Herczegh Géza Gábor 1928. október 17-én született Nagykaposon, középiskolai tanulmányait a gödöllői francia gimnáziumban végezte. 1947-ben érettségizett., jogi tanulmányokat 1947-1951 között folytatott a Szegedi Tudományegyetem Jog-és Államtudományi Karán. Summa cum laude minősítéssel avatták doktorrá 1957-ben.
1967-1990 között a Pécsi Tudományegyetemen a Nemzetközi Jogi Tanszéket vezeti egyetemi docensként, majd egyetemi tanárként. 1980-1986 között a kar dékánja, 1985-től az MTA levelező, 1990-től pedig az MTA rendes tagja volt. 1990-1993 között a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának bírája, 1993-2003 között az ENSZ Hágai Nemzetközi Bíróságának tagja volt.
1996-tól a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület elnökségi tagja, a Marburgi Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli doktora és Nagykapos díszpolgára volt. 2000-ben elnyerte a Bethlen Gábor-díjat.
Herczegh Géza nemzetközileg is kiemelkedő tudományos munkássága igen széleskörű. Főbb munkái: A gyarmati kérdés és a nemzetközi jog (1962), General Principles of Law and the Legal Order (1969), Nemzetközi jog (egyetemi tankönyv, társszerző, 1976), A humanitárius nemzetközi jog fejlődése (1981), mely munkája 1984-ben angolul is megjelent, Magyarország külpolitikája 896-1919 (1987), A szarajevói merénylettől a potsdami konferenciáig (1999), Peres örökségünk (2005).
