Az L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Iskola különös és egyedi működését korábban több riportban mutatta be az fn.hu. „Az iskolánk az igazságról szól. Itt nem számít, ki cigány, ki nem. Ki szegény, ki gazdag. Itt mindenki lehetőséget kap” – fogalmazta meg az első ottjártunkkor egy diák a berettyóújfalui művészeti iskola lényegét. Amellett, hogy a pedagógusok felkészítése nyomán a tanulók sorra nyerik a nemzetközi és hazai képzőművészeti elismeréseket, ebben az intézményben a tanárok egyben szociális munkát is „kénytelenek” végezni. Szinte minden nap kilátogatnak azokba a Berettyóújafalu környéki „világvége” falvakba, ahol számos család olyan életkörülmények között él, amelyről sokuknak elképzelésünk sincs. Ritók Nóráék első kézből tapasztalják meg, hogyan élnek a reménytelen mélyszegénységben élők. Az fn.hu tavaly kérte fel az iskolavezetőt arra, hogy indítson az oldalon egy blogot a mélyszegénységben élő családok mindennapjairól, a gyermekszegénységről, az integrált oktatás gyakorlatáról. A Nyomor széle blogban arról olvashatnak, hogyan él 2011-ben Magyarországon az a társadalmi csoport, amely nap mint nap éhezik, télen fázik, nem telik gyerekruhára sem. Reményük sincs kitörni ebből a helyzetből. Azóta több felsőoktatási intézmény pedagógiai, szociológiai, felnőttképzési szakjain ajánlott tananyagként tűntetik fel a bejegyzéseket.
A bloggerünket ezúttal az új közoktatási törvény koncepciójáról, azon belül is elsősorban annak esélyegyenlőségi vetületéről kérdeztük.
Az új közoktatási törvény tervezete szerint iskolaérettségtől függetlenül – kötelező módon – iskolába irányítják a hétéves kort betöltött gyerekeket. Ott, ha szükséges, biztosítanának nekik különböző felzárkózási lehetőségeket. A berettyóújfalui kistérségben sok gyereket érinthet ez az elképzelés. Ön szerint ezek eredményesen segítik majd esetükben az iskolára való felkészülést? Lehet szegregáltan felkészíteni az integrációra?
Nem segíti, sőt. Nem igazán tudom elképzelni, hogy a tervezetben leírt – óvoda vagy szülő kérésére összeállt – négytagú iskolaérettség-bizottság bármilyen mérés, teszt alapján akkor és ott pontosan meg tudja állapítani, hogy a tapasztalt iskolaéretlenségnek pontosan mi is az oka. Részképesség-kiesés (ami egyébként normál osztályban is kezelhető), vagy a szociális helyzetből adódó hátrány? Az utóbbi csoportból sokan fognak bekerülni abba a kategóriába, amiből nagyon nehéz lesz visszatérni a normál oktatásba. Nem beszélve arról, hogy a fenntartónak nem lesz forrása előkészítő, kis létszámú és gyógypedagógiai osztályt is megszervezni, tehát ezek közül egyet fog, ahol ott lesz a sajátos nevelési igényű (SNI), és a bizottság szerint felzárkóztatásra szoruló tanuló is. Már látom az új első osztályokat: normál osztályok, (ahol mindenki „fehér” és jó körülmények közül jön), és felzárkóztató (ahol sok a barna bőrű, és mind szegény). A normál osztályban ott lesz a nem cigány, jó körülmények között élő, „valaki” részképesség-kieséses, hiperaktív, satöbbi gyereke, mert ugye oda, a másikba, a cigányok közé azért nem mehet mindenki. Véleményem szerint törvényes lehetőséget kap így a szegregált osztályszervezés. Mert utána mi lesz? A második évben? Majd jön az osztályszervezés más pedagógiai szempontja: a már kialakult osztályközösséget nem szedik szét. Vegyes, új osztályokat hoznak létre, ahová a már felzárkóztatott cigányokat beintegrálják? Nem, biztosan nem így lesz. Akkor majd az lesz a szempont, hogy a már beszokott osztály maradjon együtt. Tehát, mehet a „b” de inkább a „c”osztály, szegregáltan, nyolcadikig.
Sajnos, esélyegyenlőségi szakértőként korábban is megtapasztalhattam azokat a praktikákat, kiskapukat amik alapján egy osztályt szegregáltan képes egy iskola megszervezni.. Most erre több lehetőségük lesz. Másrészt – bár tíz évig küzdöttünk azért, hogy ne mossák össze az SNI-s és a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket -, ha elfogadják a törvényt, újraszerveződhetnek a kisegítő osztályok, iskolák is, ahol 90-100 százalék lesz a halmozottan hátrányos helyzetű, cigánygyerekek aránya. Akiknél az iskolába lépéssel eldöntetik, hogy soha, semmilyen, munkaerő-piaci szempontból hasznosítható tudást nem fognak szerezni.
A középiskolai beiskolázás esélyteremtési elképzeléseit az új törvény a Hídprogramban írja le. Ennek lényege, hogy akit nem vettek fel középiskolába, de nem is bukott meg nyolcadikban, azt egy kis létszámú előkészítő évfolyamba irányítanák. Ez sem jelent számukra megoldást a középiskolai karrier felé?
A nyolcadikig görgetett problémákat sosem fogja megoldani egy év akármilyen képzése. Akkorra olyan beidegződések alakulnak ki, amik ellen nem tehet már az oktatás semmit. A hátrányokat előbb kell, folyamatosan, óvodától kompenzálni. Ebben a családgondozás is fontos lenne.
Csökken az tankötelezettség korhatára egy évvel, gyakorlatiasabbá vélik a szakképzés. Ezzel azt várja a kormány, hogy a jó szakemberek hamarabb mehessenek el dolgozni. Ne kelljen négy évet eltölteni a szakképzőkben a gyerekeknek, ha három év alatt is kitanulható egy-egy szakma…
Szép elképzelés, de munkahelyteremtés nélkül láb nélküli test a szakképzés.
Az új NAT-ban előírják majd (10-15 százalék kivételével), hogy pontosan milyen tananyagot kell “leadni” minden egyes gyereknek. A törvényalkotó szerint így biztosított az átjárhatóság, és így minden diák hozzájut a szükséges nemzeti műveltségtartalomhoz. (Ahogy korábban lefestette az államtitkár, így János vitézt nem szorítja ki majd például Harry Potter.) Várható színvonal-növekedés a központosított tananyagtól?
Ez érdekes kérdés. Egyrészt azt mondom, biztosan nem, ha feltételezem a kreatív, gyerekközpontú pedagógiát. Ha feltételezem azokat a pedagógusokat, akik szabadon dönthettek, akik a képességfejlesztésre koncentráltak, akik egyéni fejlesztésekkel, egyéni haladási tempóban dolgoztak a tanítványaikkal. Nekik nem lesz jó. De ők vannak kevesebben.
Akik meg eddig is egy-egy tankönyvcsalád (és persze a vele járó tanmenet) szerint haladva, azt szentírásnak tekintve haladtak, azoknak ez nem jelent túl nagy változást. Gondoljunk csak a „karácsonyra olvasunk!” szerint működő elsős tanító nénikre, akik évtizedek óta nem veszik figyelembe, hogy ezt nem írta sehol senki elő. Azokra a tanárokra, akik tananyagról tananyagra haladva beletömik a gyerekbe az anyagot, mindegy, megértette vagy sem, akik sosem hagynak el egy fejezetet sem, nem visznek be más könyvet, más feladatlapot, csak a rutinszerű, jól bevált, megszokott tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet. Nekik nem lesz lelki törés.
Már szeptembertől lehet buktatni, osztályozni alsó tagozaton. Örültek e rendelkezésnek a tanítók?
Mi nem. Azok, akik eddig sem tudtak mit kezdeni a felzárkóztatással, akiknek a büntetés fontosabb eszköz, mint a dicséret, azok most igazolva látják magukat. És ha így marad, akkor termelődhet a túlkoros magántanulók rétege tovább. Mert a már anyányi gyerek ott fog ülni a kicsik között…és ugyanúgy nem tud vele mit kezdeni a pedagógus, mint egy évvel korábban…Ja, gondolom, közben is lehet majd SNI-gyerekké nyilvánítani őket….Mert produkálni fogják a tüneteket, az tuti…
Milyen lesz így a jövő? A szegénységben élő marad osztályismétlőnek a gyenge osztályban, ahol – a törvénytervezet szerint – a tanítónak, gyógypedagógusnak, fejlesztő pedagógusnak nem kell a tudóstanári fokozat sem – minek, oda, azoknak a gyengébb, a képzetlenebb is jó. Termelődik majd tovább újra az a szakképzetlen réteg, ugyanúgy, mint most, akik között gyakori lesz a lemorzsolódás, előfordul az analfabetizmus, ahol nem fognak továbbtanulni, szakmát szerezni. És ha valaki azt hiszi, hogy ez a réteg a középosztálytól bármilyen törvényekkel, rendőrséggel távol tartható, az nagyon téved. A szakadékot nem szabad tovább mélyíteni. Az időzített bomba már régóta ketyeg. Kár, hogy nem hallják a döntéshozók.
