Az idegenellenesek aránya jelenleg 27 százalék. E tekintetben nincs komoly változás az előző évekhez képest, az viszont meghökkentő adat, hogy a szélsőbaloldaliak között feltűnően nagy, 42 százalékos ez az arány. Ezen belül is leginkább a vidéki városokban élő idős nőkre jellemző az idegenellenesség. Az eddigi felmérések tapasztalatai azt mutatták, hogy a falvakban élő alacsony iskolai végzettségűek, valamint a nyugdíjaskorúak a legkevésbé toleránsak – derül ki a Tárki felméréséből.
Miközben a szélsőjobbosok aránya az átlagos öt százalék körül maradt, a korábbinál jóval többen sorolták magukat a szélsőbaloldalinak számító csoportba: a válaszolók csaknem tizede tartozik ide. A szélsőbaloldaliság és az idegenellenesség együttes erősödése Sik Endre szociológus szerint olyan reakcióként értékelhető, amelyet talán a gazdasági körülmények romlásától való félelem váltott ki.
A Tárki felmérésében különböző etnikumokat sorolt fel, amelyekről meg kellett a kérdezetteknek mondaniuk, hogy befogadnák-e az országba őket. Az etnikumok közé azonban becsempésztek egy fiktív etnikumot is, a „pirézeket”, azt vizsgálva, hogy velük szemben is megjelenik-e az idegellenesség vagy sem. A határon túli magyarokat tíz megkérdezettből kilenc befogadná befogadná, míg a román, orosz, kínai és arab menekülteket csak egy-két ember látná szívesen a tízből. A nem létező pirézek esetében a megkérdezettek között nagyobb a (jogosan) bizonytalan választ adók aránya, de azért a mérlegelők többsége inkább őket sem engedné be az országba.
A Tárki a kilencvenes évek eleje óta rendszeresen vizsgálja az idegenellenesség mértékét. A kutatás készítői azokat tekintik nyíltan idegenelleneseknek, akik egyáltalán nem engednének be menedékkérőket az országba – függetlenül attól, hogy honnan érkeznek, és milyen okok miatt hagyták el hazájukat.
