Szemtanúja volt a tűzijáték közben kitört viharnak? Felvételt is készített róla. Küldje be fotóit vagy mozgóképfelvételeit! fn@sanomabp.hu
Nézze meg Olekszik Dávid olvasónk Erzsébet hídnál készült videóit.
Erzsébet híd 1.
Erzsébet híd 2.
Richter Tamás a Vigadó téren ünnepelt augusztus 20-án. Amikor elkezdett zuhogni, a tömeg az egyik szálloda halljába sodorta. „Sok kisgyerekes szülő kapott a szállodától lepedőket, törülközőket, amit az emberek saját bicskájukkal téptek szét, hogy minél több gyereknek jusson száraz holmi. A pánikhangulat olyan volt, mint a filmeken: sikongattak az emberek, egymást taposták, a levegőből üvegszilánkok repültek. A legdurvább mindközül a tömeg megindulása volt. Egymásra nem figyelve, taposva” – írja. Ugyancsak a szálloda segítségét emeli ki egy másik olvasónk. „A tegnapi viharban pillanatok alatt döntött a segítségnyújtás mellett a Hotel Intercontinental: beengedte a bőrig ázott tömeget az előtérbe, törölközőt, papírtörlőt, majd lepedőt és végül abroszt osztott a vacogó embereknek, sőt a konyháról előkerült egy kis húsleves is. Nagyon jólesett, köszönet nekik érte, hálásak vagyunk!” – írta Sőregi Anikó Anna.
Menekülés a Petőfi hídról
Lieb János kerékpárral ment a Petőfi hídhoz. „Körülbelül 20.45-re értem a Petőfi hídra. Már nem nagyon lehetett a híd közepén jó helyet találni, a tömeg belsejébe történő eljutást nem is nagyon
Lehettünk volna Doroti is
“Mikor elidultunk, figyeltük is az időjárást, hogy talán eső lesz… De nem hittünk neki, idén is azt mondták,hogy nem lesz kemény nyarunk, ennek ellenére elindultunk. Eleinte sokan inkább a villámokat nézték, mikor elkezdödött a tűzijáték,majd fülembe jutott egy-két ember szava,hogy nagy vihar lesz… De EKKORA!!
Egyik percről a másikra. Eleinte két csepp,majd semmit sem láttunk. Zsibbadni kezdett a karunk,halálfélelmünk volt, csak arra tudtam gondolni, innen el, messzire, és éreztem, ahogy a tömeg visz magával, sikoltoznak, a gyerekek őrjöngnek, mindenki sír. Hirtelen egy pillanatra magam elé tudtam nézni,és akkor láttam,hogy egy nő véres arccal üvölti a gyereke nevét, és próbál koncentrálni,nehogy összeessen. Az arcomnak csapodott homok,meg jégeső,azt hittem,hogy ott szakad szét a bőrőm. Egy gyorsétterem melett tudtam menedéket találni, de teli volt. A gyerekek véresek voltak,fák röppentek ide-oda. Lehettünk volna Doroti is az óz a csodák csodájából, annyira hihetetlen volt. A tűzijáték meg ment tovább,zavartalanul” – írta Cicuka.
Védelem a híd alatt
“Mindenki egyszerre kezdett menekülni és sikítani, mintha egy katasztrófafilm főszereplője lettem volna. Szerencsénkre a párommal nagyon közel álltunk a rakparton a Petőfi hídhoz, így amikor elindult az emberáradat felénk, elég hamar bejutottunk a híd alá. Ahogy rohantunk a rakparton a híd alá, a felállított bódék sátorlaojai, a teteje elkezdett felpattogzani, elengedett a szögelés és ahogy mi szaladtunk, az úgy szakadt mögöttünk. Beestünk a híd alá, beugrottunk egy kocsi mögé és a sátor, egy szöges fával együtt a fejünk felett húzott el. Mindenhol vérző emberek. Egy apa artikulátlan hangon üvöltötte a gyereke nevét. Szerencsére megtalálta. Síró, üvöltő gyerekek, tehetetlen szülők. Borzasztó élmény volt, örültem hogy hazajutottam!” – írta Szigeti Andrea.
Biciklivel a Margit hídról
Bognár Attila a Margit hídról szerette volna megnézni az augusztus 20-i tűzijátékot. Körülbelül öt perc után nagyon erős északi szél támadt (korábban villámlott), a tömeg sikítva menekült, majd eleredt az eső. „Kerékpárral voltam, meghúztam a bukóm szíját, kivettem a mobilomból az akkumulátort és elindultam a futva menekülő tömeggel Észak-Buda irányába. Nem jutottam messzire: a HÉV Margit híd melletti felszíni (tartalék) megállójánál nem tudtam folytatni az utamat. 80-100 kilométeres szél hordta az arcomba az esőt, ami valószínűleg jeges volt, mivel fájt, ahogy verte a testemet. Kénytelen voltam hátat fordítani az esőnek, mivel már levegőt se tudtam venni a vízpermettől, majd össze kellett kuporodnom (hátam mögött a biciklivel), mert olyan erős volt a szél. Néhány perc után tudtam folytatni az utamat, amely során menekülő emberekkel, síró gyerekekkel, kétségbeesett, gyereküknek valamifajta védelmet nyújtani próbáló, de tehetetlen szülőkkel, letört faágakkal 10-20 centi mély összefüggő pocsolyákkal találkoztam a budai alsó rakparton. A Pacsirtamező utca bizonyos részein másfél óráig nem volt áram” – számol be vasárnap esti élményéről olvasónk.
