„A KDNP megzsarolta a Fideszt, Kósa Lajos határozottan bírálta a kormány terveit, Pokorni Zoltán keményen ütközött Hoffmann Rózsával, és végül Lázár János – miközben bejelentette, hogy lemond a vitatott luxusautójáról, és a jövőben saját kocsiját fogja vezetni – olyan önkritikus mondatot mondott a sajtótájékoztatóján, ami általában még egy fideszlight közszereplőtől is meglepne: a Fidesz ezekben az ügyekben csak azt kapja, amit korábban maga adott a szocialistáknak”- írja.
Az elemzőt nem a viták lepik meg, hiszen ahogy írja, „a monolit, kétely- és ellentétmentes egység, amiről itt-ott olvasni lehetett, soha nem létezett”, hanem az, hogy „ezekről a belső konfliktusokról most olyan dózisban jönnek a hírek, amelyekre korábban csak a szocialisták egy-egy szinte élőben közvetített ‘zárt’ ülése kapcsán volt példa”. Török Gábor szerint most olyan dolgokat tártak a nyilvánosság elé, amelyek eddig rejtve voltak, hiszen a Fidesz ápolta az egységes, fegyelmezett politikai erő képét.
Ő erre három lehetséges magyarázatot lát, amelyből az első a konfliktusok olyan mértékű elmérgesedése, amik már nem tarthatók a színfalak mögött. „A kormányoldalon megszűnt az a belső bizalmi háló, ami korábban megakadályozta a kiszivárogtatást, a sajtó célzatos tájékoztatását, s most már számítani kell arra, hogy – miként az MSZP-nél sokszor láttuk – az egyes erőcsoportok ezt az eszközt is igénybe veszik politikai céljaik elérése érdekében. Ebben a megközelítésben a viták tehát nem csupán valódiak, hanem többletjelentésük is van: komolyan veszélyeztetik a kétharmados többség egységét.”
A második lehetséges magyarázatot az újságírók szemfülességével hozza összefüggésbe Török Gábor, de rögtön el is veti, hiszen mint írja „az első fátylat éppen az a távirati iroda lebbentette fel, amely esetében ilyen véletlen ‘erősödés’ nem tűnik túlzottan valószerűnek”.
Harmadik lehetséges magyarázatként pedig azt látja, hogy egyszerűen a Fidesz érdekei diktálták azt, hogy kivételesen sebezhetőbbnek és önmarcangolóbbnak mutassa magát. „Hogy miért lenne erre szükség? Esetleg azért, mert egy legújabb felmérés már közel 800 ezer választó elvesztését mutatja a kormányzás első kilenc hónapjában (a teljes népességben tavaly májusban 42 százalékon állt, most 31-en van a Fidesz a Szondánál), és esetleg úgy ítélhetik meg a stratégák, hogy – a kiadáscsökkentő intézkedések bejelentésével súlyosbítva – további kockázatai lehetnek annak, ha a kormány magányosan áll neki az alkotmányozásnak. A vívódó, belülről megosztott Fidesz-KDNP képe ebben a megközelítésben akár csali is lehet, egy olyan horogra akasztva, amelyet bekapva az ellenzéki pártok érdemi munkának láthatják az alkotmányozást, és becsalogathatóvá válnak a parlamenti munkába”.
