Gál örült, Bárándy nem
Mint Gál Zoltán a FigyelőNetnek elmondta: nem bátorította fiát a politikusi hivatás választásában, igaz le sem beszélte róla. Hozzátette: a fia felnőtt ember, sorsát illetően maga dönt, és annak tudatában, hogy ritkán bír befolyással rá, okos szülő nem is igen ad direkt tanácsot gyerekének. Hozzátette: otthon, a családban nem beszélnek rendszeresen politikáról, ám ha olykor mégis szóba kerül, akkor a felesége sem ellenzi, tekintettel arra, hogy amióta a fiuk is politizál, ő is növekvő érdeklődéssel követi az eseményeket. „Legfeljebb időnként megjegyzi, hogy hülyeségeket beszélünk” – mondta Gál Zoltán lapunknak. Ezzel szemben Bárándy Péter nem örült fia választásának. Mint Bárándy Gergely a FigyelőNetnek elmondta: a pályaválasztásából adódó átmeneti feszültség miatt kezdetben hallgatólagos megegyezés alapján otthon nem beszéltek politikáról, de most, hogy édesapja is elfogadta döntését, a moratórium feloldódni látszik, és alkalomadtán politikai témákra is sort kerítenek a családban.
Az előző parlamentekhez hasonlóan a kedden megalakult Országgyűlésben is akad példa családi kapcsolatokra. Házaspárok, szülők és gyerekek ülnek együtt a parlamenti padsorokban. Az MSZP színeiben induló Botka-família például két országgyűlési képviselővel van jelen a Tisztelt Házban, önéletrajzukban egyébként nem tesznek említést családi kapcsolatukra. Botka László – akiben egyesek Gyurcsány Ferenc utódját vélték felfedezni – Szeged, a korábban évekig kémia-fizika szakos középiskolai tanárként tevékenykedő édesanyja, Botka Lajosné pedig Szolnok polgármestere lett, szintén a szocialista párt színeiben.
Az MSZP-t erősíti a Gál család két tagja is. A jogász végzettségű Gál Zoltán az Országgyűlés elnöke volt egykor, fia, Gál J. Zoltán pedig kormányszóvivőként és a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként tevékenykedett, ma mindketten képviselők.
Az édesapa, Bárándy Péter egykori igazságügy-miniszter távozása folytán a most először mandátumot szerző Bárándy Gergely egyedül képviseli a híres ügyvéddinasztiát az országházban, az MSZP soraiban.
Előfordul, hogy házastársak kapnak parlamenti mandátumot. Az Országgyűlés egyik első házaspárja az MDF-es Kónya Imre és Kutrucz Katalin volt. Torgyán József, az FKGP akkori elnöke 1994-ben vitte be nejét a parlamentbe, és 2002-ben együtt távoztak a politikából. A miniszterséget is megjáró szocialista pár, Békesi László és Csehák Judit pedig 1992 és 1998 között koptatta együtt a Parlament padsorait. Az MSZP-frakción belül érdekes házassági háromszög alakult ki az előző ciklusban: a Csige Tamás szocialista politikustól elváló Nagy Nóra ugyanis Nyakó István, szintén MSZP-s képviselővel lépett házasságra. Míg azonban új ura mandátumát megerősítették a választók, addig felesége a parlamenten kívül folytatja májustól. Nem marad azonban házaspár nélkül a szocialista frakció: bekerült ugyanis Veres János eddigi pénzügyminiszter és felesége.
Érintetlen a hálózat?
A rokoni kapcsolatok feltűnése a parlamentben a formális demokrácia követelményének nem mond ellent, hiszen az egymással szülő-gyerek, illeti házastársi viszonyban álló személyek legitim módon jutottak mandátumhoz – mondta Fricz Tamás a FigyelőNetnek. A politológus hozzátette: mindazonáltal ez a jelenség egy fontos mögöttes, láthatatlan összefonódásra világít rá, melynek a parlamentben történő felszíni megnyilvánulása csupán a jéghegy csúcsa. „A mélyben, a gyenge kontroll miatt szinte ellenőrizhetetlenül működő hálózat a látványos parlamenti összefüggéseknél sokkal fontosabb, tekintettel arra, hogy magában hordozza a maffiotikussá váló ország veszélyét” – állítja a politológus.
Nem ért egyet ezzel Krekó Péter, a Political Capital elemzője. A szakértő úgy véli, bár jelenleg inkább a baloldalon találhatunk szem előtt politikuscsaládokat, azonban ott is csak keveset, ezért ennek magyarázatára nem érdemes bonyolult elméleteket gyártani. Budai Bernadett, a Vision Consulting elemzője azonban rámutat: az MSZP politikai elitjének szociokulturális hátterét kimutathatóan javarészt a korábbi nómenklatúra alkotja, a rendszerváltás előtt magas politikai és közigazgatási tisztségekkel rendelkező személyek pedig sikerrel örökíthették át ezt a fajta politikai tőkét a maguk, illetve rokonaik számára. „Az MSZP-re – különösen a rendszerváltást követő években – egy olyan rekrutációs rendszer jellemző, amely a fenti tényezővel szorosan összefügg, ezért jelentős támogatást jelenthet az ifjú politikus számára, a szülők által végigjárt, minél korábbra visszanyúló politikai karrier” – mondta Budai Bernadett a FigyelőNetnek.
Túlbiztosítja magát a Fidesz-csapat?
Bár rokoni kapcsolatra a legtöbb példát az MSZP háza táján lelünk, Fricz Tamás elmondása szerint a Fideszben is felfedezhetők az összefonódás nyomai. Ez a politológus szerint azzal magyarázható, hogy a Fidesz egy szűk, alapvetően a hajdani kollégiumi szobatársak kapcsolatára épített, zárt csapat (Orbán Viktor, Kövér László és Deutsch Tamás egyaránt a Bibó Szakkolégiumban laktak), amely a posztkommunistákkal szembeni bizalmatlanságából fakadóan, igencsak megnézi, kit fogad sorai közé. „Ennek a zártságnak, mondhatni túlbiztosítottságnak egyik nagy hátránya ugyanakkor, hogy egyben azt is kizárja, hogy a párt más értelmiségi és társadalmi csoportok felé nyisson, azaz a bővülés lehetőségét korlátozza” – mondta a politológus. Hozzátette: nem kizárt, hogy húsz év múlva, amint a Fidesz-tagok csemetéi is felcseperednek, az MSZP-nél elindult folyamat a Fidesznél is megjelenik, és növekszik a képviselők száma majd a családban.
Posztszocialista jelenség?
„Világosan látszik, hogy a nyugati országokhoz képest, elsősorban a diktatórikus múlttal rendelkező térség államaira jellemző az erőteljes rokoni-baráti kapcsolati háló megléte és működése” – folytatta Fricz Tamás a FigyelőNetnek. Nem kivétel ez alól Magyarország sem, mely állapotnak két okát nevezi meg a politológus. Úgy véli, egyrészt a rendszerváltás ellenére hazánkban a bizalmi kapcsolatokra épülő, rokoni szálakat is felmutató posztkommunista hálózat szinte érintetlen maradt, nem történt semmiféle elitcsere. Másrészt a nyugati világgal ellentétben nálunk még mindig nincs megfelelőképpen kiépülve a hatalomkontroll, mert a demokratikus normák érvényesülése, a nyilvánosság szerepe, a média ereje máig nem elég erős ehhez – tette hozzá.
A „politikuscsaládok” jelenléte egyáltalán nem magyar jellegzetesség, és nem is korlátozódik a posztszocialista országokra – még akkor sem, ha a lengyel jobboldalt vezető Kaczynski fivérek sikere az idei választáson esetleg ezt a benyomást erősítheti – állítja Krekó Péter. Mint a FigyelőNetnek elmondta: a nyugati demokráciákban is találunk példát politikusi „dinasztiákra”. Jellemző példa az Egyesült Államok, ahol például a Kennedy, a Bush és a Gore-család kitüntetett szerepre tett szert a politikában. „De megemlíthető a Clinton-család is, ahol a házaspár mindkét tagja a demokrata párt prominenseként tevékenykedik” – tette hozzá a politológus.
