A beszélgetés végül is a magyar demokrácia pillanatnyi állapotát igyekszik körüljárni. Hiszen a kutatók tévedései is abból a zilált állapotból fakadnak, amelyben élünk, amely körülvesz bennünket. Íme egyetlen, fontos részlet az interjúból:
– Mi hozta föl az MDF-et ennyire egyetlen hét alatt? Általában, mivel magyarázza a pártok és politikusok népszerűségében az utóbbi hónapokban bekövetkezett változásokat? A reálkereresetek alakulásával? Bizonyos jóléti intézkedésekkel, illetve a rájuk vonatkozó igéretekkel? Általában az igéretekkel? Az ellenfél, általában a riválisok pocskondiázásával, a velük kapcsolatos rémhírek terjesztésével? A botrányokkal, a vizsla-üggyel, a szerverüggyel és a többivel? Vagy a televíziós viták hatottak ennyire?
– Arra a figyelemreméltó tapasztalatra tehettünk szert az elmúlt hónapokban, hogy a sok negatív fejlemény híre – ezeket nem feltétlenül kell botránynak nevezni –, már nem veri ki a biztosítékot. Nem volt értelme tehát senkinek abban reménykedni, hogy a Fidesz-szavazók majd hallatukra eltántorodnak a pártjuktól. Sokat változtatott viszont a közvélemény alakulásán a miniszterelnök fellépése és folyamatos szereplése, még akkor is, ha túlzás lenne diadalmenetnek mondani, hiszen bőven voltak benne megbicsaklások és hibák. De vitathatatlan, hogy az MSZP-nek és szavazóinak visszaadta az önbizalmát, és képes volt újra versenyhelyzetbe hozni a pártját. És nagyon sokat lendített aztán az utolsó héten, és ezért szerintem nagyon fontos szerepet játszott a közvélemény alakulásában az Orbán–Gyurcsány vita, nem is annyira a tartalma miatt, hanem mert segített „ledönteni egy bálványt”, ahogy utána sokan mondták.
– Tölgyessy Péter a hvg.hu számára adott interjújában úgy írta le az eseményt, hogy Orbán Viktorról, akit eddig a közvélemény jó része verhetetlen hősnek látott, akinek „a puszta szemvillanásától falak omlanak össze”, most nemcsak az derült ki, hogy nem mindenható, hanem az is, hogy ellenfele képes egyszerűen lerohanni, megalázó vereséget mérni rá.
– A vita utáni gyorsfelmérésünkből kiderült, hogy bizony a Fidesz-szavazók 18 százaléka sem tudta eldönteni, hogy Orbán vagy Gyurcsány nyerte-e meg a mérkőzést. Ez azért nagyon magas szám.
– Magas? Amikor az elfogulatlan szemlélők szerint Gyurcsány valósággal lesöpörte a pályáról Orbánt? És még a miniszterelnök hívei is azon sopánkodtak, hogy túlgyőzte magát, a nagy fölény visszaüthet, lehetett volna nagyvonalúbb, engedékenyebb. Azt akarja mondani, hogy a Fidesz-szavazók maradék 82 százaléka szerint Orbán nyert?
– Nem, 5 százalékuk azt mondta, hogy Gyurcsány. Az, ha egy ilyen helyzetben minden negyedik Fidesz-szavazó kételkedik Orbán Viktorban, drámai elbizonytalanodás! De ez még nem döntötte el a választás kimenetelét.
– Milyen szerepet játszott benne az izgalom fokozódása, a szinte irracionális félelelem? Vagy Mikola István és Semjén Zsolt sajátságos kijelentései, amelyeket Bence György a Nap-keltében – a művészettörténetből kölcsönzött kifejezéssel – a „magyar vadak” elszabadulásának nevezett?
(Itt, a kérdéseknél szakítsuk meg az interjút, amelyet teljes terjedelmében a pénteken megjelenő Élet és Irodalomban olvashatnak.)
