A festmény különlegességét az adja, hogy a téma és a mű keletkezési körülményei egyaránt unikálisak Szinyei életművében. Az 1882-ben elkezdett képet a festő félbehagyta – hosszú évekig ecsetet sem vett a kezébe – és végül csak 1894-ben fejezte be. Később nem tért vissza ilyen témához, hanem a természet, a szabadban festés foglalkoztatta. A Rokokót a millenniumi kiállítás után még többször bemutatták, ismert gyűjtők tulajdonába került. 1975-ben egy árverésen elkelt, és – bár védett volt – nem tudtak hollétéről. Ezen a télen egy zalai gyűjtő szerezte meg, ezúttal pedig egy telefonos vevő vitte el több, vételi megbízással pályázó érdeklődő elől. A festményt újfent védetté nyilvánították.
Az aukción még tizenhat festményt vettek meg egymillió forint feletti áron. Kádár Béla art deco stílusát előlegező, finom színhatású, Két nő a szobában című képe 6,5 millióval az árverés második legdrágább képe lett. Egy másik Kádár Béla-mű, a konstruktív Csendélet nőalakkal az 1,8 milliós kikiáltási árán kelt el.
Perlrott Csaba Vilmos Táncoló aktok tempera-pasztelljének 4,8 milliós indulóárát 5,5 millióra verték fel. Egy jelentős Bortnyik Sándor olajkép, az 1920 körül készült Figura házak között (Vörös nap) a 4,4 milliós kikiáltási áron talált vevőre. Egy 1921-es akvarell-ceruza Bortnyik-kompozíció 950 ezerről 1,4 millióig araszolt. Tihanyi Lajos pálmafás tusrajzáért 2,2 milliót adtak, éppen egymillióval többet a kikiáltási áránál. Csók István Kártyavetője 1,4 millióról 2,4 millióra, Csernus Tibor 1990-es aktja pedig 2,8 millió forintról 4,8 millióra emelkedett.
Rippl-Rónai József akvarell-tus vázlata 550 ezer forintról duplázott 1,1 millióra. A 950 ezerről indított Poll Hugó-pasztell 1,7 milliónál, az ugyanennyiért kínált Scheiber Hugó-lap (gouache-kréta-ceruza) 1,3 milliónál ért célba.
Az alacsonyabbra árazott tételek közül többet is megemelt összegért vittek el, de sokszor csak a kikiáltási ár maradt a vételi ár. A 158 tételből 65 maradt vissza.
