A Miskolci Egyetem a Lakiteleki Népfőiskolával közösen szervezett tanácskozást politológusok, szociológusok, választási szakértők részvételével, akik a parlamenti választásokat értékelték. Tamás Pál elmondta, hogy bár a hazai politikai kultúra 15-16 év alatt szaladt végig a Nyugaton 50-60 év alatt végrehajtott változásokon, a magyar mentális állapotok sok metszetükben összhangba került a nyugatiakkal.
Meghatározóvá vált a centrum- és biztonságkeresés, a kiábrándulás a konfrontációs helyzetekből, a szabadságértékek pedig háttérbe kerültek. Az MTA szociológiai intézetének vezetője szerint az első generációs politikai vállalkozókból álló rendszerváltó elit azzal a tipikus problémával találja magát szemben, hogy átrendeződött a biznisz körül a piac, és alkalmazkodni kell. Ebben a helyzetben csak új emberek tudják elhitetni magukról, hogy nem konfrontatívak, a korábbi, éles szembenállásra kihegyezett közpolitika szereplői viszont nem.
A választásokon egy viszonylag semleges szereplő győzött egy olyannal szemben, akire “rá lehetett húzni a farkasfogú nagymama sipkáját” – mondta. Az MTI kérdése kapcsán kifejtette, hogy a jobboldalnak nem új vezért, hanem új pártszervezeti modellt kell keresnie; a régi gárdával vagy új vezetőkkel, a Fidesz vagy egy más nevű párt kereteiben, de mindenképpen új struktúrára van szükség.
Fricz Tamás politológus arról beszélt, hogy a Fidesz a választást 2004-ben vesztette el, amikor az EU-parlamenti választások után a mélyponton levő MSZP kormányváltást hajtott végre, és ezt az ellenzék bizony nem vette észre. A Miskolci Egyetem oktatója a Fidesz eredménytelenségének, második választási vereségének okai között említette a Fidesz sikertelen egypárti, egydimenziós szövetségi politikáját. A jobboldal színes, több fontos irányzata van, amelyeket nem lehet egy pártba terelni. A hatékonyabb, lazább együttműködésre még 2005 őszén, sőt 2006 elején sem lett volna késő áttérni – mondta. Fricz Tamás szerint a Fidesz vereségében fontos szerepet játszott, hogy Orbán Viktor alulmaradt a kormányfőjelölti párviadalban; a Medgyessy Péterrel szemben már alkalmazott stratégiája – a középre húzás jegyében nem szabad legyőzni az ellenfelet – megbukott.
A politológus egyetértett Tamás Pállal: a jobboldalnak lényegi megújuláson kell keresztülmennie. Orbán Viktor jövőbeni helyének kijelölésére nem vállalkozott, szerinte ennél fontosabb, hogy a Fidesz milyen hosszú távú stratégiai célokat fog meghatározni.
Csizmadia Ervin politológus szerint a Fidesz vereségét nem lehet az MSZP másolásával magyarázni, ha ugyanis a Fideszben 1996 után nem vált volna uralkodóvá a vezérelvű politizálás, akkor Gyurcsány Ferenc sem jött volna. Orbánizmus nélkül gyurcsányizmus sem lett volna – mondta, és Orbán Viktor megjelenését az MDF 1994-es vereségéhez kapcsolta. Szerinte az akkori szétesett jobboldalt a szervezeti kötelékek helyett egy erős személyiség fogta össze, nélküle a jobboldal esetleg több cikluson át nem lett volna megszervezhető.
Az MTA politikatudományi intézetének munkatársa szerint éppen Gyurcsány Ferenc volt az, aki mindent megtanult a jobboldali pártépítésből. Elsajította az érzelmi és identitás alapú politizálást, importálta a jobboldal által használt kifejezéseket. Megcsinálta azt, amit Nagy-Britanniában Tony Blair végrehajtott Margaret Thatcher után. A politológus a Fidesz veresége kapcsán felvetette a politikai életciklus kérdését. Mint mondta, a 20 éve politizáló, 43 éves Orbán Viktor hirtelen időssé vált egy, a kalapból hirtelen előhúzott, nála bár korosabb, de csak másfél éve politizáló személlyel szemben.
