„Az alapelvekben nincs vita a rektorokkal” – címmel jelent meg a NEFMI-honlapján az oktatási államtitkárság közleménye szombaton, miután egy nappal korábban nyilvánosságra került az MRK 12 oldalas állásfoglalása az új felsőoktatási törvény vitaanyagáról. A közleményben a rektorok dokumentumából vett idézetekkel támasztják alá a nagy egyetértést.
Valóban leszögezi az – MRK tagjai által egyhangúlag támogatott – állásfoglalás, hogy „támogatja az átláthatóbb szabályozást, kiszámíthatóságot és javuló minőséget ígérő új felsőoktatási törvény megalkotását.” De ki ne támogatna egy ilyen elvet? A kérdés az, hogy a jelen tervezet megfelel-e ezeknek a kritériumoknak. Az MRK öt pontban foglalta össze a mostani vitaanyag problémás elemeit: hiányzik a koncepciót megalapozó átfogó felsőoktatási stratégia, aggályos a felsőoktatási törvény tartalmának rendeletekkel történő megvalósítása, az intézményi autonómia korlátozása, az intézményi struktúra (egyetem, főiskola, állami, egyházi, magán) kialakítása és a finanszírozás kidolgozatlansága.
E bírálatok nem épp azt jelzik, hogy nincs vita a grémium és az államtitkárság között. Még akkor is, ha úgy is meg lehet mindezt fogalmazni, hogy „a koncepció több részlete még finomításra, pontosításra szorul”, ahogy azt a NEFMI-s közlemény kiemeli.
Időtálló törvény kell
A felsőoktatási törvény vitája során érkezett vélemények felhasználásával átdolgozott koncepciót ismét tárgyalják meg, mielőtt azt a tárca benyújtaná a kormánynak – javasolja az MRK. A koncepció tervezete számos pozitív és a minőség irányába mutató elgondolást foglal össze, ugyanakkor több kérdésben egymásnak ellentmondóak a részletek – írják, hozzátéve: figyelemmel kell lenni arra is, hogy egy ilyen nagy és hosszú átfutási idővel működő rendszer nehezen viseli az ötévenkénti átfogó változásokat. Ezért a stratégiai fontosságú kérdésekre választ adó, koncepcionálisan megtervezett, alapelveiben világos, minden elemében alaposan átgondolt, időtálló törvényt kell alkotni – szögezték le.
A rektorok többek között azt indítványozzák: garanciális elemként fogalmazzák meg, hogy a felsőoktatást érintő más jogszabályok ne írhassák felül a felsőoktatási törvény rendelkezéseit. Egy olyan új intézményi struktúra kialakítására is javaslatot tesznek, amely megkülönbözteti az egyetemeken belül a valódi univerzitásokat (kutatóegyetemeket) és a főiskolákon belül a mesterképzést is nyújtani tudó, egyetemi rangú főiskolákat (alkalmazott tudományok egyeteme), valamint a helyi kisebb főiskolákat/szakfőiskolákat. Indítványozzák, hogy az intézménytípusokat pontosan határozzák meg, és így kijelölhetők az egyes intézménytípusok feladatai is.
A gyakorlati és akadémiai alapképzés kettőse, a két ciklus és a kétféle felsőoktatási intézmény (egyetem, főiskola) egymás mellettisége olyan mértékben növeli meg a képzési típusok és szintek számát, hogy az nehezen lesz áttekinthető, illetve az egyes típusok elvégzése után megszerezhető diplomák számosságával kell majd számolnunk. A “gyakorlati” és “akadémiai” fokozatok bevezetése ezért nem támogatható – írták.
Gazdasági koncepció nélkül nem megy
Az MRK szerint az oktatás és kutatás bármely részletét lehetetlen úgy megtervezni, hogy függetlenítsék azok költségeitől, az azokkal kapcsolatos gazdasági-gazdaságossági kérdésektől. Az oktatási-kutatási autonómiától nem választható el a gazdasági autonómia biztosítása. A tervezet szerintük indokolatlanul csökkenti az autonómiát, amikor szervezeti és személyi kérdésekben a mainál részletesebb szabályozást ír elő, hatásköröket von el az intézményektől.
Az MRK úgy véli, szükség van egy, a koncepciót megalapozó felsőoktatási stratégia készítésére, kockázatos a felsőoktatási törvény tartalmának rendeletekkel történő megvalósítása, kitöltése, aggályos az intézményi autonómia jelenlegihez képesti korlátozása. Az intézményi struktúra (egyetem, főiskola, állami, egyházi, magán) pozicionálása, ennek garanciái kiemelten fontosak. A finanszírozási koncepció részletes kidolgozása a munka következő szakaszában már nélkülözhetetlen feladat.
Van, ami tetszik a rektoroknak
Mindezen erős bírálatok mellett a rektorok több ponton egyet is értenek az elképzelésekkel. A konferencia üdvözli például a doktori képzésbe a predoktori egy év beiktatását, igaz, megfelelőnek találná a képzési idő 36 hónapról 48-ra emelését is. Szorgalmazzák a felsőfokú szakképzés megerősítését is. Az MRK javasolja oktatói életpálya modell meghatározását, hogy az oktatói kinevezéseket ne az intézménytípusok határozzák meg, hanem jól definiált követelményrendszer.
Egyetértenek azzal is, hogy a szóbeli meghallgatást egyes képzési területeken bevezessék, illetve azzal, hogy ha egy hallgatót tanulmányi okból elbocsátanak egy intézményből, akkor ugyanazon szakra meghatározott ideig (esetleg 3-5 évig) ne terjeszthessen be újból felvételi kérelmet. Időbeli korlát megfontolását javasolják ugyanakkor, valamint e lehetőség összevetését a kredit-elismerési, szakváltási lehetőségekkel.
A rektorok azt kérik, hogy a társadalmi vita nyomán átdolgozott koncepciót ismét tárgyalják meg a felsőoktatási szakmai szervezetekkel, mielőtt az a kormány elé kerülne. Javasolják, hogy az már csak koncepcionális jellegű, a felsőoktatás stratégiai kérdéseire is választ adó, ténylegesen kormánydöntést igénylő elemeket tartalmazzon.
