Lendvai szerint az önkormányzati választás eredménye – miközben elsősorban a helyi politikáról dönt – nyilvánvalóan szól a kormány iránti bizalomról illetve bizalmatlanságról is. Ezen belül a megszorítások hatásairól azt gondolja a neves osztrák újságíró, hogy bár azt az emberek még nem érezhetik teljesen a saját bőrükön, ha most büntettek, az a bizalmatlanság legfőbb jele. Ám ez nyilván nem érte váratlanul Gyurcsányt és a kormánypártokat. „A legtalálóbb mondás ezzel kapcsolatban Európa egyik legjobb politikusától, Jean-Claude Junckertől származik, a luxemburgi miniszterelnöktől, aki azt mondta egyszer: „Mindannyian tudjuk, hogy mit kell csinálni, csak azt nem tudjuk, hogy utána hogyan nyerjük meg a választást”. Erről van szó ebben az esetben is. Ezért hazudott Gyurcsány igazi programjáról a választások előtt.”
Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor történelmi győzelemről beszél, kérdéssel felel Lendvai: „Történelmi győzelem lenne, hogy polgármestereket választottak, az egyik helységben fideszest, a másikban szocialistát, a harmadikban függetlent? Vagy történelmi győzelem lenne, hogy Demszky Gábort Budapesten – nagyon kis többséggel ugyan – ötödször is főpolgármesterré választották? Ha valamire ráillik a történelmi jelző, az legföljebb a Gyurcsány-beszéd példátlan politikai ügyetlensége. Ezzel Gyurcsány valóban „történelmi” tettet hajtott végre, történelmi ostobaságot követett el.”
A helyhatósági választások népszavazásként való minősítéséről pedig azt gondolja: ez egyike azon eszközöknek, amelyekkel Orbán Viktor a kormány megbuktatását szeretné elérni. Úgy látja, itt egy hosszabb folyamatról van szó, amelynek csak az utolsó előtti állomása volt a választás: „Orbán végre lehúzhatta kezéről a gumikesztyűt, mert úgy érezhette, hogy nincs szüksége többé semmiféle álcára” – mondja szó szerint ezekkel a szavakkal. Vagyis Orbánnak nem kell tovább a céljait lepleznie, és nyíltan felszólíthatott a kormány megdöntésére. Ami egyébként demokráciákban csak puccsal lehetséges. Ebből a szempontból az ellenzék vezérének lépését demokráciában teljesen szokatlannak tartja.
De nem csodálkozik. „Ez a gondolat persze nem újdonság annak, aki olvasta Orbán Viktor szeptemberben megjelent, hallatlanul érdekes cikkét a Magyar Nemzetben, amelyre szerintem a magyarországi közvélemény nem fordított elég figyelmet – mondja Paul Lendvai –, és amelyben fantasztikus gondolatokat fogalmazott meg, egyúttal felrajzolva saját tábora számára a hatalom megszerzésének forgatókönyvét: „…már nem jobb- és baloldal vitázik egymással, hanem a kormány vitázik az összes magyar emberrel”. És amikor azt írja, hogy „a hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak”, majd felsorolja a Kádár-rendszerben, a puha diktatúrában alkalmazott, a hatalom kijátszását szolgáló rejtett módszereket és technikákat, akkor a harmadik Magyar Köztársaság, tehát egy parlamenti demokrácia polgárainak a diktatúrával szembeni ellenállás eszközeit ajánlja a figyelmébe: a szürke- és feketegazdaságot, az adóelkerülést, a csendes munkalassítást, azt sugallva ezzel, hogy egy hazug és illegitim kormányzati politikával szemben mindehhez joga van.”
És Lendvai gyorsan levonja a következtetést: „Ebben a cikkben tehát Orbán Viktor már szeptember 13-án bejelenti: minden rendelkezésére álló eszközt bevet arra, hogy megszerezze a hatalmat, revansot vegyen a választásokon elszenvedett vereségéért, leváltsa a parlamenti többséget, de nem választások, hanem az utca nyomása és a félelelem révén.”
(A cikk teljes egészében az ÉS legfrissebb számában olvasható.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
