Az oktatás finanszírozásának átalakítását sürgette Pokorni Zoltán. A fideszes politikus egy szakmai konferencián azt mondta, a mai fejkvótaalapú finanszírozás és a két lábon álló – önkormányzati és központi – rendszer nem képes kezelni a jelenlegi egyenlőtlenségeket.
Ott költjük a legkevesebbet az óvodákra, iskolákra, ahol a legtöbbet kellene, ott tudjuk a legkevesebbet fizetni a tanároknak, ahova a legmagasabb fizetésekkel kellene vonzani őket – mutatott rá a kormánypárti politikus, aki szerint a feszültség mára elviselhetetlenné vált.
Az alkotmányozás idején “bátorságot kell vennünk és hozzáértést” az átalakításhoz – emelte ki a jelenlévő oktatási államtitkárhoz fordulva. A korábbi szakminiszter szerint “becsületes megállapodást” kellene ajánlani a pedagógustársadalomnak.
“Mondjuk meg, hogy az úgy nem fog menni, hogy 170 ezer pedagógus van, és duplájára emeljük a bérüket” – fogalmazott, hozzátéve: az ország gazdasága ezt fenntartható módon, hosszú távon nem tudja vállalni.
A pedagógustársadalom képes egy becsületes és tisztességes megállapodásra, mert nagy részük szenved attól, hogy a kiemelkedő teljesítményt nem honorálja semmi. Pokorni Zoltán egyetértett azzal, hogy lépcsőzetesen, felmenő rendszerben vezessék be az új életpályamodellt.
Pokorni Zoltán kitért arra is, hogy jelenleg túl sok pedagógust képzünk, kétszer, két és félszer annyit, mint kellene. Radikálisan csökkenteni kell a pedagógusképzési kapacitásokat, kevesebb pedagógust kell képezni, jóval magasabb színvonalon.
Az oktatási államtitkár jó esélyt lát arra, hogy még ebben a kormányzati ciklusban, 2012-ben vagy 2013-ban elinduljon a pedagógus-életpályamodell. Hoffmann Rózsa a tanácskozáson azt mondta, egyöntetű kormányzati szándék van a modell bevezetésére.
Hozzátette: a finanszírozásról szinte naponta tárgyal a szaktárca vezetőjével – közölte a KDNP politikusa, aki szerint fontos, hogy a pedagóguspályát biztonságossá tegyék, s ehhez olyan javadalmazást rendeljenek, amelyből meg lehet élni.
A jól kiválasztott, motivált, jól képzett pedagógus a garanciája a jó oktatási rendszernek, s a pedagógus-életpálya nélkül nem képzelhető el a közoktatás megújítása – emelte ki. Hoffmann Rózsa alapvető célnak nevezte az oktatás eredményességének javítását.
Mint mondta, fontos, hogy a legkiválóbbak kerüljenek a pedagóguspályára. A kétciklusú képzés nem tett jót a pedagógusképzésnek, az egyszakos tanárképzés nem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek. Az várható, hogy erősödik az osztatlan, kétszakos tanárképzés túlsúlya – közölte.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a pedagógus-életpályamodell kritériumai közé sorolta a világos követelményrendszert is. Szerinte fontos, hogy a szakmai értékelés olyan hiteles és megkérdőjelezhetetlen legyen, amelyet a társadalom elfogad.
Pálinkás József azt mondta, hogy a jó pedagógus-életpályamodell egyszerű és vonzó. Az MTA elnöke támogatja a pedagógus-életpályamodellt, de óvná a közvéleményt attól, hogy ezután minden szakmában külön modellt fogalmazzanak meg. Nem kell egyetemi, kutatói életpályát kidolgozni, mert már van ilyen, mint ahogy van ilyen a bíráknál és az ügyészeknél is.
