A kormányfő írásában kiemeli: a nemzetközi kapcsolatokban, saját szakmájában jártas, az európai szociális modellt ismerő, Európa jövőjét kiterjedt szociális-kulturális-gazdasági együttműködésben látó Göncz Kinga segíthet abban, hogy megváltozzon a külügyekről eddig kialakult, elég ódivatú kép: franciás diplomácia, némi sejtelmesség, viszonylagos távolság a hétköznapoktól. A külpolitika nem más, mint hogy nemzeti érdekeinket a határon túl is képviselni kell – teszi hozzá.
Gyurcsány Ferenc naplójában, Somogyi Ferenc ügyvezető külügyminiszterről azt írja: „nem egyszerűen sokra tartom, hanem személyesen is kötődöm hozzá. Ő kitűnő ember, mondhatom – alig lenne túlzás ezt mondanom -, hogy a barátom”.
Megjegyzi azt is: alig van hálátlanabb feladat, mint leülni miniszterekkel, és azt mondani nekik, hogy nem téged jelöllek. Hozzáteszi: „pokoli érzés”, különösen, hogy ha egy ilyen embernek kell mondani, ráadásul úgy, hogy az újrajelölés elmaradásának nem az elégedetlenségem az oka, hanem az, hogy egy új karakterelemet szeretnék kifejezésre juttatni, amelyhez más személy talán megfelelőbb.
Mint írja, a külügyi tárca volt az, amelynek a vezetéséről a leghosszabban meditált, gondolkodott.
