Tudjuk, hogy az ügyes politikus el tudja adni magát anélkül, hogy egy szál konkrétumot mondana. A még ügyesebb viszont akkor is, amikor nem is szabad neki. Ez a fő tanulsága a Nyugati téri U26 klubban szervezett szerdai vitaszínháznak, melynek témája a fiatalok és a politika viszonya volt. A rendezvénysorozat szokásos koreográfiája szerint három színész játszott el egy-egy témába vágó jelenetet illusztrációképpen, hogy aztán arra a körben ülő fiatalok reagáljanak. Hogy még véletlenül se üljön le a vita, ott volt Gulyás Gergely a Fideszből, Schiffer András, az LMP vezetője, Szávai István, a Jobbik, és Ujhelyi István, az MSZP képviselője.
Szávai, Ujhelyi, Schiffer. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
A szervezőknek végül sikerült konkrétummentes, azaz általános ideológiai és elméleti mederben tartani az eseményeket, ehhez pedig még a politikusok is tartották magukat, egy-két kilengéstől eltekintve. A terep is alkalmas volt minderre: arról volt szó, hogy jelenik meg a pártpolitika a családban, az iskolában, van-e külön politikai erkölcs, és hogy kell-e nekik szakértőnek lenni, vagy elég a józan ész, illetve a „közületek való vagyok, ismerem a problémáitokat” című alapállás. A legsúlyosabb szabálysértést talán Szávai követte el, aki nem bírta ki és kimondta: ma Magyarországon nem demokrácia, hanem „többségi zsarnokság” van.
Hogy ne legyen statikus a klub színpada, a szereplőknek a választott álláspont térfelére, azaz a tér bal vagy jobb oldalára kellett ülniük, amely nem volt egyenlő a politikai bal- és jobboldallal. Már csak azért is megérte végignézni a másfél órás vitát, hogy lássuk egyik kanapéról a másikra vándorolni a meghívott államférfiakat.
Gulyás Gergely elhatárolódik. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
A diákok szintén tartózkodtak a konkrétumoktól: a politika elvileg lehet más, mint ma, de valószínűleg mégsem lesz, mindenkit érdekel, de senki nem tesz semmit, civilnek lenni fontos, de nehéz, az állampolgár pedig jó, ha betartja a törvényt, bár végül is vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen, hogy egy kicsit megkerülje. Ez természetesen vonatkozik a politikusokra is – itt előkerült a kordonbontás és az őszödi beszéd kiszivárgása utáni zavargássorozat, mindkét felidézett eseménysor tanulsága azonban az volt, hogy „nehéz kérdések ezek”. „Miért, ami 2006 őszén történt, az törvényes volt?” – kérdezte egy diák, amikor felmerült, hogy mindent elérhetünk úgy is, hogy betartjuk a szabályokat. „Erről van szó!” – kiáltott fel ösztönösen Szávai. A jobbikos képviselőt egyébként üdvrivalgás fogadta, amikor bemutatták az est elején, a későbbiekben pedig feltűnően sokat sugdolózott Schifferrel.
Nemcsak a parlamenti büfé hangulatából kaptunk kóstolót, hanem az üléstermi stílusból is. Viták mindig is lesznek, és ennek része lesz a „nem mindig magas színvonalú politikai támadás is”, ebből a szempontból nem lesz más a politika – fejtette ki Gulyás Gergely. Az pedig biztos, hogy a politikának van erkölcse, de ez egy „köznapi morállal nem mindig egyeztethető össze”: van, amit az ország érdekében el kell hallgatni, vagy – bizony! – hazudni kell, azzal együtt persze, hogy általában az őszinteségre kell törekedni és arra, hogy legalább az alapértékekben egyetértsünk. A „sajátos erkölcsi szabályoknak” gyorsan nekiment Schiffer András, aki szerint az erkölcs az erkölcs, a politikában ugyanúgy, mint máshol, bár a nemzet érdekében hazudni például pont erkölcsös. „András nagyon ellenem volt az előbb, ezért most hadd legyek én is egy kicsit álszent” – replikázott később Gulyás, amikor a jog és erkölcs közti különbséget fejtegette. Az LMP vezetője „a folyosón ezt majd megbeszéljük”-tekintettel fogadta mindezt.
Megkezdődött a Jobbik és az LMP közti egyeztetés. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
A két új párt egyébként Schiffer szerint enyhít majd a politikai élet elviselhetetlenségén, hiszen mindkettőt olyanok alapították, akik nem arra tették fel az életüket már tizennyolc évesen, hogy politikusok lesznek. Azt azért hozzátette, hogy az LMP-t tizennégyen alapították a Jobbik tizenhármával szemben. A politika egyébként nem valami mágikus szakma, az a „fétis”, hogy a politikus egy külön kaszt, és szakértőnek kell lennie, az elmúlt húsz év egyik hazugsága – mondta. A polgári engedetlenség pedig a polgároké, ha más választásuk nem marad, de a politikusoknak sosem szabad élniük vele.
Belpolitikai szempontból talán nem sok hírértéke volt a másfél órás eseménynek (amely természetesen lett volna háromórás is, ha hagyják), mégis sajnálhatja mindenki, aki kihagyta. Ha másért nem, hát azért, mert amikor feltették a kérdést, hogy elég-e a választópolgárnak négyévente egyszer beleszólnia az ország sorsának alakulásába, a négy képviselő a nem táborba, azaz közös platformra csoportosult. Az egy kanapén, egymás mellett fészkelődő jobbikos, MSZP-s, fideszes és LMP-s politikus látványa alighanem 2011 eddigi legszebb közéleti kompozíciója volt.
