„Megítélésem szerint munkám tudatos és folyamatos volt, kötelességszegést nem követtem el” – mondta a Postabank volt elnök-vezérigazgatója, aki a vádbeli hiányt megalapozatlannak és virtuális számnak nevezte.
„Hittünk a versenyhelyzet fenntartásában”
Princz Gábor az utolsó szó jogán azt mondta: az 1997-es februári bankpánik után nemcsak a bankrendszer fizetőképességét őrizték meg, hanem sikerült annak a privatizációs technikának is ellenállni, amely a bankok állami tőkésítését, konszolidációját követő, gyors és igen nyomott árú értékesítését jelentette. „Töretlenül, talán naivan hittünk a versenyhelyzet fenntartásában akkor is, amikor a piac szereplői lassan már áruházi eladókká váltak” – jelentette ki.
A vádlott azzal védekezett, hogy ő a bank alapítási céljait, a tulajdonosok és az ügyfelek érdekeit szem előtt tartva, az akkor átalakuló társadalomtól nem független, hanem azzal szorosan összekapcsolható pénzintézetet akart létrehozni. Ennek eredményeképpen a bank értéke sokszorosa lett az alapítási értéknek. Princz szerint az a vezetés hozta létre mindezt, amelynek tagjai most a vádlottak padján ülnek.
Princz szerint a válasz egyszerű
„Sokakban jogos a kérdés és bennem is: miért volt szükség az utánunk következő bankkonszolidációra, milyen számítások, auditált mérlegek alapján történt ez, és miért volt ennek az értéke 150-160 milliárd forint? Hol ez a pénz tehát? És miért nem véletlen, hogy akik ezeket felhasználták akkoriban, egyben a mi feljelentőinkké is váltak?” – tette fel a kérdést, majd azt mondta: a válasz egyszerű. A bíróság előtt azonban ezt nem fejtette ki bővebben.
A perben az ügyész korábban felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott a vádlottakra a jelentős időmúlásra hivatkozva. Princz Gábor ügyvédje, Bárándy Péter a legutóbbi tárgyaláson védence felmentését kérte azért, mert álláspontja szerint nem történt szabályszegés. Az ügyben július 11-én születik meg az elsőfokú ítélet a Fővárosi Bíróságon.
