A Kenedi-bizottság jelentése kapcsán szervezett konferencián a főigazgató kitért arra: annak ellenére, hogy a titkosügynöki jelentéseknek csak öt százaléka szól az értelmiségről, a kutatói jogosítványokkal rendelkezők 70 százaléka az értelmiségről szóló jelentéseket kutatja.
Ugyanilyen aránytalanságot mutatott ki az egyházi személyeknél, amikor rámutatott: a 20 millió megfigyeltből elhanyagolható, alig 12 ezer volt a klerikus, ennek ellenére a mostani kutatók negyede a társadalomnak erre a rétegére fókuszál.
Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a Nyílt Társadalom Alapítvány és az 1956-os Intézet közös rendezvényén, hogy a másik 19 millió emberről készített jelentéseket is tanulmányozni kell, majd Konrád György írót idézve hozzátette: “az értelmiség pompásan ért ahhoz, hogy mítoszokat gyártson”.
Aránytalanságként értékelte, mégis érthetőnek mondta ugyanakkor, hogy noha az 1956-os forradalom és szabadságharc egy nagyon szűk metszetét teszi ki a kommunizmus időtartamának, mégis az ez után következő megtorlásokat is sokan kutatják.
Az általa vezetett levéltár iratállományáról kijelentette: az 1944 és 1990 között keletkezett, kimutathatóan meglévő titkosszolgálati dokumentumok 93 százalékát már beszállították hozzájuk, míg 7 százalék átadásra vár. A 60 millió oldalnyi irategyüttes 81 százaléka a megfigyeltekről szól, mintegy 12 százalék a titkosszolgálati szervek működését mutatja be, míg valamivel több mint 7 százalék az ügynökök azonosítására szolgál.
A Kenedi-bizottság működéséről megjegyezte: a kormány által felkért kutatók, történészek jelentése “eleddig a legrészletesebben dolgozta fel, hogy mely iratokat semmisítettek meg”.
