A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség vádiratát maga a vádlott, Éliás Ádám hozta nyilvánosságra. E szerint a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) és a Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák (GYŐZ) Mozgalom ultimátumban kilakoltatási moratóriumra szólította fel a bankokat, hogy ne veszítsék el otthonaikat a bankok egyoldalú, nagymértékű törlesztésemelése, vagy más vis maior ok miatt fizetésképtelenné vált adósok ezrei. Éliás Ádám szerint a vádirat az ultimátumban szereplő követelés morális, szociális indítékaival, a fenyegető társadalmi méretű katasztrófával nem foglalkozik, kizárólag a bankszektor érdekeit tartja szem előtt.
Az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért Éliás Ádámra, illetve indítványozta a vádlott pártfogó felügyelet alá helyezését, és kérte annak előírását, hogy a vádlott a sértettek számára nagy nyilvánosság előtt adjon elégtételt. A vádirat tanúként idéztetné négy Magyarországon működő kereskedelmi bank vezetőjét és Simor Andrást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét is.
Éliás Ádám érthetetlennek és értelmezhetetlennek minősítette a vádat, amely véleménye szerint a büntetőjog alapján sem áll meg, ugyanis kényszerítést csak személy ellen, és jelentős érdeksérelmet okozva lehet elkövetni. A kilakoltatási moratóriumot nem személyektől, hanem bankoktól követelte a Mozgalom, nem személyekkel, hanem bankokkal szemben helyezte kilátásba a feketelista közzétételét és további lépéseket. Mindezek mellett a kilakoltatási moratóriumot meghirdető bankok semmiféle érdeksérelmet nem jeleztek, éppen ellenkezőleg, dokumentumaikban azt hangsúlyozták, hogy folytatni kívánt üzletpolitikájukkal összhangban van a kilakoltatások minden áron való elkerülése. Mindezek mellett ráadásul az előző és a mostani kormány is meghirdette az árverezési-kilakoltatási moratóriumot, s emiatt semmiféle érdeksérelmet nem jelentettek a bankok, azok sem, amelyek maguktól nem hirdették meg azt.
