Kiszámíthatóság az eredmény?
Egy szombathelyi, névtelenséget kérő orvos azt újságolta: Körmend fekvőbeteg-intézményével kötött, egynapos sebészeti ellátásról szóló vállalkozói szerződésével annyit keres, hogy a betegeitől egy fillért sem fogad el. „Az általam elvégzett beavatkozásért az egészségbiztosító a kórháznak 100 ezer forintot fizet, annak egyharmada az enyém, ez pedig több, mint amennyit hálapénzként kapnék” – magyarázta a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában.
Ha ugyanezt a beavatkozást közalkalmazottként végzi el a saját intézményében, akkor 900 forintra jön ki az órabére, nem is kap többet. Így már csak azért is várja az üzleti biztosítók megjelenését, hogy „rendet tegyenek, legyen vége a kalózkodásnak, egyenes, korrekt pénzek áramoljanak az egészségügyben”. A jelenlegi rendszerben szerinte szétfolyik a pénz bérekre, világításra, fűtésre. „Ha valaki felkérne rá, hogy népszerűsítsem a reformot, vállalnám!” – tette hozzá határozottan.
Tízszer annyi a hálapénz?
Győri kollégája ellenben egyetlen szóval minősítette az egészségügyben eddig történteket: katasztrófa. Nemhogy eltűnt volna a hálapénz, ellenkezőleg: tízszer annyival tömik tele a zsebét, mint korábban. Kórházában korlátozott számú beavatkozásra van lehetőség, páciensei mégis rendületlenül adják a borítékot, hogy intézze el, előbb kerüljenek sorra.
A Figyelő által megkérdezett orvosok többsége az utóbbi véleményt osztja: meghosszabbodott várólistákról, elégedetlen páciensekről számoltak be, akik a gyógyítókon töltik ki dühüket. „Olyan betegeket műtök, akik júniusban jártak nálam rendelésen, akkor jegyezték őket elő mostanra, s már én sem emlékszem rájuk” – közölte egy győri sebész. 
A sürgõsségen is van hálapénz? (Fotó: MTI)
A páciensek legtöbbje aktív korú, s rettegnek, hogy elbocsátják őket, ha sokáig betegeskednek, ezért is sürgetnék az ellátást. Az intézményeket azonban 2006 nyara óta köti a teljesítmény volumenkorlát (tvk), amely meghatározza a kórházak által adott hónapban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) térítésével elvégezhető beavatkozások számát.
Finomhangolás szükséges
Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke a Figyelőnek azt mondta: beszédes adat, hogy az összes adósság 60 százalékát éppen azok a súlyponti kórházak halmozták fel, amelyekre az egészségügyi reformban kiemelt szerepet róttak.
Mindez mutatja: finomítani, korrigálni kell a jelenlegi ellátási struktúrát és a ma érvényes finanszírozási rendszert. Varga Ferenc úgy látja: nem szabad megkérdőjelezni a reform szükségességét, ugyanakkor a mai felállás nem szolgálja sem a betegek, sem az intézmények érdekeit. „Ma már egyértelmű, hogy túlzott mértékű krónikus és rehabilitációs ágyszámot állapítottak meg, amelyhez nem áll rendelkezésre megfelelő számú szakembergárda” – mondja.
A vizitdíj megosztja az orvosokat
Ambivalens a vizitdíj megítélése is. A háziorvosok nem repdesnek az örömtől, 50 százalékuk ma is ellenzi, holott az ebből származó bevétel (átlagosan havi 188 ezer forint) sokat javított anyagi helyzetükön. A több százmilliós vagy milliárdos költségvetésű kórházaknál viszont a vizit- és napidíjból származó bevétel csepp a tengerben, s egyáltalán nem ellensúlyozza a lecsökkentett kapacitások és a teljesítmény volumenkorlát miatt kieső bevételeket.
Mindkét ellátási szinten, a háziorvosoknál és a kórházakban is 10 százalékkal csökkent a betegforgalom; e tekintetben tehát a vizitdíj beváltotta a reményeket, mérséklődött az Európában magasnak számító orvos-beteg találkozások száma. Az orvosok azonban úgy ítélik meg, a távolmaradó páciensek felénél indokolt lett volna a vizit, mert rosszabbodhat az állapotuk, ha elmarad a kontroll.
(A Figyelő csütörtöki számában olvasható írásból azt is megtudhatja, miként spórolnak a gyógyszerkasszán és az időn a háziorvosok, valamint arról is olvashat, hogyan fogadták a betegek az olcsóbb gyógyszerre való áttérés kényszerét.)
