Schiffer András, az LMP frakcióvezetője az MTI-nek adott év végi interjúban önmagában is óriási teljesítményként értékelte, hogy húsz év után “zöldmezős beruházásként” először került be új párt a parlamentbe. Hozzátette, hogy az LMP ezt szövetségesek és gyakorlatilag pénz nélkül érte el. Most azonban azok a viták és útkeresések zajlanak, amelyek meghatározhatják, hogy hogyan lehet egy “másik pályára ráállítani egy alapvetően három kampányra született szervezetet” – mondta. Szavai szerint a három kampány és a feszített tempójú parlamenti ülésszak után számukra most jött el a szervezeti építkezés ideje, ami egyáltalán nem konfliktusmentes.
Schiffer András azt mondta, gyakran abból származnak konfliktusok, hogy az LMP továbbra is a bázisdemokrácia elvei szerint akar működni. Példaként említette, nehezen oldható meg, hogy a gyors döntéseket igénylő kérdéseket a párt minden fontos szervével megtárgyalják, ami sok esetben oda vezet, hogy a nem főállású politikusok úgy érzik, nincs beleszólásuk a döntésekbe. Ezért ki kell alakítaniuk az oda-visszacsatolási csatornákat a fő döntéshozó szervezetek között – közölte.
Kijelentette, erre az évre céljuk nem lehetett több, minthogy májustól decemberig a frakció minden közpolitikai területen letegye a névjegyét, valamint markáns, önálló véleményt fogalmazzon meg a költségvetés kapcsán. Hangsúlyozta, hogy ez sikerült, mert az ellenzéki pártok közül elsőként mutatták be költségvetési alternatívájukat. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egy főre jutó módosító javaslatok és önálló kezdeményezések, illetve a felszólalások tekintetében az ellenzéki pártok között “messze verik a mezőnyt”. Elmondta, a képviselőcsoport legfőbb célja az volt, hogy bebizonyítsák, képesek szakszerűen és értelmesen megjeleníteni egy ökopolitikai alternatívát.
Kitért arra is, hogy a frakció méretéből adódóan “óriási terhelés alatt dolgoznak” a képviselőik, hiszen egy nagyobb törvénycsomag kezelése jószerével egyetlen emberre terhelődik. Hozzátette, emellett valóban frusztrálja tagjaikat, hogy kevéssé tudják befolyásolni az országgyűlési döntéseket, mert a kormánypárti oldal gyakran meg sem próbálja meghallani az ellenzéki hangokat. Véleménye szerint ez valószínűleg a jobbikosokra is igaz. Hozzátette, az ellenzéki képviselők közül a szocialisták helyzete annyiban más, hogy “ők már mind a két oldalon fociztak”, habár soha nem volt önmagukban kétharmaduk.
A frakcióvezető nem ért egyet azzal, hogy az elmúlt hónapokban esett volna a népszerűségük. Érvei szerint a tavaszi választások előtt, amikor végül országosan 7,5 százalékot értek el, a közvélemény-kutató cégek március végén, április elején 5,5-6 százalékos, vagy inkább ennél alacsonyabb támogatottságot mutattak ki náluk. Hozzátette, nyáron ez kicsit feljebb ment, majd októberben az önkormányzati választásokat követően “valóban volt egy gödör”, de jelenleg, az összes intézet eredményeit összevetve, újra öt-hat százalék körül állnak. Meglátása szerint eközben nagyjából háromszázezer biztos pártválasztóról számolnak be a közvélemény-kutatók.
Ivády Gábor frakcióból való kilépéséről csak annyit mondott, hogy egy etikai ügyben a párt elmarasztalta a politikust, amiről a képviselőcsoport is állást kívánt foglalni, ezt követően azonban az érintett inkább a kilépést választotta.
