Sólyom László a HVG-ben megjelent esszéjében a minap arról írt, hogy alkotmányozni csak őszintén szabad, mert “ezen múlik az új alkotmány legitimitása, de egyben technikai sikere is”. A volt államfő cikkében elismerte, hogy időnként hozzá kell illeszteni az alaptörvényt a kor követelményeihez, de úgy vélte: “elgondolkoztató az a könnyedség (…), ahogy hozzányúltak”.
“Egyszeri, bármilyen valóságos, de mégis rendkívüli politikai helyzetet alkotmányba foglalni azonban hosszabb távon akadálya lehet a normális kormányzásnak, és nehezen egyeztethető össze alkotmányos hagyományunkkal” – tette hozzá Sólyom László, aki szerint az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és új alkotmány létrehozását is sokkal szigorúbb, rendkívüli feltételekhez kell kötni.
Az Alkotmánybíróság a politikai rendszer egyik legfontosabb része, szabad utat adhat vagy meghiúsíthat politikai szándékokat. Ezt már 2005-ben mondta Sólyom László a Mindentudás Egyetemén. A testület első elnöke azonban rögtön figyelmeztetett arra, hogy valójában nem az Alkotmánybíróság, hanem az Alkotmány szab határt a politikának.
A rendszerváltással megfordult a jog és a politika viszonya. A szocializmusban – mint más nem-alkotmányos rendszerekben is – a politika eszközként használta a jogot. Az alkotmányos rendszerben viszont bármely politikai törekvés csak az alkotmány keretei között valósítható meg – tette hozzá akkor a nemrég leköszönt államfő.
Az Alkotmánybíróság azzal óvja magát leginkább a politikától, ha kizárólag szakmai érvek alapján dönt, hiszen “azok morális alapelvek, amelyeket az AB alkalmaz, nem tartoznak a politika hatáskörébe”. “Az emberi méltóság elve nem többségi döntés kérdése” – mondta Sólyom László akkor, majd világossá tette azt is, hogy az Alkotmánybíróság nem tanácsadója, hanem bírája az Országgyűlésnek.
Szerinte a politikai vita a testületnek olyan kérdés, mint “Don Quijote számára az, hogy Dulcinea del Toboso valóban létezik-e. Mikor a hercegnő Don Quijotétől e felől érdeklődött, ő így válaszolt: “Csak az Isten tudja, van-e a világon Dulcinea vagy nincs, puszta fantom-e ő vagy sem, s ez nem is olyan tárgy, amely felől szükséges volna az utolsó porcikáig bizonyosságot szerezni.”
“Csak az Isten tudja, hogy ez-e az egyetlen eset, amikor az alkotmánybíró Don Quijotéhoz hasonlít” – mondta 2005-ös előadásában Sólyom László.
Ajánlott linkek:
Sólyom László-esszé a HVG-ben: Az alkotmányozás őszintesége (HVG.hu)
Sólyom László: Az alkotmány őrei (Mindentudás Egyeteme)
