– Legendásan jónak tartják Kósa
Lajos, Debrecen fideszes polgármestere és az Ön kapcsolatát, mindkét
párton belül egyre többen mondják, más lenne a politikai diskurzus
Magyarországon, ha Önök vezetnék a két politikai tábort. Hallott erről?
“A frakcióban és a párton belül is konszenzus van arról, hogy valóban szükséges az adók mérséklése.”
–
Természetesen hallottam, s azt gondolom, egy nagyváros
polgármestereként az ember nem lehet megosztó személyiség: akkor
sikeres, ha a polgárok otthon érzik magukat a városukban akár
jobboldaliak, akár baloldaliak, legyenek bármely nézetet vallóak. Egy
polgármester nem tud megélni a szövegből, dumából és jelszavakból. Való
igaz, Kósa Lajos és én is teljesítménycentrikus emberek vagyunk,
hozzászoktunk ahhoz, hogy a tevékenységünk meglátszik Debrecen és
Szeged városán. Ez a feladat egészen másról szól, mint a nagypolitika.
Két nagyváros polgármesteri munkájában pedig sokkal több a hasonlóság,
mint a különbözőség, még akkor is, ha eltérő politikai-világnézeti
talajon állunk.
– Ha Önt
jelölnék a párton belül vezetőnek, elfogadná? Korábban több miniszteri
tisztség kapcsán is szóba került a neve, a belügyi és az igazságügyi
tárca várományosaként emlegették.
– Valóban felvetődött
2002-ben és 2006-ban is a választásokat követően. Eldönthettem, hogy
Szeged polgármesteri tisztségét választom vagy egy országos politikai
feladatot. Most, hogy a ciklus közepén tartunk, még elméleti szinten
sem merülhet fel a kérdés. Semmiféle váltásra nem kerülhet sor, el sem
gondolkodom ezen.
– A hétvégén kongresszust tartanak a szocialisták. Mi ennek a tétje?
–
Nem gondolom, hogy a kongresszuson bármi is eldőlne. Ezzel együtt
fontos kérdés, képes-e az MSZP egyértelművé tenni azt az üzenetet, hogy
egyedül ez a párt rendelkezik programmal, az ország sorsát érintő
határozott elképzeléssel. Az ellenzéki pártok mindegyike úgy
nyilatkozott Gyurcsány Ferenc Megegyezés című programjáról, hogy
számukra elfogadhatatlan, ugyanakkor nem fogalmaztak meg semmilyen
alternatívát.
Az SZDSZ egyetlen kérdésben foglalt állást: nagyarányú
adócsökkentést sürget az ország versenyképességének érdekében, a
fedezetéről viszont nem beszél. A frakcióban és a párton belül is
konszenzus van arról, hogy valóban szükséges az adók, elsődlegesen a
munkát terhelő közterhek mérséklése. Az MSZP azonban ezt semmiképpen
nem a szociális ellátórendszer csorbítása, a szociális eredmények
visszavonása révén kívánja megvalósítani.
–
Az MSZP-nek valóban rendezni kell sorait, s meg kell néznie, mi az,
amit a kormányprogramból a ciklus végéig megvalósíthat. De keresztül
tudja-e vinni az akaratát a parlamentben?
–
Mivel az MSZP kongresszusa nincs abban a helyzetben, hogy a kisebbségi
kormány számára parlamenti többséget tudjon biztosítani, nem is ez a
feladata. A cél az, hogy megmutassuk, letettünk az asztalra egy
programot, tudjuk, mit akarunk csinálni, s azt várjuk a többi politikai
párttól, hogy ők is mutassanak alternatívát. Itt az ideje, hogy
kiterítsék lapjaikat! Ne mondja az SZDSZ, hogy az államigazgatás
megkurtításából teremtsük elő az 1000 milliárdos adócsökkentés alapját,
mert a közigazgatás működtetésére összesen alig valamivel több, mint
ezer milliárdot költünk.
– Mit
gondol, meddig bírja a kisebbségi kormány? Van-e forgatókönyv arra az
esetre, ha nem fogadja el a parlament a jövő évi költségvetést és az
adótörvényeket?
– Május eleje óta nincs parlamenti többség a kormány mögött, ám azóta nem vérzett el fontos törvény az országgyűlésben.
– Nem is volt terítéken azóta igazán fontos javaslat…
–
Kétségtelen, a jövő évi költségvetéshez és adótörvényekhez mérhető
előterjesztésről nem szavazott a Ház, de az interpellációk során,
egy-két kivételtől eltekintve, megvolt a többség. Ha az MSZP-nek nem
sikerül átvinnie a törvényeket, akkor ezzel a helyzettel természetesen
a kongresszusnak foglalkoznia kell, de majd a következőnek.
Itt az ideje, hogy kiterítsék lapjaikat! (Fotó: MTI)
Ezúttal az
a feladata, hogy megvitassa, állást foglaljon és megerősítse a
miniszterelnök programját és azt a politikai irányt, amelyet a kormány
és a frakció jelen pillanatban képvisel. Év végéig kiderül, működik-e
ez a modell. Én személyesen arra látok nagyobb esélyt, hogy a parlament
elfogadja a költségvetést és az adótörvényeket.
– Már tud valamit? Miként fogják előteremteni a szükséges szavazatokat?
–
Bízom a szabad demokrata képviselőkben, hogy a felelősség felül fog
kerekedni bennük. Valóban nem természetes állapot, amikor nem
intézményes és stabil többség áll a kormányzat mögött egy parlamentáris
demokráciában, de nem is egyedülálló, még Magyarországon sem. Az
Orbán–Torgyán-kormány utolsó időszakában, amikor szétesett a
Kisgazdapárt, nem volt koalíciós többség, mégis átvitték az akaratukat
a parlamentben.
Egyébként úgy gondolom, sokkal fontosabb kérdés, mi
történik az országban, mint az, hogyan feszül egymásnak a két politikai
tábor. Az indulatok, a demokratikus intézmények tudatos lejáratása után
vissza kell térnünk a parlamenti demokrácia alapvető értékeihez:
alternatívák versenyezzenek egymással. Egyelőre ott tartunk, hogy a
többi párt csak kampány idején fogalmaz meg víziókat, de ismerjük már
ezeket… Valós dolgokról kellene vitázni, és nem mindig a politikai
vizeken evezni.
– Én azért
maradnék a politikai vizeken, mert bármily reális is egy program, akkor
tudja megvalósítani a kormány, ha nem recseg-ropog a szerkezet. Néhány
héttel ezelőtt még izzott a levegő az MSZP-ben, arról volt szó, hogy a
küldöttek szavaznak Gyurcsány Ferenc személyéről, ezt maga a
miniszterelnök vetette fel. Hogy látja, sor kerülhet előrehozott
választásokra?
– A magyar alkotmányos berendezkedés
szabályai egyértelműek: akkor lesznek előrehozott választások, ha a
parlamenti képviselők több mint fele kimondja az országgyűlés
feloszlatását. Erre nem került sor szeptemberben, s nem gondolom, hogy
a Fidesz kezdeményezésére november 15-én más eredmény születne.
Egyértelműen látszik, a képviselők többsége nem kívánja az
országgyűlést feloszlatni, innentől kezdve reálisan azzal kell
számolni, hogy marad a jelenlegi felállás 2010-ig. Természetesen nem
vállalkozom arra, hogy megjósoljam, mi lesz egy év múlva. Amúgy az
ország számára kevésbé fontos, ki van többségben, s ki kormányoz,
sokkal fontosabb az, mi történik. A legnagyobb probléma az, hogy nem
reális alternatívákról folyik a közbeszéd.
–
Mekkora valószínűségét látja annak, hogy mégis új miniszterelnököt
állít az MSZP? Megismétlődhet a 2004-es forgatókönyv az SZDSZ
támogatásának elnyerése érdekében?
– Gyökeres a különbség
2004 és 2008 között; akkor az SZDSZ azt mondta, új miniszterelnökkel
akar koalícióban maradni, fel sem merült a kilépés lehetősége. Az idén
a liberális párt rögtön a koalícióból való kilépéssel kezdte. Azt
gondolom, korrekt és tisztességes a miniszterelnök álláspontja. Ő azt
mondta, a program az első, a személye a második, ami azt jelenti,
letett az asztalra egy programot, amit az MSZP megvitat. Ha valaki
ezzel szemben alternatívát mutat fel, elmondja, mit gondol másként, s
nagyobb a sikere, mert maga mögé állítja a képviselőket és a pártot, s
biztosítani tudja a parlamentben is a programhoz a többséget, lehet
arról szó, hogy váltás történjen a kormány élén.
– És ez bekövetkezhet?
–
Miután az SZDSZ azt nyilatkozta, nincs visszaút a koalícióba, és
Gyurcsány Ferenc programjával szemben sem merült fel semmiféle
alternatív program gondolata, jelen pillanatban nincs realitása. Ne
kérdezze tőlem, hogy egy év múlva mi lesz, mert nem tudok rá válaszolni.
