Bakk Miklós politológus, az erdélyi Krónika főmunkatársa kifejti: nincs semmi különös abban, hogy vasárnap megszakadt az 1989 utáni politikai váltógazdálkodás hagyománya Magyarországon. Miközben a baloldal megfontolt egyeztetésekkel össze tudott fogni, erre a jobboldal képtelen volt. Szerinte inkább az a különös, hogy vasárnap a szocialista-liberális koalíció úgy győzte le a rendszerváltás legradikálisabb pártját, hogy egyben azt a folyamatot is lezárta, amelynek a motorja a kilencvenes évek második felében végig most legyőzött ellenfele volt – véli a cikk írója. Az Új Magyar Szó hasábjain Ágoston Hugó szerint Nyugat-Európától eltérően térségünkben a jobboldali-konzervatív kormányok, miután a frusztrált és lelkes – gyakran populizmustól megtévesztett – választók hatalomra segítették őket, általában kevésbé bizonyultak hatékonynak mint a baloldaliak.
A Trianon-komplexus meghaladása
A kolozsvári Szabadságban Köllő Katalin emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor egységes jobboldal létrehozására vonatkozó stratégiája megbukott, többnyire azért, mert nem együttműködési szövetséget nyújtott a jobboldalon lévő kis pártok számára, hanem hatalmi centrumot épített, megszüntette a jobboldal sokszínűségét. A vereség másik oka – emlékeztet a szerző -, hogy az elmúlt négy év alatt a Fidesz nem volt képes kormányzati alternatívát felmutatni, nem folytatott olyan ellenzéki politizálást, amely alapján a választók úgy ítélik meg, kormányváltásra lenne szükség. Az MSZP viszont nem a kormányzásban elért eredményeknek köszönheti a mostani győzelmét, hanem elsősorban politikai marketingjének – írja a szerző.
A Trianon-komplexus meghaladását látja a magyarországi választások eredményében az Evenimentul Zilei című román napilap. Ioana Lupea neves közíró úgy vélekedik, hogy a magyarok olyan miniszterelnököt választottak, aki a mai valóságos határok között élő Magyarország európai uniós jövőjét tekintette szempontnak. Az uniós csatlakozás gazdasági következményei sem késztették arra a magyarokat, hogy az Orbán Viktor által képviselt protekcionista alternatíva mellett sorakozzanak fel. Lupea úgy látja, Orbán főleg azért vesztett, mert nem találtak táptalajra a választók meghatározott körében a nacionalista-vallási hangvételű politikai üzenetei. Lupea utalást tesz arra is, hogy a Fidesz vereségét a határon túli magyarság úgy tekinti, mintha Magyarország szimbolikusan magukra hagyta volna őket.
Tisztuló kép
A politikai paletta átrendeződéséről és „tisztuló képről” ír elemzésében a vajdasági Magyar Szó munkatársa, Sinkovits Péter. „Magyarország nyugalmat akar, ezért szakított a kormányok négyévenkénti leváltásának eddig honos módszerével. Nyilván ráuntak arra, hogy mindegyik kabinet mindent újrakezdjen: ezúttal a stabilitás minősült döntő tényezőnek” – írja Sinkovits. A szavazatok gyors elemzése arra utal szerinte, hogy a főváros nem tekinthető immár a szocialisták és a liberálisok kizárólagos fellegvárának, a vidék is az eddiginél nagyobb fokú tagoltságot mutat, és a korábbi időktől eltérően a fiatal generáció sem egyértelműen a Fidesz mögött sorakozik fel. Ez utóbbinak egyik lényeges oka, hogy az elmúlt évek folyamán az MSZP-ben csöndes generáció- és irányváltás történt, a kádári utódpárt pedig határozott lépéseket tett a szociáldemokrácia irányába. A szerző szerint a határon túli magyarok joggal számítanak arra, hogy a Máért-összejövetelek ismét rendszeressé válnak, és Budapest képes lesz immár nyugodtabb körülmények közepette előbbre jutni az elsősorban a Vajdaságot és Kárpátalját érintő kérdésekben.
