A kormányfő lába alól 2007-ben egyre jobban kicsúszott a talaj. Visszanyúlt hát két évvel korábban már bevált húzásához: konkrét programpontokkal mozgásban tartani a kormányt és közvéleményt – olvasható a Figyelő legfrissebb csütörtökön utcára kerülő számában.
23 pont, 48 pont, 7 pont és a többiek
Januárban egy újságcikkben 23 pontot hozott össze „hibákról, tanulságokról, tennivalókról”. Februári országértékelő beszédében öt zászlóshajó-programot vázolt fel, 45 átfogó intézkedéscsomagból álló, hónapos lebontásban, megnevezett felelősökkel számon kérhető éves munkatervet dolgozott ki. Nyáron még meg sem nyugodtak a kedélyek a koalíciós szerződés módosítását követően, amikor szeptember első felében már előállt 48 pontos munkatervével. Októberben jött a köztisztasági csomag 7 pontja, majd ez év elején az Új Tulajdonosi Program, illetve a Munka, Tudás, Tulajdon elnevezésű stratégia.
Az egyes elemek időnként ismétlődnek, vagy új köntösben bukkannak fel. Közös ismertetőjegyük viszont, hogy csak kevésből lesz kidolgozott törvényjavaslat, és még kevesebből a parlament által is elfogadott törvény.
Szigetvári Viktor, a szocialisták 2006-os kampányfőnöke szerint mindez nem egyszerűen improvizáció. „Oka kell, hogy legyen annak, ha a kormányfő egy- és kétharmadévnyi ciklusokban gondolkodik. Ebben nem mindig a médiakormányzás szükségletei mutatkoznak meg, hanem nyilván átlátható időszakokra próbál átlátható karakterű dolgokat csinálni” – mondja a jelenleg a saját tanácsadó cégét vezető, eközben Gyurcsánnyal az elmúlt másfél évben változó intenzitású kapcsolatban lévő volt kampányigazgató.
A jelek szerint az átlátható időszakok egyre rövidültek. Az MSZP és az SZDSZ frakció harapófogójából a miniszterelnök mindig arra „menekült”, amerre éppen szabad utat látott. Ha becsukódott egy kapu, akkor új téma és új program meghirdetésével igyekezett a társadalom és a nagypolitika szereplőinek a figyelmét elterelni.
Félbemaradt reformok
Való igaz, az elmúlt két évben az MSZP–SZDSZ koalíció kezelni tudta azt a fiskális deficitet, amelynek előidézéséért sokat tett. Ám már 2006 nyarán, az intézkedések bejelentésekor is világos volt, hogy nem lehet a következő időszakot pusztán bevételnöveléssel elintézni. A kormány csökkentette ugyan az államapparátus méretét (s így a folyó kiadásokat), ám annak szerkezetéhez érdemben nem nyúlt hozzá. Ez pedig hosszabb távon fenntarthatatlan – írja a Figyelő.
Az államháztartás alrendszerei változatlanul pazarló módon működnek. Horn Gábor szabad demokrata ügyvivő, a koalíciós egyeztetésért (néhány napig még) felelős államtitkár két év cselekvési mérlegét megvonva úgy látja, egyedül az egészségügyi reform haladt előre. A legtöbb elemző azonban kritikusan hozzáteszi: ezt is mindvégig a szakmai szervezetek ellenállása övezte, mivel az egészségügyi vezetés számos intézkedésnél egyszerűen „levegőnek nézte” a szakmát. „A gyógyszerkassza rendbetételét és a járulékfizetői jogviszonyrendezést szolgáló intézkedésektől eltekintve káoszt okozott az egészségügyi reform. Inkább rontott, mint javított a szolgáltatások nívóján” – értékel Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának programvezetője.
A kormány csak részsikereket ért el az oktatás területén is, ahol induláskor a modern, versenyelvű felsőoktatás megteremtését tűzte ki célul. Ezt szolgálná, hogy az intézmények élén a szakmai vezetés mellett profi menedzsment álljon, amit a felsőoktatási törvényben az irányító testületek létrehozása garantált volna. A rendelkezést azonban az Alkotmánybíróság – a szakmai szervezetek támogatása ellenére – hatályon kívül helyezte. A forrásokkal való hatékony gazdálkodás és a versenyelv megbicsaklott a tekintetben is, hogy a technikai személyzet tagjait, a fizikai dolgozókat ne közalkalmazottként foglalkoztassák, az oktatók körében pedig érvényesüljön a teljesítményalapú díjazás. Egyik javaslat sem kapott zöld utat, miként – népszavazáson – a tandíj ötlete is megbukott.
A központi igazgatás modernizációjához is hozzáfogott a kabinet, a lendület azonban mindössze 2007 elejéig tartott. Csökkent ugyan a minisztériumok száma, ám a közigazgatási államtitkári szint kiiktatásával nem a legszerencsésebb kormányzati szerkezet jött létre. Amennyiben az apparátus karcsúsítása önmagában siker, akkor eredményként értékelhető, hogy drasztikusan, közel 50 százalékkal apadt a minisztériumi felső vezetők száma. Két év alatt mintegy 90 ezerrel mérséklődött az állami alkalmazottak állománya is, s megszűnt több száz háttérintézmény és dekoncentrált szervezet. A nagyszabású államreformból (amely felölelte volna a teljes regionalizációt, az országgyűlési és az önkormányzati képviselők számának csökkentését, a települések feladatainak ésszerűsítését és a forrásokhoz igazítását, a kisebb és hatékonyabb állam megteremtését, valamint az ügyfélbarát, szolgáltató modern közigazgatás kialakítását) viszont csupán annyi valósult meg, hogy az országos hatáskörű intézmények megyei szervezeteit a régiókban vonták össze, hogy ezzel is csökkenjenek az állami kiadások.
„A legtöbb tárcánál január óta áll az élet, s a koalíciós válság miatt azok az ügyek is késésben vannak, amelyek a kormány saját kompetenciájába tartoznak” – fogalmaztak név nélkül kormányzati szakemberek a Figyelőnek.
A miniszterelnök kormányzása lefelé menő ágában tehát egymás után mond le kezdeti nagyszabású társadalomformáló elképzeléseiről; nem véletlenül jut róla eszébe egyre többeknek II. József, aki felvilágosult rendeletei többségét a legenda szerint élete végén egyetlen tollvonással vonta vissza.
(A Figyelő legfrissebb, csütörtökön megvásárolható számából az is kiderül, mennyi minden nem teljesült a két kormányzó párt koalíciós szerződésének egy éve aláírt kiegészítéséből. Megtudhatja, miként értesült fokozatosan Gyurcsány 2006-ban a gazdaság romló állapotáról, és miként kötött egyre rosszabb kompromisszumokat. A Figyelőnek értékeli a kormány és a politikai elit felelősségét a kialakult helyzetért a gyakorlatilag soha nem nyilatkozó Szigetvári Viktor, Gyurcsány volt kampányfőnöke és befolyásos munkatársa. A lap a Szonda Ipsossal közösen felmérte, hogyan értékeli a reformokat szakterületenknt a lakosság, és mely intézkedéssorozat végig vitelére látnak esélyt 2010-ig.)
