Belföld

Miért szerettünk ki az EU-ból?

Mi az oka, hogy már kiszerettünk az EU-ból? – kérdezi az ÉS-ben Tamás Pál. Ugyanis tavaly több közvélemény-kutató azt jelezte, hogy elpárolgott a magyarok uniós hite és vágyakozása. Ez csak a tőlünk megszokott pesszimizmus?

Persze rögtön beindult a vita, többek között azt is állították, hogy csak a semlegesek aránya gyarapodott, de azt már senki sem tudja, mi a sok vagy a kevés, illetve az elég: „…ha az egyértelműen pozitív elkötelezettek számának csökkenését ténynek tekintenénk, akkor az mivel magyarázható? A közmondásos magyar pesszimizmussal? A belépés előtti sete-suta magyar EU-propaganda lecsengésével? A szánkba repülő libasült elmaradásával? Az előre is látható idegenkedéssel a nagytól, erőstől, gazdagtól?” – teszi fel a kérdést Tamás Pál.

Az első állítása az, hogy az unió ügye főleg az elit témája. Vagyis nem alulról megfogalmazódó vágy. A közvélemény pedig egyenlőségjelet tesz az EU és a magyar elit közé, amelynek amúgy sem túl nagy a reputációja. „S ha az elittel elégedetlen, ha annak hazai és nemzetközi szerepléseitől frusztrált, akkor nehezen elképzelhető, hogy ez ne jelenjen meg az EU-val kapcsolatos véleményekben is.”

Pedig az látnivaló, hogy mivel az EU lényegesen hatékonyabb, korszerűbb és gazdagabb, mint a magyar államigazgatás, így csak tanulhatunk tőle. És bár ilyen minőségeiről a közvéleménynek személyes tapasztalata egyelőre nincs, ezt egy ideig szívesen elhitte. Ebből következően az unióról még mindig jobb véleménye van, mint a magyar politikai intézmények legtöbbjéről, állítja Tamás. „De ha a magyar elit megítélése romlik, akkor szembeállítható-e vele az EU, mint kritikai utópia? Például míg itt verekednek, ott inkább kooperálnak. Vagy: amíg itt nem hatékony az igazgatás, ott az. Esetleg ugyan ott is van, de ritkább a korrupció?”

Mindez hiába, mert a magyar közvélemény az ismert történeti meghatározottságokból következően be van oltva sikerpropaganda ellen – ad kézenfekvő választ maga a szerző arra, miért is nem tanulunk a példából, mért nem lelkesít fel minket. Ám egy politikailag lefagyott országban az EU-támogatottság alakulása önmagában mégsem képezi le a szembenállást, mondja. A konzervatív pólus inkább szkeptikus, a liberálisok inkább Európa-hívők. A távolság a két nézet között mégsem drámai. Vagyis ez lehetne az együttműködés terepe. De nem az.


(A vélemények további rétegzettségéről az ÉS-ben olvashat!)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik