Székely Péter életrajza
A Magyar Kommunista Munkáspárt elnökségi tagja 1974. július 20-án, Budapesten született. Polgári családból származik, édesapja Székely Gábor, a Szerencsejáték Zrt. jelenlegi vezérigazgatója. 1993–1995 között a Történeti Irattárban dolgozott, ezt követően t a Pedagógiai Főiskola hallgatója volt. 1997–2003 között ELTE arab szakos hallgatója. Székely Péter 1990-tõl a Munkáspárt tagja, alakulásától, 1999-tõl a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség elnöke. A párt 2000-ben beválasztotta a Központi Bizottságba, ekkortól a Munkáspárt Elnökségének is tagja.
A főállásom hivatalosan az ifjúsági szervezetben volt, novemberig én vagyok még hivatalosan az elnöke. Innen le fogok köszönni, mert idős vagyok ehhez. Az áprilisi választást követően, amikor elkezdtünk gondolkodni, ki legyen, az elnökségnek is eszébe jutottam, mert egy fiatalt szerettek volna, illetve én is jeleztem, hogy a választási kudarc ellenére kitartok a párt mellett, és szívesen megmérkőznék. A kampányunk jelmondata is ez lesz egyébként, hogy új politikusokra és új politikára van szükség.
Ez a vérfrissítés mit jelent? A Munkáspárt szavazóbázisa és vezetése is elég idős, van utánpótlás?
Az ifjúsági szervezetünk, amely 1999-ben alakult, nem túl nagy, nagyjából 600 főre tehető, és jórészt 17 és 21 év közöttiek a tagjai. Ezért is gondolom úgy, hogy 32 évesen le kell mondanom a vezetéséről: hat éve csinálom, és feltűnt egy teljesen új korosztály. Nekem még vannak emlékképeim a nyolcvanas évek végéről, nekik már nincs. Ott van például a győri – ahol eddig elég gyengék voltunk – pártszervezet, amely huszonévesekből áll.
Ön is meglehetősen fiatal, hogy került a Munkáspártba, és miért pont ezt a pártot, ezt az ideológiát választotta?
1990 óta vagyok párttag. A gimnáziumban volt egy fiatal, tinédzser kör, melynek tagjaival úgy gondoltuk, ha elkezdünk filozófiai műveket olvasni, roppant okosak leszünk és megértjük a világot. Így eljutottunk ahhoz, hogy olvassunk marxista írókat is. A társaság később kettévált: az egyik fele Marxot olvasott és baloldali gondolkodású lett, a másik fele nem. Röviden így, az ideológia által kerültem a párt közelébe. Ebben nyilván volt valami lázadás. Radikális baloldaliaknak vallottuk magunkat, de az előző rendszert is kritizáltuk.
Ez most is megvan a fiatal generációban?
Az ifjúsági szervezetben már nem esik szó az előző rendszerről. Ez nem egy szemérmesség, hanem egyszerűen nem élt benne, én vagyok talán az utolsó, aki valamire még emlékszik. Számukra ezek már csak történelmi dolgok. Lehet, hiba, hogy erről nincsenek nagy diskurzusok. Érdekes, sok fiatalban egy újfajta nosztalgia van a Kádár-rendszer iránt azáltal, hogy az iskolában azt hangsúlyozzák, az előző éra rossz volt, viszont most a családja rosszul él, ezért úgy gondolja, az jobb lehetett. De a többség nem ez a típus, inkább a fiatal forradalmárlélek, akit jobban érdekel Che Guevara és a mostani Venezuela, mint a Kádár-rendszer.
A családja hogy fogadta, hogy belépett a Munkáspártba? Hiszen édesapja abban az időben épp szabad demokrata alpolgármester volt.
Az elején jobban fogadták, azt hitték, ki fogom nőni. Leginkább a politikától féltettek.
Mekkora esélyt lát a még mindig a legerősebb támogatással rendelkező Demszky Gábor, és a III. kerület élén már bizonyított Tarlós István mellett? Ön szerint másfél hónap elég ledönteni az ismeretlenség falát?
Az ismeretlenség falát nem könnyű áttörni, de bizakodó vagyok. Abban nem, hogy én leszek a főpolgármester, de most a fő cél, hogy a Munkáspárt megmutassa: él. Érdekes helyzet alakult viszont ki: jelenleg én vagyok az egyetlen baloldali jelölt. Tarlós István, Katona Kálmán és Zsinka László jobboldaliak, Demszky Gábor pedig saját magát sem tartja baloldalinak. Mi egyébként az MSZP-t sem tartjuk baloldali pártnak, ami Budapesten különösen igaz: az ország legerősebb pártja 16 éve meghunyászkodik, és hagyja, hogy az SZDSZ kénye-kedve szerint irányítsa a fővárost. Így az lesz az érdekesség, hogy a magukat baloldalinak tartó, de Demszkyt elutasító szavazók elmennek-e voksolni, és engem választanak-e. Elégedettek akkor lennénk, ha bekerülnénk a Fővárosi Önkormányzatba.
A Munkáspárt tavasszal az állami támogatottságot jelentő egyszázalékos támogatottságot sem érte el, miből tudják a kampányt finanszírozni?
Az áprilisi választások után nem történt semmilyen katarzis, egyetlen megyei elnökünk, pártvezetőnk sem állt fel, a tagok sem léptek ki a pártból, pusztán annyi történt, hogy nem kapunk állami támogatást. Ez – főleg a kampányban – több kötelezettséget ró a párttagságra, hiszen eddig havi 3 millió forinttól estünk el. Ezért arra kértük a jelenleg hétezer párttagot, hogy a tagdíj mellett havi ezer forint pluszt is befizessen. Emellett vállalkozó barátainktól is várunk támogatást.
Melyek a legfontosabb elemei programjának? Mivel a leginkább elégedetlen a jelenlegi vezetés tekintetében?
Mi markánsan a munkások, a dolgozók érdekeit szeretnénk programunkkal képviselni. Egy antiliberális programmal indulunk, mert úgy gondoljuk, elég volt a széttöredezett Budapestből, a liberális rombolásból, ezért egy centralizált fővárost szeretnénk. A másik: abból indulunk ki, hogy Budapest kettészakadt a belvárosra és a külső kerületekre. Ennek véget kell venni. Jó dolog, hogy a belváros szépül, de a külső kerületekben lakók is ugyanolyan állampolgárok.
Mikre alapozza most induló kampányát?
A kampányunk három nagyobb témát jár körbe. Az egyik a lakáskérdés, ezen belül is a szociális bérlakásépítés, amely jelenleg nincs Budapesten, illetve a panelprogramok. Azt hiszem én vagyok az egyetlen főpolgármester-jelölt, aki panelban lakik, így sok személyes tapasztalatom van. A probléma a panelprogrammal az, hogy a felújítást három forrásból finanszírozza: van egy állami támogatás, a lakók önereje, illetve a kerületi önkormányzati hozzájárulás. Budapesten minimális Panel+ program jött létre: ez működik Debrecenben, Nyíregyházán, de a fővárosban nem, mivel a kerületeknek nincs erre pénzük, nem foglalkoznak vele. Erre is megoldást jelenthetne a központosított Budapest elképzelésünk.
Ez mit jelentene konkrétan?
Budapest úgy alakult ki, hogy most, Demszky Gábor uralkodásának 16-ik évében 23 kiskirályság van Budapesten. Ennek a 23 kerületnek van 23 udvartartása, ami rengeteg pénz. Meg kellene nézni a kerületi önkormányzatok működését: hány képviselő van és hányra lenne szükség, hány bizottsági tagra van szükség és a többi és a többi. Újra kellene tárgyalni, mi a hatásköre a kerületeknek és mi a fővárosnak. A kerületnél maradhatna az általános iskola, a szakrendelő, a kerületi élet koordinálása. Az út, a közlekedés kerüljön a fővárosi önkormányzathoz, mert ezek egységesek. Ugyanúgy a panelprogramból is vonuljanak ki a kerületi önkormányzatok. Így ezek a programok működésképtelenek. Ebben nagy szerepe van Demszky Gábornak is, aki érdemben soha nem ül össze a kerületi polgármesterekkel, csak egyesével tárgyal velük, és gyakorlatilag zsarolja őket a pénzek elosztásánál, egymásnak ugrasztva őket.
Ha az utak mind fővárosi kezelésben lennének, a parkolási rendszert is egységesíteni lehetne?
Igen, a parkolási rendszert mindenképpen egységesíteni kell, ugyanolyan órákkal, fizetési módokkal és díjszabással. Vannak bizonyos dolgok, amelyeknek nem szabadna profitorientáltnak lenni. Mivel a kerületek résztulajdonosok a parkolási társaságokban, ez hasznot jelent nekik. A programunk második fő témaköre egyébként a közlekedés. Itt az a fontos számunkra, hogy a külvárosban milyen a közlekedés, a dolgozók hogy tudnak eljutni a munkahelyükre. Például a 21-es busz, amely a Moszkva térről a Svábhegyre megy – ahol ugye nem szegény emberek laknak – hétpercenként jár. A 36-os, amely Pestlőrincen jár, csak 15-20 percenként. Ez nem jó. Itt is láthatók a centralizáltság hiányából fakadó problémák: a 24-es villamos vonalát – amely a Soroksári úttól megy a Keletiig – a kilencedik kerületi önkormányzat és a főváros felújította a területileg hozzá tartozó területeken, a középső rész azonban maradt a régi, mert a nyolcadik kerületnek nem volt rá pénze. Prioritás a programunkban az is, hogy a BKV-t át kell nézni.
Programja harmadik fontos eleme a plázák és a kiskereskedők viszonyának kérdése. Milyen állásponton van ezzel kapcsolatban?
Budapesten plázaépítési mánia van, ami véleményünk szerint nem jó. Igaz, hogy a bevásárlóközpontok munkahelyeket teremtenek, de ennek kétszerese szűnik meg. Szerintünk védeni kell a kiskereskedőket, kistermelőket. Nem akarunk visszaáramlást, de úgy gondoljuk, nem lenne szabad több engedélyt kiadni. Itt is az a probléma, hogy a kerület kiárusítja a vagyonát, elad jó helyen fekvő területeket, épületeket. Mi azt mondjuk, ezt nem szabad.
