„Már jövőre, avagy 2013-tól, de ebben a kormányzati ciklusban mindenképpen megemelkedik, várhatóan kétszázezer forintra, az egyetemet végzett pályakezdő pedagógusok alapfizetése” – hangoztatja mostanában mindenütt Hoffmann Rózsa. A pedagógus-életpályamodell koncepciójából azonban mindez egyáltalán nem olvasható ki.
A – hírek szerint hamarosan a kormány elé kerülő – dokumentum a mindenkori minimálbérhez rögzített béreket ír le. E szerint a kezdő tanító és óvónő a minimálbér 180 százalékát, a tanár pedig 200 százalékát kapná bruttó fizetésként. Ma a minimálbér 78 ezer forint. Ha most életbe lépne a modell, akkor egy kezdő tanítónak alig több mint 140, egy kezdő tanárnak pedig 156 ezer forint lenne az illetményalapja. Ezt nem dobhatja meg sem az osztályfőnöki bérpótlék (hiszen a gyakornoki szakaszban dolgozó pedagógusokat ebből kizárja a terv), és – értelemszerűen a háromévenkénti automatikus bérnövekmény sem vonatkozik a kezdőkre. Van egy utalás a törvényben, hogy esetleg ösztöndíjra pályázhat a fiatal tanár, de ez teljességgel bizonytalan. A mai bértábla alapján a kezdő tanár fizetése 122 ezer forint.
Hoffmanni jóslat?
Az államtitkár által emlegetett 200 ezer forintos kezdőbér csak akkor lehet igaz, ha jövőre megemelik a minimálbért 100 ezer forintra (vagy ha a tanítókra gondolt Hoffmann, akkor 111 ezer forintra). Hogy mennyi lesz jövőre a minimálbér, azt valószínűleg még Matolcsy György gazdasági miniszter sem tudja, így hát az oktatási államtitkár által felvázolt bér vagy egy felelőtlen ígéret, vagy tudatos félrevezetés. Elképzelhető egy másik változat is a 200 ezres ígéretre, amennyiben az államtitkár keveri a törvényben leírt minimálbért a garantált bérminimummal. Ez most 94 ezer forint, ott már majdnem kijön a beígért összeg.
Az életpályamodell azonban más területeken is problémás. Varga Júlia közgazdász számításai szerint, ha összevetjük a most hatályos pedagógus-bértáblával a tervezett változtatásokat, a pedagógusok döntő többsége egyáltalán nem biztos, hogy jól jár. Mint nemrég egy konferencián grafikonokkal bizonyította, egy átlagpedagógus (az életpályamodell szerinti úgynevezett Pedagógus II. fokozat) a pályája kezdeti (gyakornoki) éveiben nagyjából ugyanannyit fog keresni, mint a jelenlegi rendszerben, a hetedik évtől a huszadik évig valamivel többet, majd a karrierje 20. évétől határozottan kevesebbet. (S eközben minimum kétszer minősítő vizsgát kell tennie a pályán maradáshoz.) Ez azt jelenti Varga Júlia számításai szerint, hogy egy átlagos tanár nagyjából 40 éves pályafutásának mindössze 13 évében fog többet keresni, mintha maradna a régi bértábla.
Varga Júlia ábrája a korábbi életpályamodell tervezete alapján
(a kezdő szakaszon kissé megnőtt a bér az új változatban, de a többi változatlan)
Persze meg lesz a lehetőség, hogy aki akar és tud, az továbblépjen (további minősítő vizsgák, szakvizsga és egyéb feltételek után) mester-, és kutatótanári fokozatba, ahol már tényleg érezhetően több fizetés jár neki, de ez kevesek kiváltsága lesz. (Már csak azért is, mert ha túl sokan megszereznék ezt a fokozatot, az nagyon sokba kerülne a rendszernek.)
A cél szép, az eszköz alkalmatlan
Az életpályamodell bevezetőjében ezt olvashatjuk: „A magyar oktatási rendszer eredményessége szempontjából kulcsfontosságú, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb, legtehetségesebb emberek válasszák, a már gyakorló eredményes pedagógusok pedig pályán maradjanak. Ehhez szükséges az immár hosszú évek óta tervezett pedagógus életpálya-modell (sic!) bevezetése. … Az életpálya-modell (sic!) a pálya egészére ösztönzően hat; szavatolja a pedagógusi munka magas minőségét, a foglalkoztatási biztonságot, a megfelelő életszínvonalat, a szakmai fejlődést, lehetőséget teremt továbbá az alkalmatlanok kiszűrésére is.”
A kiszámított bérek alapján e célok közül semmi nem fog teljesülni, ha elfogadják jelen formájában a tervezetet. Nem lesz túl kecsegtető pálya a pedagógushivatás kezdő 180 ezer forintért (több nemzetközi kutatás támasztja alá, hogy a pályaválasztásnál a kezdő fizetések a mérvadóak) és hosszú távon a leírt alacsony bérnövekedéssel. A mester- és kutatópedagógusok érezhető fizetésnövekedését legkorábban is csak 15 év múlva tapasztalhatja meg esetleg a leendő tanár. Egyébként ez a kereseti „csúcs” is mindössze az átlagos diplomások keresetének 70 százaléka körül várható.
Elképzelhetetlenül nagy ráfordítást kíván a terv
Varga Júlia az fn.hu kérdésére azt is kifejtette, hogy erősen alulbecsüli az oktatási államtitkárság a közoktatási törvényben és az életpályamodellben leírt várható költségeket. „Pedig már az a 300 milliárd forint többletigény, amiről Hoffmann Rózsa beszél, az is brutálisan nagy összeg, a közoktatási ráfordítások több mint harmada” – mondja. Ha tényleg kiszámolnánk azokat a költségeket, amik például a 8 fős osztályok indításából, a kisebb csoportlétszámokból, a kisebb óraszámokból eredő tanári foglalkoztatásnövelésből és egyebekből következnek, jóval több pluszráfordításra lenne szükség. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben elképzelhetetlen.
Már csak azért is, mert a pedagóguspályán egyszerre van túlfoglalkoztatottság és tanárhiány. A magyar közoktatás egyrészt arányosan jóval több pedagógust foglalkoztat, mint az uniós országok (igaz, jóval nagyobb adminisztrációs terhekkel), másrészt például a természettudományos szakokon alig találni szaktanárt. A közoktatási törvény tervezete pedig tovább növeli a tanárok létszámát. Hogy a még több tanárnak érezhetően jobb legyen a fizetése, ahhoz óriási – és ma elképzelhetetlen – ráfordítások kellenének.
