Hangos füttyszó és tüntető kivonulások kísérték Eugenia Maria Roccella beszédét Brüsszelben a szeptemberi első Európai Roma Csúcson, miközben az olasz munkaügyi, egészségügyi és szociálpolitikai államtitkár éppen azt próbálta ismertetni, milyen jó példával jár elől országa a romák integrációja terén.
Többen hatalmas ujjlenyomattal és Against Ethnic Profiling (az etnikai megkülönböztetés ellen) felirattal ellátott pólóban tiltakoztak amiatt, hogy a római kormány ujjlenyomat-vétellel kívánja regisztrálni a romákat helyzetfelmérés címén. Eközben civil szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy roma közösségeket a tömegközlekedéstől és a közműhálózattól elvágott táborokba, például a Róma közelében fekvő Castel Romano konténertelepre költöztették úgymond „lakókörülményeik rendezése érdekében”.
Romániai Romák. Csaknem 2,5 milliós kisebbség.
Fotó: Sánta István Csaba
Elkallódó támogatások
Nem Olaszország az egyetlen európai állam, ahol a romák társadalmi helyzetének javítására kiötlött egyes programok nemhogy javítanának, de épp rontanak a legnépesebb uniós kisebbség státusán.
A romák életkörülményei változatlanul elmaradnak az uniós átlagtól, annak ellenére, hogy integrálásukra 2000 és 2006 között 275 millió eurót fordított az EU (főként a strukturális alapok forrásaiból). Emellett a hátrányos helyzetű csoportoknak szánt összesen 1 milliárd eurós támogatásokból is részesültek, de nem tudni, pontosan mennyivel, mivel e programoknál sokszor nem tartják számon az etnikai hovatartozást.
„Számos programra húzzák rá a kormányok a roma integráció elnevezést, de csak a támogatások töredéke jut el az állítólagos célcsoporthoz” – kritizálta a Figyelőnek az első Európai Roma Csúcson Rudko Kawczinsky, az európai roma érdekvédelmi szervezeteket összefogó European Roma and Travellers Forum elnöke a jelenlegi rendszert, amelyet a könnyű forrásszerzési lehetőségre utalva egyszerűen „roma-iparként” aposztrofál.
Gazdasági sokk
A romakérdés európai problémává vált az EU bővítésének 2004 óta tartó folyamatával. Jelenleg a 10–12 millió európai roma közül 7 milliónyian élnek a mai uniós tagállamok területén, többségük az újonnan csatlakozottaknál.
Az új tagállamokban a rendszerváltásokat követő gazdasági sokk különösen a legszegényebb rétegeket sújtotta, s így a romák a csatlakozást követően nagy arányban költöztek nyugati tagállamokba. Olaszországban például Románia és Bulgária tavalyi csatlakozása óta mintegy ötödével, 120–150 ezer főre nőtt a romák száma. A sokszínű populáció azonban egységes képet mutat a hátrányos helyzet tekintetében: a European Network Against Racism (ENAR) és az Európai Bizottság 2007-es jelentései szerint mintegy 60 százalékuk a szegénységi küszöb alatt él Európa-szerte.
Életüket a 60–80 százalékos munkanélküliség, az uniós átlagnál 10–15 évvel rövidebb várható élettartam és szegregált oktatás nehezíti, no meg a katasztrofális lakó- és egészségi körülményeik. Eközben a cigányellenesség egyre súlyosbodó, európai problémává nőtte ki magát. A diszkrimináció mérésére készített idei Eurobarometer-felmérés szerint a fogyatékkal élő, eltérő vallású, idegen országból származó, homoszexuális vagy roma szomszédok közül legkevésbé a cigány származású lakók közelségét tolerálják az uniós állampolgárok: közülük minden ötödik ódzkodik a roma-szomszédságtól.
Az ostravai precedens
A szegregáció megszüntetése Mohácsi Viktória
liberális európai parlamenti képviselő, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa
kisebbségi fórumának elnöke szerint a többségi társadalom felelőssége.
„Nem a romák akarták, hogy a gyerekeiket tömegesen fogyatékossá
nyilvánítsák” – mondja Mohácsi, aki a kérdést a szegregációt elítélő
törvényekkel és átfogó európai stratégiával oldaná meg. Az Európai Roma
Csúcson felszólaló Soros György a számos roma projektet felkaroló Open
Society Institute alapítója e tekintetben precedens értékűnek látja az
Európai Emberi Jogi Bíróság tavalyi novemberi ítéletét az úgynevezett
Ostrava-üggyel kapcsolatban. Nyolcévnyi huzavonát követően a
strasbourgi ítélőszék törvényellenes diszkriminációnak nyilvánította 18
roma gyerek esetét, akiket a csehországi Ostravában speciális,
fogyatékosok számára fenntartott iskolába küldtek. A budapesti
székhelyű Európai Roma Jogi Központ (ERRC) közreműködésének
köszönhetően kiderült, hogy a cseh városban 27-szer gyakrabban utalják
a roma tanulókat ilyen intézményekbe, mint a nem romákat. A BBC egy
idei felvétele azonban rámutatott, hogy a nagy nemzetközi visszhangot
kiváltó ostravai ügy ellenére a cseh tanárok többsége még mindig úgy
gondolja: a roma gyerekek nem képesek beilleszkedni az oktatási
rendszerbe, s az idei Eurobarometer felmérés szerint Csehországban a
legerősebb a romaellenesség. Gabriela Hrabanova, az ország romaügyi
tanácsosa a Figyelőnek elmondta: arra elegendő volt a nemzetközi
nyomás, hogy valós politikai akarat alakuljon ki a helyzet rendezésére,
sőt a soron következő uniós elnökséget betöltő Csehország kiemelt
témaként kezelje a romák integrációját.
Szórványos sikertörténetek
A spanyol példa azonban azt mutatja, hogy papírmegsemmisítővel feldarabolható, porszívóval eltüntethető vagy locsolócsővel egyszerűen lemosható a születessél járó skatulya. Ezek a képek a Beskatulyázva elnevezésű reklámkampányból származnak, amelyek a foglalkoztatással megszerezhető egyenlőséget hirdetik Spanyolországban.
A kifejezetten a romák munkavállalását segítő Acceder program keretében a médiakampány mellett mediátorok egyénre szabott tanácsadással segítik a dolgozni vágyókat a több mint 60 városban működő irodákban, illetve – „házhoz szállítva a lehetőségeket” – az otthonaikban is felkeresik a jelentkezőket, bevonva a családokat is. Közben az irodákban folynak a továbbképzések, folyamatosan gyűjtik az állásajánlatokat, s rendszeresen publikálják a foglalkoztatás alakulásának eredményeit. A legutóbbi közlések szerint az ezredforduló óta 36 ezer, fele részben mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkező roma került kapcsolatba az irodákkal, akik közül 23 ezer főnek találtak munkát.
„A siker titka az, hogy az Acceder kifejezetten a romáknak szóló komplex csomag, egyénre szabott intézkedésekkel és folyamatos monitoringgal” – magyarázta a Figyelőnek Isidro Rodriquez, a programot irányító Fundación Secretariado Gitano vezetője. A Nyugat-Európa legnagyobb, 800 ezer fős roma közösségét felmutató ibériai országban azonban még így is „csak” a gitanók 50 százaléka foglalkoztatott, miközben 10 aktív, nem roma spanyolból 8 munkavállaló.
Az Acceder mégis az európai roma-integrációs politika mintagyereke, amely akkor is előkerült, amikor 2008 júliusában az unió az úgynevezett legjobb gyakorlatok (best practice) tárát nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság által jegyzett tanulmány formájában. Az összesítés célja egy esetleges közös felzárkóztató politika, egy európai roma stratégia megalapozása, miután az unió ez év elején felismerte, hogy a megoldást a nemzeti hatáskörön túlmutató intézkedéscsomagban kell keresni. Azonban kétséges, hogy ehhez elegendő alap-e a jó példák felsorakoztatása ebben a formában, mivel azok nem minden esetben általánosíthatók, és nem mindig tükrözik a valóságot.
„Hatástanulmányok elkészítése, a hozzárendelt összegek vizsgálata nélkül, pusztán a kormányok által beterjesztett projektek alapján végezték el az összesítést” – rója fel Járóka Lívia néppárti európai parlamenti képviselő. Ami részben annak tudható be, hogy a legtöbb projekt értékeléséhez nem rendeltek hozzá konkrét indikátorokat, azaz nem tűztek ki célt, hogy hány százalékkal növelje például a romák foglalkoztatását az adott térségben.
Másrészt számos esetben más hátrányos helyzetű csoportoknak is szólnak a programok, s külön nem tartják nyilván a a romákra vonatkozó eredményeket (Célzatlanul – Figyelő, 2007/23. szám). A jelentés szerint Magyarország vezet a kiemelkedően hatékony integrációs programok számát tekintve, ám jellemző, hogy a dokumentum azonos súllyal említi a romák médianyilvánosságában fontos szerepet játszó Rádió C létrehozását, mint az Antidiszko.hu nevű anti-diszkriminációs honlapot, amely 2007-es létrehozása óta láthatóan változatlan tartalmú.
Az érintettek nélkül
A programok hatékonyságának megítélésekor rendszeresen elmarad a roma közösségek megkérdezése is, miközben a tanulmányból kimaradó, a roma szakértők által azonban sokat emlegetett német példa a roma döntéshozók bevonásának szükségességét mutatja.
A hamburgi székhelyű Europäischen Zentrum für Antiziganismusforschung (EZAF), egy cigányellenességet kutató civil szervezet mediátorként segíti a roma érdekek bevonását a német oktatási, szociális és a külügyi állami intézmények munkájába. Néhány éve közreműködtek például abban, hogy a Romániából Németországba érkező, tömegesen az utcán kolduló illegális roma bevándorlók hivatalos papírokhoz, majd koldulás helyett törvényes munkához jussanak.
Marko D. Knudsen, az EZAF roma származású vezetője szerint a legfontosabb az, hogy az állami intézmények meghallgassák és figyelembe vegyék a roma közösségekhez közel álló civil szervezetek véleményét. Nagyobb léptékben ez valósult meg, amikor Tarja Halonen finn miniszterelnök-asszony felkarolta a különböző európai roma közösségeket összefogó European Roma and Travellers Forum létrehozásának ötletét.
A 2004-ben a finn kormány és az Európa Tanács finanszírozásában megalakult roma tanácsadó testület feladata, hogy az Európa Tanács javaslattevő intézményeként működve javítsa e kisebbség alulreprezentáltságát a döntéshozásban, közvetítve a romák, 42 európai kormány és a nemzetközi intézmények között.
