Pazarolnak a kórházak

Pazarlást hoz az elkülönülő finanszírozás

A pénzelfolyás egyik fő oka, hogy az egészségügy különböző részterületeit – háziorvosi szolgálat, szakrendelők, fekvőbeteg ellátás – elkülönülten és eltérő módon finanszírozzák – írja legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában a Figyelő. A háziorvosok fejkvótát kapnak, ők tehát abban érdekeltek, hogy minél kevesebbszer találkozzanak a beteggel. Ezzel szemben a kórházak a kezelések után kapják a pénzt, nekik tehát az a jó, ha a háziorvos helyett oda megy a beteg, akkor is, ha előbbiek is el tudnák látni. Így aztán ugyanazért a betegért két helyre is fizet a tb. Ráadásul a kórházi orvosnak az sem érdeke, hogy hatékonyan dolgozzon, ekkor ugyanis a hálapénz és az intézménynek jutó finanszírozás egyaránt kevesebb lesz.

A kórházak finanszírozási rendszere elméletben a sok napos bennfekvést nem díjazza, hiszen minden betegségcsoporthoz tartozik egy minimális ápolási napszám, s ha ezt túllépik, nem kapnak több pénzt. Ugyanakkor a fekvő- és a járóbeteg ellátás finanszírozása között akár tízszeres is lehet a szorzó, ezért ha másképp nem, „papíron” befektetik a betegeket, ami ráadásul az ágyszám-kihasználtságot is javítja.

Kevesen fizetnek

Az sem racionális, ahogyan az egészségügyre fordítható pénz összejön. Ennek forrása a tb-járulék, ilyet azonban csak 3 millió ember fizet, miközben az ellátás 10 milliónak jár, hiszen a nyugdíjasok és a gyerekek ugyanúgy részesülnek belőle, mint a feketegazdaságban dolgozók, akik pedig a jövedelmük után egy fillér közterhet sem fizetnek. Nincs definiálva, hogy mi jár állampolgári jogon – következésképpen minden jár.

Sok a kórház

Vannak régiók, ahol 50-100 kilométeres körzetben öt, vagy akár több óriáskórház is működik, jelentős átfedésekkel” – mutat rá Radnai Zoltán, az István Kórház főigazgatója a Figyelőnek. Nem tagadja, saját portáján is hasonló a helyzet, hiszen ott a szomszédvár, a László Kórház, pár lépésnyire a Kardiológiai Intézet, a Heim Pál Kórház, és persze a klinikák. Úgy véli, az ország egészségtérképe mentén gyökeresen újra kellene szervezni az ellátást. A tervezéskor szem előtt kellene tartani az egyes régiók sajátosságait. Így például felmérni a jellegzetes betegségek előfordulását, és az adott helyen ezek ellátására koncentrálni.

„Budapesten és környékén 139 telephelyen 70 kórház működik; Stockholmot és a hozzátartozó körzetek 2 milliónyi lakosát 3 intézmény látja el” – erősít rá számszerű adatokkal Radnai véleményére Gusztonyi Ágnes, a Margit Kórház főigazgatója.

Eltérő terheltség

Amikor Őri Károly összehasonlítja a különböző társintézményeket, rendkívül eltérő gazdasági mutatókra bukkan. A sebészeti területen például az egy orvosra évente jutó fekvőbeteg esetszám 150 és 300, míg a belgyógyászaton 200 és 400 között változik. „A felső határon lévők elviselhetetlenül túlterheltek, az alsó határon lévők délután kettőkor indulhatnak a maszekba” – értékeli az Ilex Kft. vezetője a mutatókat.

Mindezek után az idei adatok szerint a hazai kórházak közül mindössze 19 mondható nullszaldósnak. Az adatot szolgáltató 115 kórház az évkezdetre összesen mintegy 40 milliárd forintnyi szállítói állományt halmozott fel, 68 kórház esetében határidőn túliak a tartozások.

(A lap legfrissebb számból kiderül az is, vajon sok vagy kevés orvos dolgozik-e a kórházakban, és hol vannak a homogén betegségcsoport (HBCS) finanszírozási formának a buktatói.)