A nagypártoknak fontos, ám nem létkérdés a különböző blogokon, az Iwiwen, a Facebookon vagy a Twitteren való megjelenés. Eredményeiken meglátszana, ha nem használnák ki az interaktív internetes műfajok kínálta lehetőségeket, de a választás kimenetele ma még nem ettől függ.
Az online kampány nem a szélesebb tömegek, hanem bizonyos célcsoportok, főként magasan képzett, urbánus, fiatal szavazók hatékony elérését biztosítja a szegmentált választói „piacon” – mondja az fn.hu-nak Kitta Gergely, a Századvég Alapítvány Médiaműhelyének vezetője.
Az SZDSZ kezdte
Mondhatni kényszerhelyzetben vannak viszont a parlamenten kívüli pártok, amelyek kevesebbszer nyilvánulhatnak meg a hagyományos médiafelületeken. Számukra az ingyenes kommunikációs keretfeltételeket garantáló internet tűnik a legbiztosabb alternatív útnak, hogy üzeneteiket eljuttassák a választókhoz.
A Fidesz a Twitteren
Ebből adódóan a 2010-es kampányban az LMP és a Jobbik a legaktívabb a közösségi oldalakon, ami egyben üzenet is: nemcsak mondanivalójukban, de eszközeikben, stílusban is különböznek az eddigi parlamenti párt elittől. Magyarországon elsőként a legnagyobb aktivitást az SZDSZ politikusai produkálták a virtuális térben. A legkitartóbb blogger Eörsi Mátyás, ő nevezhető a politikai netnaplóírás ősatyjának.
A liberálisok számára az internet éppen azért volt mindig is fontos, mert szavazóik és a rendszeres online felhasználók csoportja között ma is átfedés van. Ha azonban egy olyan korszakhatárt keresünk, amelytől kezdve a politika számára már megkerülhetetlen az internet, akkor valószínűleg mindenki Gyurcsány Ferenc blogját említené – véli Kitta Gergely.
Az LMP a Facebookon
Korszakváltó Gyurcsány, felzárkózó Orbán
Jó megszervezett, profi munka volt az MSZP részéről, hogy a fizikai térben kiépített amőbás kapcsolati rendszert a virtuális térbe helyezték át. A tagságot közönséggé szervezve 2006. február 1-jén elindult Gyurcsány blogja, pár nappal később pedig „robbant” a volt kormányfő, Batiz András nászajándékának szánt táncos videója. A volt kormányfő csak netnaplójában volt hajlandó magyarázatot adni a szokatlan kormányfői performanszra, így blogja azonnal ismertté vált.
Gyurcsány sajtótájékoztatók helyett saját blogján adta közre gondolatait. Ezzel tulajdonképpen egyszemélyes hírügynökséget indított útjára, ami stratégiai váltás volt a politikai kommunikációban. Megjelent az „emberarcú miniszterelnök”, aki azt üzente: „egy vagyok közületek”, hasonlóak a gondjaink, az örömeink, egyformán élünk.
Gyurcsány Ferenc blogja
Ugyanezt a célt szolgálta a másik oldalon az OV TV, ahol Orbán Viktor mutatta meg hétköznapi arcát, és igyekezett virtuális értelemben lebontani a politikus és választói között tornyosuló falat. A Fidesz kissé lassan ismerte fel az internet jelentőségét, de ma a legprofibban kommunikáló párt ebben a tekintetben.
Nem lehet nyerni nélküle
A mai fiatalok „második élete” a világháló, és az idősebb korosztályok körében is egyre nő az internethasználat. Az e-mail rendszert például a 70-es években fejlesztették ki, és csaknem harminc év kellett hozzá, hogy mindenki napi szinten és gyakorlottan használja. A blog műfaji meghatározása 1997-ben született, mára a fiatalok döntő többsége vagy írja, vagy olvassa azt. A Twitternek pedig mindössze négy évre volt szüksége, hogy világszerte 50 millió felhasználót szerezzen. A web tehát igen evolutív kommunikációs platform.
A Századvég Alapítvány kutatásai is azt mutatják, hogy a perspektivikusan gondolkodó pártok nem szabad, hogy figyelmen kívül hagyják az internet nyújtotta lehetőségeket. Felmérésük szerint míg 1998-ban a választópolgárok mindössze egy százaléka tájékozódott a kampányról a neten keresztül, 2002-ben ez az arány négy, míg 2006-ban már nyolc százalék volt.
Vona Gábor – nem maga készítette – oldala az Iwiwen
A mai gyerekek az internettel szocializálódnak, az úgynevezett digitális írástudásuk egyre fiatalabb korban alakul ki. A közösségi műfajok olyan gyorsan fejlődnek, hogy húsz év múlva már a gyakorlatilag lehetetlen lesz választást nyerni kizárólag a hagyományos médiumok felhasználásával, ha lesznek még egyáltalán olyanok.
