Pozitív és negatív állításokról kérték a válaszolók véleményét, valamint az adott kisebbség vallására, értékrendjére vonatkozó kérdéseket tettek fel a Wildmann János közgazdász, teológus vezette kutatásban részt vevőknek.
A kutatás ismertetése szerint a németekkel és a horvátokkal kapcsolatban a legtöbben azt érzik zavarónak, hogy nem értik a nyelvüket, de az így vélekedők aránya 20 százalék alatt marad. A cigányok esetében ugyanezt már 30 százalék kifogásolja. Hasonló azok aránya, akik idegennek tartják a cigány kultúrát. A megkérdezettek kétharmada nehezményezi, hogy a romák “egyre többen vannak”, háromnegyede úgy véli, nem tisztelik a törvényt, érdemtelenül sok állami támogatást kapnak.
Viszonylag sokan (29 százalék) értenek egyet azzal, hogy a romák kevesebb pénzért dolgoznak, mint a “magyarok”. Másfelől kevesen vannak (24 százalék), akik szerint a cigányok és nem cigányok együttélése gazdagítja az életünket – a másik két népcsoporttal való együttélést a megkérdezettek kétharmada ítéli meg pozitívan.
Ami a vallást és az értékrendet illeti: a legtöbben a cigányok családon és rokonságon belüli összetartását emelték ki, ám a nyilatkozóknak csupán 10-15 százaléka látja úgy, hogy a romáknak fontos a felebaráti szeretet, a tízparancsolat betartása. A gyakorló hívők kevésbé elutasítók, mint a nem vallásosak vagy a vallásukat nem gyakorlók.
A döntő kérdés az – állítja Wildmann -, hogy az emberek tapasztalatokra vagy előítéletekre alapozzák-e véleményüket. Szerinte e kutatás is mutatja, hogy a baljóslatú sztereotípiák jelen vannak a társadalomban, a romákkal szembeni ellenérzések kialakulásában egész biztosan szerepet játszanak az előítéletek.
