénzét a lehető legjobb célokra, a leghatékonyabban és átlátható módon használja fel. Éppen ezért a létrehozott intézményrendszer egyik elsődleges célja, hogy a donor országok (részben a nagykövetségen dolgozó munkatársaim, részben a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda révén, de rendszeres monitoring és audit tevékenységgel is) nyomon tudja követni a támogatások sorsát. Bár a projektek kiválasztása és a végrehajtás elsősorban a magyar intézményrendszer felelőssége volt – s ez minden bizonnyal a következő időszakban is így lesz -, a projektek támogatásáról a végső döntést a donor országok intézményei hozták meg, s szabálytalanságok észlelése esetén is megtették a szükséges lépéseket. Úgy vélem, így sikerült biztosítani a fent említett célokat a program átláthatóságával kapcsolatban.
Siri Ellen Sletner Fotó: Móricz Simon
Van-e adatuk arról, hogy Magyarországon hány – már a Norvég Alapba befogadott pályázat – hiúsult meg?
Mivel a 2004-2009-es időszakban támogatást nyert projektek elszámolhatóságának végleges határideje 2011. április 30., ezért végleges szám még nincsen. Természetesen már most látható, hogy a csaknem 100 nagyprojekt és ún. pályázati alap, valamint az ezek keretében támogatott több száz civil pályázat közül néhány végül nem fog a határidőig megvalósulni, ám ez az alacsony számú meghiúsuló projekt a program sikerét összességében nem veszélyezteti.
Mi a véleménye a közelmúltban ismertté vált – meghiúsult pályázatokról? Ilyen volt a nógrádi gyerekek pénzének késlekedése és a pedagógiai múzeum felújítására szánt pénz elúszása.
Alapvető kiindulópontunk, hogy elő kívánjuk segíteni az összes, norvég támogatással megvalósuló projekt megvalósulását. Az egyes projektgazdák tevékenységéért, munkájuk eredményességéért azonban nem tudunk és szerepünk szerint nem is vállalhatunk felelősséget. A donor államok a közvetlen felelősséget (a projektek kiválasztására és az ellenőrzésre vonatkozóan) a kedvezményezett országok, így Magyarország intézményeire ruházták. Ezt abból a meggyőződésből tettük, hogy ezek az intézmények körültekintően és professzionálisan végzik a feladatukat. Mint korábban említettem, több száz projektet támogatunk a Norvég Alapon keresztül, ezért szinte óhatatlan, hogy ezek között lesznek, amelyek különböző okoknál fogva végül sajnos mégsem tudnak megvalósulni. Nem volna szerencsés, ha ezekkel a konkrét ügyekkel kapcsolatban nyilatkoznék.
Tudomásunk szerint a nagykövetasszonyt több esetben is megkeresték magyar politikusok, (pl. Szőcs Géza), hogy közbenjárásra kérjék az Alap szabályai miatt. Hány ilyen eset történt, és konkrétan mely pályázatok voltak érintettek?
Tekintettel arra, hogy a Norvég Alap jelenleg talán a legfontosabb sarokköve a Norvégia és Magyarország közti kétoldalú kapcsolatoknak, nem véletlen, hogy a program helyzete, eredményei a magyar kormány képviselőivel folytatott beszélgetéseimnek rendszeresen az egyik központi témája. Az is teljesen természetes, hogy az egyes tárcák vezetői aktívan érdeklődnek a portfoliójukba tartozó projektek sorsa felől, s ezeket a találkozók során megvitatjuk. Ami azonban a saját szerepemet, illetve a nagykövetség megközelítését illeti, az álláspontunk mindvégig egyértelmű volt: az egyes projektek megvalósítása, beleértve a bonyolult szabályrendszer alkalmazását a konkrét pályázatokra, minden esetben a magyar hatóságok és a projektgazdák közös felelőssége.
Hogyan értékeli Norvégia az Alap sikerességét – a magyar viszonyok figyelembevételével?
Mint említettem, még néhány hónap hátravan a korábbi program megvalósításából, így a végleges következtetések levonásával célszerű volna még várni. Ugyanakkor az már most látszik, hogy több vonatkozásban jelentős sikereket értünk el. Néhány területen, például az európai kulturális örökség védelme, a tudományos kutatás-fejlesztés, az emberi erőforrás fejlesztése, vagy a megújuló energiák terén számos nagyon sikeres és nem utolsósorban az egész országban jól látható projektet valósítottak meg sikerrel, amelyek munkahelyeket teremtettek, hozzájárultak az adott helyi közösség versenyképességének növekedéséhez és egyúttal Norvégiát – gyakran az aktívan részt vevő norvég partnerszervezetek révén – láthatóvá tették Magyarország összes megyéjében. Különösen nagy öröm számomra, hogy a sikerrel megvalósult projektek közül egyre többet személyesen is meglátogathattam, s ennek kapcsán meggyőződhettem az elért eredményekről, és az ország minden szegletét volt alkalmam bejárni. Végül nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egyik kiemelt célunk, melyre a jövőben is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni, a civilszervezetek erősítése volt. Úgy vélem, a szektor magyarországi helyzetét figyelembe véve tagadhatatlan, hogy a támogatásra nagy igény van, s ezért is sikerként könyvelhető el, hogy a tavaly lezárult önálló Norvég Civil Támogatási Alappal kapcsolatban nagyon pozitív visszajelzések és értékelések születtek.
