Tisztelt Országgyűlés!
Az Országgyűlés alakuló ülése ünnep. A fanfárok, zászlók és díszőrök csupán hozzájárulnak annak kifejezéséhez, amit ma itt mindnyájan átérzünk. Minden parlamenti választás után a választásoktól a kormány eskütételéig tart a demokráciának az az ünnepi időszaka, amikor a hatalom birtokosa, a nép, kinyilvánítja akaratát, s amikor akarata testet ölt, formát nyer a szuverenitást gyakorló népképviseleti Országgyűlésben, amelytől azután a kormány felhatalmazását nyeri. Ünnepi érzésünknek a célba érés, a megvalósulás öröme; ünnepi érzésünk a demokrácia működése fölötti öröm.
Tisztelt Országgyűlés!
Ünnepélyes ez a mai alakuló ülés – vajon történelmi lesz-e? Minden kezdet magában hordja ezt a lehetőséget. Minden képviselőben, aki arra a feladatra vállalkozott, hogy Magyarország törvényhozója legyen, óriási elszánásnak, akaratnak kell lennie. Hiszen a feladatok szinte emberfelettiek. Magyarországot talpra kell állítani, s ez történelmi feladat.
Az ítéletet majd a választók hozzák meg, a dicsérő vagy elmarasztaló jelzőt az utókortól kell várnia ennek az Országgyűlésnek. A kérdést azonban – hogy történelmi lesz-e ez az Országgyűlés – a mai kor parancsolóan teszi fel. Ezt fogják számon kérni önökön.
Különösen időszerű ezért, hogy felidézzünk most egy alakuló ülést, amely már bevonult a történelembe. Húsz évvel ezelőtt, 1990. május másodikán, hosszú évtizedek után ismét szabadon választott magyar Országgyűlés ült össze. Egy emberöltővel ezelőtt történt ez. Egyre kevesebben ülnek a képviselői padsorokban, akik itt voltak akkor. Vajon hogy lehet átadni azt a megtisztító élményt, amikor a nyolcvannyolc éves Varga Béla, a Nemzetgyűlés egykori elnöke, ezúttal korelnökként, ismét a szószékre lépett – hogy negyvenhárom évi számkivetés után ne a múltról, hanem a jövőről beszéljen. Hogy lehet érzékeltetni, mit jelentett, amikor Szabad György elfoglalta az Országgyűlés elnöki székét! Lehet, hogy mindez, a maga teljességében már csak a mi, az akkori tanúk kincse. Van azonban valami, amit az első nemzedék szándékából és önképéből az új Országgyűlésnek át szeretnék adni. Sokat írtak már a kezdeti idők nagyvonalúságáról, vagy idézték Antall Józsefet, hogy a tisztesség megéri. Mindennek alapja azonban az az elhatározás és a mindenek fölé helyezett törekvés volt, hogy a korábbi rendszernél különbek leszünk. A kezdeteknek ezt az üzenetét szeretném átadni az új Országgyűlésnek.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!
Miért idézem fel a független, demokratikus és jogállami Magyarország első Országgyűlésének a magalakulását? Nem érzelmi okokból, hanem a párhuzamok és a különbségek miatt. Hasonlóság van a közérzületben, a múlt tagadásában és a várakozásokban. Más a helyzet annyiban, hogy a politika és a társadalom alkotmányos keretei, amelyeket az akkori országgyűlésnek meg kellett teremteni, ma adva vannak, és a jövőt ezekre kell építeni.
A múlt elvetése és a jövőre irányuló hatalmas várakozás ma is fennáll. Az utóbbi években ismét átéltük, ahogy az ország elfordult az uralkodó kormányzási módtól, annak tartalmától és stílusától, ahogy a kormánypártok mondanivalója a többség számára egyszerűen érdektelenné vált. Másfelől a várakozások ma is átfogóak. A közbiztonságtól a gazdaság fellendüléséig, a törvényes rendtől a politika stílusának megváltozásáig, a jó közérzetig, a társadalom kettészakadásának megszüntetéséig néhány pontosan megfogalmazott, és számtalan elmosódó körvonalú, de érzelmileg egyértelmű és erős követelés van jelen.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak!
Nincs olyan országgyűlés, olyan kormány és államapparátus, amely ezeket a feladatokat egyedül megoldhatná. Az egész társadalom együttműködése szükséges ahhoz, hogy eredmények szülessenek. De az a bizalom és az a felhatalmazás, amelyet a munkáját most megkezdő Országgyűlés a választóktól megkapott, sokkal többre kötelez, mint ami egy új parlamenti ciklussal szokásosan együtt jár. Ennek a parlamentnek, de különösen az óriási kormánytöbbségnek a képviselői egy morális válsággal terhelt korszak után az erkölcsi kudarc kockázatát is viselik. Ezért idéztem, támaszként, a rendszerváltók hitvallását: különbnek kell lenni.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak!
Rögtön foglalkoznunk kell egy szembeötlő különbséggel is. Abban a történelmi parlamentben nem volt radikális jobboldali párt és frakció. Most viszont a választók akaratából van.
Le kell szögeznünk, hogy minden országgyűlési képviselő egyenlő legitimáció birtokosa, jogállásukban nincs különbség.
Minden párt létének megvannak az alkotmányos feltételei, valamint működésének világos alkotmányos határai. A véleménynyilvánítás szabadságát a gyakorlatban is a legfontosabb emberi és politikai jogok egyikének tartjuk, és ezért sokat kell elviselnünk. Ám pontos határa van annak is, hogy az Alkotmány alapértékeivel, az emberi méltósággal és az egyenlőséggel szemben álló, erkölcsileg elfogadhatatlan nézetek hangoztatása mikor lesz tűrhetetlen büntetőjogilag is. Nem engedhető meg például, hogy gyűlöletre uszítás elhangozzék az Országgyűlésben, vagy az Országgyűlés tagjának a szájából. A mentelmi jog nem védheti azt a képviselőt, aki ezt a bűncselekményt elköveti. A mentelmi jog feladata, hogy a képviselőt megvédje a munkáját akadályozó zaklatástól és támadásoktól, de nem lehet menlevél a tudatos jogsértőknek.
Továbbá, amit jogilag el kell viselni, vagyis nem lehet betiltani és büntetni, azt nem kell elviselni sem emberileg, sem a politikában. Sőt, nem is szabad. Biztos vagyok benne, hogy ennek az Országgyűlésnek a túlnyomó többsége minden alkalommal kiáll az Alkotmány és civilizációnk alapértékei mellett, és visszautasítja ezen értékek megsértését.
Téves és félrevezető, sőt rosszakaratú lenne a magyar Országgyűlést vagy a magyar politikai életet azzal jellemezni, vagy annak alapján megítélni, hogy radikális jobboldali párt is bejutott az Országgyűlésbe. A számos régi európai demokráciát, ahol szélsőséges párt is van a parlamentben, nem eszerint, hanem az egész demokratikus rendszer szilárdsága és alkotmányos működése alapján ítélik meg. Az alkotmányos demokrácia egyértelműsége és szilárdsága Magyarország és a most megalakuló Országgyűlés tekintetében sem kérdőjelezhető meg.
A médiában mégis megjelenő kétségeket pedig – táplálkozzanak akár tájékozatlanságból, akár más motivációból – úgysem lehet cáfolatokkal semlegesíteni, és ez nem is lenne kívánatos. Kizárólag a tettek számítanak. Azzal foglalja el Magyarország megkérdőjelezhetetlen helyét a demokráciák sorában, ha megfékezi a szélsőségesek erőszakosságát és propagandáját.
Tisztelt Országgyűlés!
Van más újdonságunk is. Magyarországon megalakult, és rögtön a parlamentbe jutott az a párt, amely a környezetvédelmet, a jövő nemzedékek iránti felelősséget, a fenntartható fejlődést tartja egyik fő, és jellegadó feladatának. Ezzel az európai törvényhozásoknak nemcsak egy negatív, hanem egy pozitív megfelelőjével is rendelkezik ez az új Országgyűlés.
Tisztelt Országgyűlés!
Az első szabadon választott Országgyűlésünk korszakot nyitott. Ennek a parlamentnek is törekvése új fejezetet kezdeni. Azonban, mint mondtam, a két váltás különbözik is. A húsz évvel ezelőtti jogállami forradalom a szó minden értelmében forradalmi volt: az állam, a jog, a politikai rendszer, a gazdaság és végül az egész társadalom jellegét alapvetően megváltoztatta. A nem-demokratikus és nem-jogállami rendszer helyébe alkotmányos demokráciát teremtett. A rendszerváltozás megtörtént, és a ma szükséges megújulás már ezekre az alapokra épül. Azaz éppen az első Országgyűlésnek, és annak a korszaknak vannak olyan alkotásai, amelyek nélkülözhetetlenek, sőt jellemzőnek kell maradniuk. Ezek pedig az alkotmányosság, a jogállami intézmények; az alapjogi normák, és az az értéktartalom, amelyet hordoznak.
Az elmúlt évek válságai bizonyították, hogy az Alkotmány és az alapjogok a végső támaszunk és segítőnk. Köztársasági elnöki működésem ennek a rendnek a védelmére és fenntartására irányult. Az Alkotmány alól semmiféle rendkívüli helyzetre hivatkozva nem szabad kivételt tenni.
Ha tehát felidézzük első, történelmi érdemű Országgyűlésünket, éppen azért, mert nekünk is rendkívüli feladataink vannak, akkor használjuk annak a kornak a tapasztalatait is! Ez a tapasztalat kettős. Egyrészt minden problémát meg lehet oldani alkotmányos módon, s óriási a haszna annak, hogy a jogállami rendszer sértetlen maradt. Másrészt pedig látnunk kell, sőt belátnunk, hogy azok a nehéz döntések és választások, amelyeket a rendkívüliségre hivatkozva oly szívesen és drámaian vetnek fel, folyamatosan felmerülnek. Gondoljunk csak a terrorizmus elleni küzdelem és az egyéni szabadságjogok ütközésére, vagy a gazdasági válság megkövetelte állami beavatkozásokra. Ezekben az értékválasztás és a jogok kiegyensúlyozása szinte üzemszerűen működik. Minden körülmények tehát között ugyanazt az alkotmányos mércét kell alkalmaznunk.
Van tapasztalat arról is, hogyan lehet az Alkotmányhoz nyúlni. Mi az tehát, amit fenn kell tartani, amihez ragaszkodni kell? Az Alkotmány nem holt betű, hanem él és fejlődik. Az alkotmányosság az időközben felmerülő súlyos problémák megoldásának nem gátja, hanem alapja. A magyar országgyűlések nem bántak kesztyűs kézzel az Alkotmánnyal, 1990 óta 22 alkalommal módosították. Nálunk nincs úgynevezett örökkévalósági klauzula, amely egyes országokban bizonyos alkotmányi szakaszok módosítását kizárja. Viszont létezik az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjainak egy olyan koherens rendszere, amely a napi érdekű módosítások fölött is az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál. Ez – az első Országgyűlés idején még láthatatlan alkotmány – azóta az Alkotmánybíróság húsz éves működésében látható és kiszámítható kifejtést nyert. Ez az, amit fenn kell tartani. Az Országgyűlés pedig ezen keretek között bátran élhet lehetőségeivel.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak!
Az Országgyűlés hamarosan megkezdi a kormányprogram vitáját, s az elfogadott program nagyban meghatározza majd az Országgyűlés teendőit is. Az elsődleges feladat a gazdaság rendbe hozása.
Mégis van néhány téma, amelyekre különösen fel szeretném hívni figyelmet. Ezeket a jövő számára különösen fontosak s a gazdasági célkitűzésektől sem függetlenek. Az első a nevelés és oktatás rendszerének teljes újjáépítése, amelyre az országgyűlésnek semmilyen kiadást nem szabad sajnálnia. A második a korrupció megfékezése, amelyhez intézmények is kellenek, de elsősorban politikai eltökéltség kérdése, és az az által nyert hitelességé, hogy senkiknek sincs kegyelem. Végül a szegénység keserűségétől kell megszabadítani az országot. S ettől elválaszthatatlanul, a cigányság integrációját is meg kell oldani. Ehhez a munkalehetőség mellett mindenek előtt az iskolán keresztül vezet út.
Tisztelt Országgyűlés!
Kívánok mindehhez a most megnyíló Országgyűlésnek sok erőt és sikert!
