Az oknyomozó riportert ez a megválaszolatlan kérdés indította útjára. Pontosabban az a cseppet sem mellékes körülmény, hogy bár 50 millió megérkezett a kincstár számlájára, ám annak forrása ismeretlen maradt, s a büntetőügy során sem vették figyelembe enyhítő körülményként.
Az elsőfokú ítéletben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. március 31-én a volt szocialista képviselőt – egyelőre nem jogerősen – 8 év hat hónap kedvezmények nélküli börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az ítélet szerint azonban a bíróság azért nem értékelte a befizetést, mert „a bíróság számára nem megismerhető, ellenőrizhetetlen forrásból származott”.
Hogyan lehetséges az, hogy az ügyészség, a bíróság nem képes felderíteni 50 millió forint eredetét? Rajnainak is csak annyit sikerült kiderítenie, hogy az összeget Zuschlag védője Budapesten, a K&H Bank Kossuth téri fiókjában fizette be letéti számlára, majd onnan utalta el a kincstári számlára. A bank erről, a pénzmosásról szól jogszabályi kötelezettséget „elfelejtve”, nem tett jelentést. Ezt később, már az utalásokról értesülve az ügyészség tette meg, feljelentést téve a pénzmosásgyanús ügyletről.
A pénzügyőrök nem nyomoztak, határozatot az eljárás eredményéről nem küldtek a feljelentőnek. „Zuschlag János elsőrendű vádlottnak lett volna lehetősége feltárni azt, hogy milyen forrásból történt meg a kártérítés, és így mintegy legalizálni azt, de az ezzel kapcsolatos kérdésre megtagadta a választ” – olvasható az ítéletben.
(Hogy mely szervek, milyen választ adtak a riporter kérdéseire, az ÉS-ben olvasható!)
