Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzése a felsőoktatási integrációs folyamatban érintett 11 egyetemre, főiskolára, valamint felügyeleti szerveikre, továbbá az Oktatási és a Honvédelmi Minisztériumra (OM, HM) terjedt ki. Az ellenőrzésbe bevont egyetemek és főiskolák ingatlanvagyona a felsőoktatási intézmények teljes ingatlanvagyona nettó értékének 77 százalékát teszi ki.
Megállapították, hogy az állami irányítás és szabályozás alapvetően, de nem teljeskörűen biztosította az állami felsőoktatási intézmények ingatlangazdálkodásának feltételeit. Az értékcsökkenés visszapótlása – a többi költségvetési intézményhez hasonlóan – nincs megoldva. A képzési és fenntartási normatíva fenntartási része nem a kezelésbe adott vagyon összetételétől, műszaki állapotától függ, hanem a hallgatói létszámtól.
Kevés volt a forrás
A 2002–2005 közötti időszakban a vizsgált intézmények 42,5 milliárd forintot fordítottak ingatlanberuházásokra, amelynek 70,2 százalékát állami támogatásból, 29,8 százalékát saját forrásból fedezték. Az ellenőrzött időszak beruházásai javították az oktatási-kutatási feltételeket, növelték a nagy alapterületű előadótermek számát (66 db), de a rendelkezésre álló források nem biztosították a tervezett oktatási célú fejlesztések megvalósítását. A fejlesztések során a vizsgált 11 felsőoktatási intézményben összesen 6436 új hallgatói férőhely létesült.
Az intézmények felújítási kiadásai 12,6 milliárd forintot tettek ki 2002 és 2005 között, melynek 43 százalékát központi költségvetési, 57 százalékát saját forrásból fedezték. A rendelkezésre álló források nem a felmerült szükségletekhez igazodtak, az OM központi felújítási keretei ugyanakkor évente csökkentek. Egységes intézményi ingatlangazdálkodás nem érvényesült az intézményekben, az ingatlangazdálkodás minden részterületét (fejlesztés, állagmegóvás és hasznosítás) magába foglaló, eredményességi, gazdaságossági kritériumokat is tartalmazó stratégiát nem dolgoztak ki – kifogásolták a számvevők.
Rosszul gazdálkodtak
Az ingatlanállomány értékének három százalékát képviselő használaton kívüli ingatlanok mobilizálása, értékesítése nehézkesen halad, az engedélyezési folyamat időigénye, az épületek nem megfelelő állapota és az alacsony piaci kereslet miatt. Az intézményeknek feladatellátásukhoz – megfelelő saját terület hiányában – bérelt ingatlanokra is szükségük volt. A szabályszerűen igénybe vett bérlemények nagy részét (84-86 százalékát) oktatási feladataik ellátásához vették igénybe. A hallgatói férőhely-ellátottság intézményi szinten a beruházások hatására a 2002. évihez képest 4 százalékkal növekedett. A vizsgált időszakban az átszámított hallgatói létszám az ellenőrzésbe vont intézményeknél átlagosan 17,6 százalékkal növekedett.
Az ingatlanok kihasználtsága javult az integráció induló állapotához képest. Az intézmények hallgatóiférőhely-kihasználtsága megfelelő, 94,4 százalékos volt 2005-ben, a férőhelyek időbeli kihasználtsága a hallgatói létszám növekedése nyomán a tantervi időalaphoz viszonyítva 45,6%-ról 50,7%-ra növekedett. A legmagasabb férőhely-kihasználtságot a bölcsészettudományi karok, a legalacsonyabbat a természettudományi és művészeti karok mutatták.
Az ellenőrzés üzeneteként az intézményvezetőknek javasolták az ingatlangazdálkodás stratégiai jellegű kezelését, ezen belül az intézményi szintű, egységes ingatlangazdálkodás megvalósítását, a campus szintű teremgazdálkodás kialakítását, az ingatlanok időbeli és területi kihasználtságának folyamatos értékelését, ingatlangazdálkodási szakértelemmel rendelkező alkalmazottak foglalkoztatását. Az oktatási miniszternek javasolták, hogy központi felhalmozási pénzeszközök biztosításával támogassa a képzési szerkezet alakulásához igazodó korszerű campusok kialakítását, valamint kezdeményezze a központi költségvetés tervezése során – a felsőoktatás ingatlanállományának állagmegőrzése érdekében – megfelelő mértékű felújítási forrás biztosítását.
