A vád szerint a rendőrök a Rákóczi útról előállított, akkor már bordatörést szenvedett férfit bántalmaztak a VIII. kerületi rendőrkapitányságon. A vádhatóság képviselője azt kérte, hogy a két rendőrt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és védekezésre képtelen személlyel szemben elkövetett súlyos testi sértés kísérletének bűntette miatt mondja ki bűnösnek a bíróság.
Elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság egyetértett azzal, amit a rendőrök védője előadott a perbeszédében, vagyis kimondta: a sértettet két vagy három rendőr bántalmazta, de azt kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy a vádlottak követték volna el a bűncselekményt.
A bíró utalt az ellentmondásos tanúvallomásokra, amelyekből indoklása szerint nem lehet a történteket pontosan meghatározni, mert nagyon sok volt az eltérő momentum: mind időben, mind a bántalmazás formáját tekintve más-más hangzott el a tanúk részéről. Másként emlékeztek a helyszínre, az előállítottak számára, a rendőrök számára, ruházatára és nemére.
Külön kitért a bíró arra is, hogy több olyan tanúvallomást is hallhattak, amely nem egyezett a sértett által elmondottakkal. Így volt olyan tanúvallomás, amelyben a nyilatkozó a bántalmazók számát több személyben jelölte meg, mint maga a sértett. Ezeket az állításokat a sértett mindig pontosította, így a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nincs oka kételkedni a sértett szavahihetőségében, és ez alapján leszögezte azt is, hogy a sértettet nem a bosszúvágy hajtotta, amikor a rendőrökre vallott.
Mindezt a – tárgyaláson végig orvosi maszkot viselő – sértett nem hallotta, mert az indoklás közben felállt, elnézést kért, majd rosszullétre hivatkozva távozott a tárgyalóteremből.
Az ítélet nem jogerős, mert bár a vádlottak és védőik tudomásul vették a döntést, az ügyészség képviselője a bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért fellebbezett. A per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.
