A szociológus a Magyar Szociális Fórum által rendezett szombati Szociális Kerekasztalon kijelentette, a közpénzek 30 százaléka szőrén-szálán eltűnik, és magánzsebekbe vándorol. Intézményesült és rendszerré vált a korrupció – foglalta össze Gazsó, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy az emberek elviselhetetlenül igazságtalannak és egyenlőtlennek tartják a társadalmat. „A fennálló viszonyok további erőltetése kétségbeesett helyzetbe taszította a lakosságot. Az emberek mindössze 10 százaléka vallja magát a rendszerváltás nyertesének, 50 százaléka vesztesnek tartja magát, 40 százaléka közömbös.”
Megbukott az önszabályozó piac dogmája, a szociális igények és a profit szétválasztása. Magyarország azért nem került modernizációs pályára a zsákutcás szocializmusból, mert a domináns multinacionális gazdaság nem vesz részt az ország fejlesztésében, hanem az olcsó munkaerő, a kedvezmények, az adórendszer és a közbeszerzések révén több szivattyúval kivonja a megtermelt értéket az országból. Ilyen gazdasági bázison, 53-57 százalék között mozgó foglalkoztatási arányával, az ország nemcsak az EU foglalkoztatási átlagát nem képes elérni, hanem óriásira duzzad az eltartott tömeg is. Totális létbizonytalanság teremtődött, milliókat fosztottak meg a létfeltételektől. Válságba kerültek a humánerőforrásokat újratermelő rendszerek.
Jellemző az oktatás színvonalára, hogy 23 százaléknyi funkcionális analfabéta kerül ki az iskolákból, egyetemet végzettek egyre nagyobb tömege duzzasztja a munkanélküliek seregét és kerül parkolópályára a „bolognai rendszer” bevezetése miatt. Jóvátehetetlen kárt okozott a privatizáció – adott hangot véleményének a professzor.
Gazsó Ferenc szerint nincs az ország vezetésére alkalmas elit. Az államszocializmus nomenklatúrája politikairól gazdaságira konvertálta hatalmi státusát, majd a kormányzást is visszaszerezte. A régi rendszer kádereinek egy része az erőltetett privatizációval és a globális érdekek kiszolgálásával igyekezett feledtetni múltját, mások mindenre és mindennek az ellenkezőjére is képessé váltak, hogy mindenáron hatalmi pozícióban maradjanak.
A rendszerváltás óta a Fidesz okozta a legkisebb kárt, de társadalmi alternatívája neki sem volt. Demokratikus elituralom alakult ki, csak pártok között lehet választani intézményes részvételi demokrácia híján – mondta. Az újglobalista paradigma bukása azt jelenti – folytatta -, hogy nem tartható fenn a szociális és a tőkeelv elkülönítése. Mert elfogyott a társadalom türelme, és szélsőséges radikalizálódáshoz vezet a neoliberális dogma további erőltetése.
„Az Orbán-kormány vagy az utolsó lesz a neoliberális politikát folytató kormányok sorában, vagy az első a szociális értelmű változásban” – vélekedett.
Rendszerkorrekciós téziseinek megfelelően Gazsó Ferenc abban jelölte meg a kiutat, hogy új alkut kössenek a multinacionális tőkével a dolgozó rétegek javára, állami megrendelésekkel állítsák emelkedő pályára a gazdaságot. „Készen áll egy program a gazdasági-társadalmi megújulásra” – mondta közgazdászokra és szociológusokra hivatkozva. Ezen program szerint összehozható annyi, amennyi elegendő a humánerőforrásokat újratermelő rendszerek (egészségügy, oktatás, népesedés, reprodukció) fenntartására, és a gazdaság élénkítésére új munkahelyek teremtésével. Ebben nélkülözhetetlen az állam összehangoló szerepe.
Erős államra van szükség – vélte. A területi egyenlőtlenségek enyhítésén, a gazdasági élettől kiszakadt 1100 zárványtelepülés integrálásán kívül részvételi normákra épülő új alkotmányra is szükség van. A politikai osztály ezzel szembeni ellenállását tömegmozgalommal kell megtörni – mondta.
