Számtalan irodalmi,
képzőművészeti, zenei remekművünk ihletője és tárgya, ugyanakkor a hétköznapjaink fontos kiegészítője.
Szinte nincs olyan ünnepi vagy akár mindennapi alkalom, amit a magyar bor ne tudna még teljesebbé tenni:
Gyermekszületés, felnőtté válás, nagy találkozás, kis lazítás, sikerélmény, kudarcélmény, útkeresés, útra kelés, megérkezés, bajnoki reggeli, vasárnapi ebéd, ünnepi vacsora… Magyar bor mindenkor.
A magyar borkultúra jóval több, mint a borfogyasztás kultúrája: viselkedéskultúra, gasztrokultúra, népi kultúra, növénykultúra, kultúrtörténet, kulturális örökség – palackba zárva.
Ahány ember, annyi történet
Sokan sokféle módon fedezzük fel a magyar borkultúra gazdagságát, de egy biztos, minden borszerető ember őriz egy szép történetet arról, hogyan találtak egymásra: ő és a magyar bor.
Ahány ember, annyi alkalom:
Novák Péter
Költészet, filozófia, mágia, hát hogyne. De mi van az alapokkal?
Kétkezi munka. Lassan leszokóban vagyunk az ilyesmiről, magam is csak gyengén ápolt paradicsom, paprika palántáim kapcsán gyűjtök tapasztalatot és némi termést a földről, talán elsősorban lelkiismeretemet nyugtatva; igen, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!
Azért gyakorló „operettföldművesként”, illetve néhány volt néptáncos mezőgazdász barátnak, köztük nem egy borásznak köszönhetően, nyertem annyi betekintést egy évjárat történéseibe, hogy a ringó kalász és a gazdag tőke láttán elsősorban az alázat, mint sok gyakorlást igénylő lelki folyamat jut eszembe.
A kemény helytállás gyümölcse – hogy kellően közhelyes legyek, tán ezt érzem a bor legerősebb üzenetének. És hogy folytassam a sort: pont az I – n, egy dolgos nap utolsó pillanata, jutalom, korona, pánkozmikus császárság!
Bort iszom, ha elégedett vagyok. Magammal, a csapatommal, a tervvel és a teremtménnyel. Sört és rövidet, ha nem. Mert míg ez utóbbi koktél rombol, addig a bor gondol… És én az esetek jelentős részében gondol(kod)ni szeretek.
Lukács Sándor
Szeretem mindazt, ami a borral jár. A nyári lugasokat, a szépen művelt kis parcellákat, amelyekből sugárzik a szorgalom, az öröm és a patriotizmus. Rengeteg barátot köszönhetek a bornak. Felpezsdíti a társalgást, serkenti a gondolkodást és segít megtalálni a közös pontokat az emberekben. Miskolcon nőttem fel, anyai nagymamámnak Kerekhegyen volt szőlője. Paradicsom volt az a hely nekünk, gyerekeknek, volt rajta meredek és sík terület, présház, kisház. Nem is kellett több a boldogsághoz, talán csak az, ha szüret idején minket is befogtak taposni, és fülig zöldek-lilák voltunk a szőlőtől. Nagymamám becsületes, savanykás borát kóstolhattam először 9-10 évesen, apai engedéllyel, amitől egycsapásra felnőttnek éreztem magam. Ma már olaszrizling-rajongó vagyok, főleg az észak-balatoni száraz fehérborokat kedvelem és a Tokaj folyékony aranyát, az aszút. Bármilyen későn érek is haza este, előadás után, gyakran kibontok egy üveg bort. Így búcsúztatom az aznapi élményeket.
További történetek és alkalmak a www.magyarbormindenkor.hu oldalon.
