A befektetési adóhitel intézménye 1995-től került be a személyi jövedelemadó rendszerbe, a magánszemélyek első ízben az 1995-ről benyújtott bevallásukban csökkenthették ezen a jogcímen összevont adóalapjuk adóját. Az adóhitel bevezetése a hosszú távú befektetések ösztönzését és az értékpapír-piac élénkülését célozta.
Az adóhitel alapját kezdetben azon összeg volt, amelyet a magánszemély tőzsdei ügylet vagy nyilvános forgalomba hozatal során részvény, befektetési jegy, jelzáloglevél, kockázati tőkerészvény vagy kockázati tőkealap-jegy vásárlására fordított és annak tőkeszámlára helyezését kérte. Később a befektetési adóhitel alapja a nyilvántartott befektetés-állomány növekménye lett.
Az adóhitelt 2004. január 1-jétől szüntették meg azzal az indokkal, hogy betöltötte szerepét, s az adóbevallásokban kimutatott befektetés-állományban az előző években már csak csekély mozgás volt tapasztalható. Annak érdekében, hogy a befektetési adóhitel ne okozzon elviselhetetlen terhet, a visszafizetésre hosszú határidőt szabtak – így legkésőbb 2007. április 20-áig lehetett visszafizetni késedelmi pótlék mentesen – és a visszafizetésre kedvezményeket adtak.
Az adóhitel intézményének megszüntetése mintegy 83 ezer adózót érintett. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) április elején még több mint 12 ezer magánszemélytől várt mintegy 2,2 milliárd forintot.
