Szabó
Tímea és Schiffer András hétfőn benyújtott törvényjavaslatukban
kitérnek arra is, hogy a közkegyelem nem vonatkozna azokra, akik
fegyveresen vagy felfegyverkezve támadtak hivatalos személyekre.
A közkegyelemben részesülők mentesülnének a büntetés végrehajtása, illetve a büntetett előéletből fakadó hátrányok alól.
Az
első fokon eljáró bíróság a javaslat szerint legkésőbb október 23-ig
nyilvánítaná semmisnek korábbi határozatát, míg az ügyészség ugyancsak
október 23-ig megszüntetné a folyamatban lévő eljárásokat.
Indoklásukban
azt írják, hogy a fideszes Balsai István által benyújtott, a 2006 őszi
tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló, úgynevezett
semmiségi törvényjavaslat teljességgel elfogadhatatlan módon érintené a
jogrendszert.
Az LMP-s politikusok úgy látják, hogy az a
javaslat ellenkezik a hatalmi ágak elválasztásának alapelvével, mert a
törvényhozás kötelezné a bíróságot, hogy mondja ki a saját ítéletének a
semmisségét. Felhívják a figyelmet, hogy az közokiratokat és
tanúvallomásokat minősítene utólag, mérlegelés nélkül törvénysértőnek,
„ami mind a bíróság mind a rendőrség valamennyi későbbi nyilatkozatába
vetett bizalmat rombolná”.
Hozzáteszik, hogy a rendőri vallomáson
alapuló ítéletekre szűkítés pedig teljesen igazságtalan. Úgy
fogalmaznak, hogy a semmisség nem mondható ki akkor, ha az ítéletet a
bíróság civil tanúk vallomása, a terhelt beismerő vallomása alapján
hozta meg. Megjegyzik, hogy a civil tanúk között lehettek
rendőrügynökök, és „aligha zárható ki, hogy a beismerő vallomások a
nyomozó hatóság előtt fizikai vagy pszichikai kényszer hatására jöttek
létre”.
Igazságtalannak tartanák azt is, ha a civilek ellen
hozott ítéletek fennmaradnának. Utalnak arra, hogy az első fokon eljáró
bíróságok 84 százalékban adtak helyt az ügyészség indítványának és
rendelték el az előzetes letartóztatást, de a másodfokú eljárásban az
első fokú végzések 78,6 százalékát hatályon kívül helyezték. Meglátásuk
szerint ez „világosan mutatja, hogy a bíróságok a politikai helyzet
nyomása alatt, zavarodottan hozták meg a döntéseiket”.
Úgy
összegeznek: a törvényhozásnak alkotmányos joga, hogy közkegyelmet
hirdessen. Úgy fogalmaznak, hogy a kegyelem kivételes jellegénél fogva
nem érinti a bíróságok jogkörét, nem bírálja felül a bíróság
ítélkezését, csak azt mondja ki, hogy a „társadalom képviselete le
kívánja zárni a felelősségre vonás és a büntetés korszakát”.
