A bolíviai Santa Cruzban lemészárolt Rózsa-Flores Eduárdó halála épp olyan kalandos volt, mint az élete. A rengeteg kérdést felvető és sok ellentmondást tartalmazó élettörténetéhez kívánunk egy újabb adalékkal szolgálni. Egy interjúval, amit hat évvel ezelőtt készített Földváry (Gyurkovics) Györgyi, s ami a 33 beszélgetést tartalmazó Az istenek könnyei című kötetben jelent meg.
Az interjúban Rózsa-Flores Eduárdó beszél a gyökereiről, a zsidó származású, de megkeresztelt, ám magát élete végéig meggyőződéses ateistának valló kommunista apjáról, aki állítólag 94-ben azért hagyta el végleg Magyarországot, mert Hornék hatalomra kerülésével nem volt kíváncsi a „merkantilista baloldalra”. A spanyol édesanyáról, aki tradicionálisan katolikus családi köteléke ellenére ellenezte, hogy Eduárdó egyházi iskolába járjon. A gyerekkorról, amikor Chilében menekültként 11-12 évesen Allende mellett kiálló jelmondatokat festettek házak falaira.
Rózsa-Flores Eduárdó (fotó: MTI) – KÉPGALÉRIA!
Itt olvashatunk először arról, hogy 88-89-ben „brahiból” lett az ELTE KISZ-titkára, hogy megválasztását dél-amerikai kampányfogásokkal érte el. De az is kiderül, hogy az akkor szintén az ifjúsági mozgalom éppen omladozó csúcsain tüsténkedő Gyurcsány Ferenc szélsőbaloldalinak, guevaristának, trockistának, sztálinistának tartotta őt.
Aztán persze a délszláv háború, ami az igazi ismertséget hozta meg Rózsa-Flores Eduárdó számára. A hős parancsnok, aki Horvátországban vezette diadalra nemzetközi brigádját, ami persze tiszta spanyol polgárháborús parafrázis. Ugye? Pedig, nem úgy indult az egész történet. Eredetileg tudósítóként dolgozott, hogy ország-világ tudja meg, hogyan zajlott a szerb-horvát háború. Aztán egy nap valami történt….
Hogy mi, arról itt olvashat – teljes egészében közöljük Földváry (Gyurkovics) Györgyi „Atyám, öltem” című, Rózsa-Flores Eduárdóval 2003-ban készített interjúját.
