Nyilvánosságra hozta országos listáját az MDF. Csapody Miklós nincs rajta, viszont eggyel több helyet kaptak az SZDSZ-es jelöltek. Ön szerint elfogadható ez a kompromisszum?
Én ennek a listának az összetételével nem szeretnék foglalkozni, már csak azért sem, mert szomorúan látom, ami lett az MDF-SZDSZ együttműködéséből. Én ezt az együttműködést helyesnek tartottam hónapokkal ezelőtt, az elképzelésnek lett volna értelme, ha a két párt vezetői kiállnak a nagyközönség elé, és azt mondják: itt van két rendszerváltó párt, nagyon súlyos és komoly ellentéteik voltak az elmúlt évtizedekben, de ezeket félreteszik azért, mert van egy fontos cél, hogy létrehozzanak egy demokratikus középerőt. Egy olyan középerőt, amely képviseli a liberális eszmerendszert és értékvilágot is, azért, hogy megvédjék a magyar alkotmányt, a rendszerváltás elmúlt két évtizedének jogállami eredményeit, és kiálljanak a piacgazdaság normális és értelmes működése mellett.
Ez egy jó és nemes cél lett volna, és azt kellett volna mondani, hogy arra kérjük a választóinkat, a tagjainkat, álljanak az ügy mellé, és tegyenek félre minden történelmi sérelmet. Szerintem ezt így kellett volna csinálni. Ehelyett az ellenkezője történt. Egy nyögvenyelős együttműködés alakult ki, és folyamatosan azt láttam az MDF vezetőitől, hogy mindig kiálltak és azt mondták, hogy tulajdonképpen az SZDSZ-szel nem szeretnének együttműködni, csak akkor, ha bizonyos feltételeket teljesítenek. Én nem szeretnék ebben a mocsárban elsüllyedni. (Az interjú korábban készült, mint hogy a területi választási iroda kifogást emelt a lista ellen.)
(fotó: Végh László)
Január elején az Ön személye is szóba került az MDF-SZDSZ szövegségben. Végül miért nem került fel sem a budapesti, sem az országos listára?
Az elmúlt hónapokban több helyről és több felkérést is kaptam arra, hogy vegyek részt a politikában, és segítsek különböző politikai erőknek. Végül ezeket visszautasítottam, de nem azért, mert nincs bennem tenni vágyás a közélettel kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy nekem ez a hivatásom, ehhez értek. Az én politikai pályám egyenes vonalú a ’80-as évek végétől fogva, szilárd értékvilágom van.
Azért utasítottam vissza felkéréseket, mert olyan ideológiailag, értékvilágban nem tiszta feltételek között kellene dolgoznom, amelyek óhatatlanul is azt jelentenék, hogy a hitelességemből veszítek, mert nem tudom azt képviselni, amit szeretnék.
Honnan érkeztek a megkeresések?
Erről nem szeretnék részletesen beszélni.
Sajtóhírek szerint Gyöngyösön, Vona Gábor körzetében indult volna. Mi igaz ebből?
Ez kacsa volt. Nagyon szeretem Gyöngyöst, odavalósi vagyok, olyan sokszor indultam a szülővárosomban, nyertem is ott választást egyéni körzetben. De ezen a választáson nem merült fel, hogy ott induljak. Az utóbbi hónapokban a pártokat is elérték a gazdasági botrányok, feljelentések.
Hogyan hat ez majd a baloldalra, illetve a politikusok amúgy is megtört hitelére? Fel lehet még épülni ebből az állapotból?
Az SZDSZ és az MSZP fő problémája a hitelvesztés. Amikor az SZDSZ elnöke lettem, az első időkben jelentősen növekedett a párt népszerűsége, mivel elkezdtem egy olyan politikát, amelynek fontos eleme volt a miniszterelnök-váltás. Nem lehetett tovább vinni azt a politikai terhet, amit Gyurcsány Ferenc jelentett, függetlenül képességeitől, tehetségétől. Az emberek nem tudtak odaállni a reform mögé, mert elvesztették a bizalmukat a kormányban és a kormányfőben. A hitelvesztés mellé az ország nyakába zúdultak ezek az elképesztő korrupciós ügyek.
(fotó: Végh László)
Baloldali értelmiségiek vitáztak a sajtóban arról, hogy jó-e, ha kétharmados többséget szerez a Fidesz az áprilisi országgyűlési választásokon. Önnek mi a véleménye erről?
Én nem tartom helyesnek azt az elképzelést, hogy bármely pártnak kétharmados többsége legyen Magyarországon, mert akkor tudja megcsinálni azt, amit akar. Az alkotmányos berendezkedés nem erre épült. Egy-két dolgot kivéve mindent meg lehet csinálni egyszerű többség birtokában is. De – félreértés ne essék – én az ellen is fellépek, hogy egyenlőségjelet akarnak tenni Vona Gábor és Orbán Viktor közé. Ez megint egy súlyos csúsztatás. A magyar demokráciát több minden veszélyezteti, ma leginkább a Jobbik, amely nyíltan kijelenti, hogy ő ezt nem akarja komolyan venni. A Fidesz nem jelent veszélyt a demokráciára. A Fidesszel lehet vitatkozni. A Fidesz egy demokratikus párt. Az igazi probléma az, hogy a választóvonal nem a szélsőséges és a mérsékelt pártok között húzódik, hanem a mérsékelt pártok között van és a szélek felé nincs zárás.
A nyugati demokráciákban a konzervatívok, a szocialisták és a liberálisok tudnak együtt működni. A Fidesz még a legrendezettebb párt a mai magyar közéletben. A szocialista pártnál pedig a választások után is nyilván lesznek változások és átalakulások, hiszen nagyon forrong a baloldal. És szembe kell néznünk azzal a hiánnyal, amit a liberális párt szétesése okoz. Nagy szükség van a liberális erőre Magyarországon, amit meg is kell teremteni.
Ezzel próbálkozik az LMP, amelynek ugyanakkor nincsenek húzónevei.
Az LMP-t sok tekintetben szimpátiával figyelem, hiszen egykori barátaim, tanítványaim, számomra kedves és értékes emberek vannak ott. De más tekintetben látom, hogy tisztázatlan az a politikai profil, amit az LMP képvisel. Az LMP szerintem sokkal inkább közelebb áll az Európában számos helyen jelen lévő újbaloldali és zöld pártokhoz, mint a liberalizmushoz.
Esélyesek arra, hogy hosszú távon ők legyenek a liberális erő Magyarországon?
Azt gondolom, hogy nem. Ráadásul ők öndefiníciójuk szerint sem liberálisak. Gazdaságpolitikai elképzeléseik talán a leginkább baloldaliak a mai pártok közül. Sokkal közelebb állnak egy harmadikutas elképzeléshez, mint akár egy nyugat-európai értelemben vett szociális piacgazdasághoz. Márpedig a liberalizmus Magyarországon alapjában véve mindig nyugatos orientációjú volt, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt. Szerintem ez a kettő együtt jár, nehéz nyitott kultúrát, de befelé forduló gazdaságot hirdetni egyszerre.
Horn Gábor pár hete egy interjúban úgy fogalmazott, hogy az SZDSZ szétesésének pontja a Fodor-Kóka párharc volt. Egyetért Horn Gáborral?
Horn Gábort nagyon szeretem, becsülöm. De ezzel a megjegyzésével nem értek egyet, mert téves helyzetértékelésen nyugszik. Az SZDSZ legsúlyosabb veszteségét 1998-ban szenvedte el: akkor zuhant 12 százalékot, és onnantól kezdve soha nem tudott 10 százalék fölé menni. 2002-ben épphogy bejutott a Parlamentbe.
A D-209-es ügytől kezdve a 100 napos programon át a Gergényi-ügyig sajnos lehetne sorolni azokat a stációkat, amelyek mind súlyos veszteséget okoztak az SZDSZ-nek. Az a helyzet, hogy a mostani állapot egy 10 éves folyamatnak a vége.
Miért volt ennyire konfrontatív a viszonyuk Kóka Jánossal?
Más értékvilágot képviseltünk, de ez a két különböző értékvilág elfért volna egymás mellett, ha nincs olyan mesterségesen szított konfliktus, amely megoldhatatlanná vált egy idő után az SZDSZ-en belül. A párt történetében soha nem volt korábban példa arra, hogy nem az a frakcióvezető, akit a pártelnök akar. E példátlan állapotot nem lehet egyébként kizárólag Kóka János számlájára írni, mert mindazoknak a felelőssége, akik a frakcióban különböző motivációkból és érdekekből odaálltak és támogatták ezt a koncepciót és Kóka Jánost eszközükként használták.
(fotó: Végh László)
Amikor átvette az elnökséget, lett volna még mód a fellendülésre?
Ma úgy látom, pici esély lett volna akkor, ha a frakció helyből nem lett volna annyira ellenséges. Ha sikerül akkor miniszterelnök-váltást kiharcolnom – Surányi Györgyöt meg lehetett volna akkor miniszterelnöknek választani – más az ország, és a liberálisok is máshol tartanának.
Felelősnek tartja magát azért, hogy az SZDSZ szétesett?
Mindenkinek van felelőssége: így nekem is. Az elnökségem első szakasza sikeres volt, hiszen az SZDSZ olyan népszerűség-növekedést, mint amit az én pártelnökségem ideje alatt élt meg, hosszú ideje nem produkált. Azt sajnálom, hogy amikor őszre (2008 októbere. – a szerk.) nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen a frakció többségével együttműködni – mert csak az motiválja a frakció többségét, hogy szétverje azt a politikát, amit én képviselek,- hogy akkor nem álltam fel. Ma már nem így csinálnám. Megjegyzem, rajtam kívül nem láttam olyan SZDSZ-es vezetőt, aki kiállt volna és azt mondta volna, hogy követett el hibát. De azt gondolom, az, hogy az SZDSZ szétesett és ilyen mértékben kiradírozódott a magyar közéletből, az elsősorban nem az én felelősségem, hanem egy évtizedes folyamat végeredménye. És ebben másoknak sokkal nagyobb szerepe van, de ezt nekik kell majd elrendezniük a saját lelkiismeretükkel.
Mit gondolt Sándor Klára és Magyar Bálint kezdeményezéséről, a SZPE-ről?
Politikailag és morálisan sem tartottam elfogadhatónak. Lehet szervezkedni, ám nem lehet úgy csinálni, hogy mindeközben képviselőként felveszi az ember a fizetését az SZDSZ-től.
Ön csatlakozna valamelyik párthoz?
Most is lett volna lehetőségem, de nem tettem. Ám, ha olyan helyzetet, olyan feltételeket látok, amit jó szívvel tudok vállalni, akkor meggondolnám.
Akár saját pártot is alakítana?
Szerintem korai még erről fantáziálni.
Ezek szerint még nem varrt el minden politikai szálat?
Tartom a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akiket becsülök és értékelek. Sokakkal, különböző pártokból rendszeresen találkozom, értékeljük a helyzetet.
Mit csinál, amióta kiszállt a politikából?
Most tanítok az egyetemen, jól érzem magam, nagyon szeretem a diákjaimat. De más dolgokkal is szeretnék foglalkozni, például a környezetvédelemmel. Nekem a közélet a hivatásom, ha módom lesz, csinálom, de nem mindenáron.
