A közölt mandátumbecslések számítógépes szimulációs modell segítségével készültek. A szoftver a magyar választási rendszert leképező dinamikus számítások során az 1990 óta lezajlott magyar országgyűlési választásokon érvényesült statisztikai megoszlási sajátosságokat is figyelembe veszi. A Századvég a szimulációk során tesztelt forgatókönyvek közül a második forduló kimenetelét tekintve meghatározó mandátumszámokat jelző négy forgatókönyvet közölt.
MSZP: 188, Fidesz: 166 képviselő
Az első forgatókönyv a 2006. április 9-i, első fordulós támogatottsági viszonyok alapján becsli a képviselői helyek megoszlását, ami azt jelenti, hogy a kiinduló feltételezés szerint a második fordulóban induló jelöltek az első fordulós választói támogatottságot élvezik. Ennek alapján a szimulációk szerint a legvalószínűbb a jelenlegi kormánykoalíció, vagyis az MSZP és az SZDSZ 30 mandátumnyi parlamenti többsége: az MSZP 188, a Fidesz–KDNP 166, az SZDSZ 20, az MDF 11, míg a Somogyért Szövetség egy mandátumot kap. Az első forgatókönyv azt tesztelte, hogy az MDF mind a 42 egyéni választókerületben fenntartja harmadik helyről induló jelöltjét, de az MDF szavazói Dávid Ibolyáék döntése ellenére is 20 százalékos arányban a Fidesz–KDNP jelöltjére szavaznak, miközben az MSZP és az SZDSZ választói kölcsönösen 80 százalékban szavaznak visszalépés esetén egymás jelöltjére.
Húszmandátumos koalíciós előny
A második, szintén első fordulós erőpozíciókra épülő forgatókönyv az MDF és a Fidesz szavazóinak 100 százalékos átszavazásával kalkulál, vagyis azzal, hogy az MDF elnökségi döntésétől függetlenül mindenütt megállapodás jön létre az MDF és a Fidesz között a második fordulós visszalépésről, és az MDF, illetve a Fidesz szavazói 100 százalékban támogatják az így versenyben maradt jelölteket. Az MSZP és az SZDSZ választói ebben az esetben is 80 százalékos arányban hajlandók egymás jelöltjét támogatni. Ez a forgatókönyv is MSZP–SZDSZ-többséget eredményez, bár itt a balliberális koalíció mérsékeltebb, 20 mandátumos többségre támaszkodhatna. Ebben az esetben a szocialisták 184, a Fidesz–KDNP 171, a liberális párt 19, az MDF 11, a Somogyért Szövetség egy képviselőt küldhet a következő parlamentbe.
A patthelyzet
A harmadik, hipotetikus forgatókönyv egy esetleges erőeltolódás révén bekövetkező szituációt tesztel. A forgatókönyv eredményeként mérsékelt, kétmandátumos Fidesz–KDNP parlamenti többség jöhet létre, amelynek kialakulásához a Fidesznek a 110 eldöntetlen egyéni választókerületből 81-ben kell győzelmet szereznie, és ezzel egyedül is képessé válik a parlamenti többségre támaszkodó kormány megalakítására. Amennyiben a Fidesz 80 országos egyéni választókerületben nyer, úgy patthelyzet alakulhat ki, hiszen az MSZP–SZDSZ és a Fidesz egyaránt csak az MDF támogatásával képes parlamenti többséget biztosítani. Ebben a felállásban az MSZP 164, a Fidesz–KDNP 194, az SZDSZ 17, az MDF pedig 11 mandátumot mondhat magáénak.
Jobboldali koalíció
A negyedik forgatókönyv egy jobboldali koalícióval számol, amelyben a Fidesz–KDNP az MDF-fel közösen alakíthatna kormányt, mivel ebben az esetben a kormányváltó erők 194 képviselői hellyel rendelkeznének, azaz 2 fős mandátumtöbbséget érnének el. Ekkor a Fidesz–KDNP szövetségnek 66 egyéni választókörzetben kell a mandátumot megszereznie. A 65 mandátumos győzelem inflexiós pontnak tekinthető, vagyis minimum ennyit kell a második fordulóban a Fidesznek megszereznie az MSZP–SZDSZ-többség megakadályozásához, és az MDF-fel közös parlamenti többség kialakításához. Ekkor 174 MSZP-s, 183 fideszes, 18 szabad demokrata és 11 fórumos képviselő ülne a Parlamentben.
