„A legszigorúbb és legigazságosabb vizsgák sem mérhetik valódilag valakinek igazi tudását, még kevésbé hasznavehetőségét. Jó emlékezet, jó beszélőke, egy kis lélekjelenlét és magamutogató szemtelenség – és az ily növendék biztos, hogy kitűnően fog vizsgázni. Az azonban kinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség és, aki ugyan mélyen, de lassan gondolkozik, az le fog maradni mindezekben a vizsgákban” – írta Széchenyi István 1857-ben a Magyarországon akkor néhány éve bevezetett érettségi vizsgákról.
Vekerdy Tamás (fotó: BI)
A gróf döblingi gondolatait Vekerdy Tamás is szívesen idézi. A pszichológus szerint ezek ma is érvényesek, épp ezért az érettségi vizsgának szerinte nem túl sok értelme van, egyszerűen „a magyarországi feudális baromságok egyikének” tartja, valamiféle „törzsi beavattatási rítusnak”. Egy normális országban, mondjuk Svájcban, csak az érettségizik, aki egyetemre felvételizik – magyarázza az FN-nek Vekerdy. A 12 év végbizonyítvánnyal ott elmehet számos munkakörbe, míg nálunk egy áruházi eladónak is jó, ha van érettségije.
Az érettségizők tudáscsúcsa
A gyerekek az érettségin csinálják először azt, amit később egyetemen, főiskolán egyfolytában fognak: három hét, vagy három hónap alatt megtanulják az adott vizsgaanyagot (mert meg lehet tanulni ennyi idő alatt), és ugyanennyi idő alatt el is felejtik – mondja Vekerdy.
Egy, a szegedi egyetem által végzett vizsgálat bebizonyította, hogy a fiatal felnőttek a középiskolai tananyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják. Lehet, hogy rémlik nekik mondjuk, hogy egy tornyot nemcsak centiméterrel lehet lemérni, hanem egy szögmérős távcsővel is, még az is beugrik, hogy valamit a „sinus-cosinus-dologgal” kéne kezdeni, de hogy hogyan, arról fogalmuk sincs – magyaráz a pszichológus.
Az intelligenciavizsgálatok egyébként azt mutatják, hogy az érettségi idején az általános, széles körű tudást tekintve egy bizonyos csúcson vannak a 18 év körüli emberek. Ezután már úgynevezett dementálódást mutatnak a mérések. Úgyis mondhatjuk, megkezdődik az aggkori elhülyülés – ironizál Vekerdy, aki hozzáteszi, valójában az történik, hogy az univerzálisan lapos tudás – amikor a középiskola következtében mindenről tudok valamit – eltűnik, viszont azt a szakirányokban elmélyült tudás váltja fel.
A Waldorfban egy év alatt készülnek fel
Mindezeket tudva például a 12 évre egységesen kidolgozott Waldorf-pedagógia úgy véli, hogy nem is lenne szükség érettségi vizsgára. A norvég kormány ezt el is ismerte, amikor öt éve úgy döntött, hogy a waldorfosoknak elég megvédeniük a vizsgamunkájukat, és nem kell hivatalos érettségit tenniük. Ha esetleg más országok kérnék a norvég gyerekektől a „ papírt”, akkor kiadnak nekik egy bizonyítványt.
A legtöbb helyen – így Magyarországon – persze ez nem megvalósítható, mert érettségi nélkül nem lehet továbbtanulni. Ezért azt mondják a Waldorf-pedagógusok, hogy jó, ha kell az érettségi, akkor a 12 éves programot megfejelik egy évvel, ami speciálisan az érettségire készíti fel a diákokat. A felkészítés egyébként nagyon könnyen megy, mert az ilyen iskolákban sem fölöslegesen töltöttek el a gyerekek 12 évet – magyaráz Vekerdy Tamás. Ezt bizonyítja az a 70-es években végzett nyugatnémet kormányvizsgálat, amely kimutatta, hogy a nem szűrt, nem felvételiztetett, nem osztályozott waldorfosok, akik között ráadásul sok „nehéz gyerek” is van, szignifikánsan jobban teljesítettek, mint az egyéb iskolások.
Magyar összehasonlítás még nem készült, de a pesthidegkúti Waldorf-iskola – az első, amely diákjait az érettségiig eljuttatta e rendszerben – eredményei is nagyon jók, a végzősök közül aki akar, továbbtanul, s általában ott, ahol szeretne. A szigorú érettségi elnökök is nagyon jó véleményeket írnak a gyerekekről. Például hogy még a gyengébb képességű tanulók is igazi érdeklődést mutatnak aziránt, amiről beszélnek. Tehát nem egy bebiflázott tananyaggal reszketnek az érettségi elnök előtt, hanem érdeklődéstől fűtve csevegnek a témáról.
Nem akarnak belépni a felnőtt maszkabálba (fotó: mti)
Széchenyi szellemében készült az új érettségi
Ami a tudás Széchenyi által leírt „hasznavehetőségét” illeti, ennek fontosságát mintha végre meghallottuk volna. Az új érettségi például tartalmában összehasonlíthatatlanul jobb, mint a régi volt, mert tényleg a diákok kompetenciáit, azaz a tudás felhasználhatóságát vizsgálja – véli Vekerdy. Azt reméli, hogy ez a szemlélet majd kihat az iskolai gyakorlatra is, még ha ennek egyelőre nem sok nyoma is van.
Széchenyi Istvánt egy másik aspektusban is említi a pszichológus. A gróf 17 évesen már huszárkapitány volt, önálló feladatokkal. Ahogy Arany János is 17 évesen telepedik le, házitanítóskodik, hamarosan jegyző lesz, megnősül, egyszóval felnőtt, önálló férfi. Ma viszont egyre tovább nyúlik a „szociális-kulturális pubertás” kora, egyre tovább függünk a szüleinktől, egyre több évet töltünk az – egyetemi, főiskolai – iskolapadban.
Felnőtt maszkabál
Az 1900-as évek legelején az emberek örültek, hogy megkapták a – felnőttség szimbólumának számító – első hosszúnadrágjukat. Arra törekedtek, hogy minél előbb felnőttként, a maguk uraként éljenek. Ez megváltozott az első és döntően a második világháború után. Akkor egyre több fiatal kezdte úgy érezni Európában és Amerikában, hogy ha felveszi a különböző foglalkozásokat jelentő „maszkot”, akkor – mint a régi japán mesében – e maszk örökre ráforr az arcára és meggátolja, lehatárolja a személyisége további fejlődését.
Nem akartak belépni a felnőtt maszkabálba – fogalmazott a kutatás. Megkezdődött tehát az önálló életkezdés kitolása. Amit korábban siettettek, most minden igyekezetükkel lassítani kezdtek. Az önálló felnőtti lét megalapozása ma már 23-28 évre tolódott.
Ráadásul a biológiai érés ezzel ellentétes irányban változik, és egyre lejjebb tolódik. Ennek jó példája a lányoknál a menstruáció kezdete. Míg üknagyanyáink 16 éves koruk körül menstruáltak, és általában 18 évesen szülték első gyermeküket, addig mára a menstruáció ideje letolódott 13-12 éves korra vagy még korábbra. Ilyen értelemben a biológiai érés meggyorsult.
Ennek okát nem tudjuk pontosan. Amikor a 60-as években először figyeltek fel erre a folyamatra, azt mondták, milyen nagyszerű, hogy egyre nagyobbra nőnek a gyerekek, és egyre előbb érnek. Kiderült, hogy mindez csak egy civilizatorikus, mondhatni degenerációs tünet, testileg például továbbra is a 18 év köri időszak az, ami a legkedvezőbb idő az első gyerek szülésére.
Személyiségében pedig egy mai anya inkább 22-23 kora körül érik meg a szülésre, de egyéb okok miatt – például az előbb tárgyalt felsőoktatás elhúzódása – még feljebb tolódik ez az időpont, 28-32 évre. A személyiségbeli érés egyáltalán nem jár együtt a biológiai éréssel. Sőt, sokkal tovább infantilisek maradnak ma a fiatalok, mint Széchenyi idején.
