Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Mint volt sportoló jól emlékszem, hogyan számoltuk a napokat a nagy verseny előtt, szinte szuggeráltuk magunknak, hogy nyerni fogunk, hiszen megtettünk minden tőlünk telhetőt. Arra is emlékszem, hogy edzőim arra oktattak, készülj tiszta eszközökkel, tartsd tiszteletben a szabályokat, sose becsüld le ellenfeledet, az erős és méltó ellenfél ellen a legédesebb a győzelem. Kemény edzésmunka áll mögötted, mondták, elsősorban abban kell hinned, az elvégzett rengeteg munkában, és kérték, hogy higgyek és bízzak csapattársaimban is.
Ha azt kérdezem most önmagamtól, hogy bízom-e csapattársaimban. Nos miért ne bíznék? Hiszen engem is erősít János óriási munkabírása, elhivatottsága. Nekem is erőt ad Zoltán széles körű tudása, Mihály megalapozott önbizalma, Ildikó elkötelezettsége és kedves derűje. László konok hite, Lajos ereje és magabiztossága. Természetesen hiszek Istvánban, a csapat orvosában, és végül én is érzem és hiszem a csapat kapitányának küldetését.
Mint korábban, az európai parlamenti választások idején, most is vallom, hogy csak együtt sikerülhet. Bevallom, most is izgulok. Bár most jól esik ez az izgalom, most is számolom, mint a gyerekeim és az unokáim, ahogy szokták karácsony előtt, hogy hányat kell aludni még.
Kérdezem magamtól, jártam-e elég helyen az országban. Próbáltam-e sok embernek erősíteni az akaratát és a hitét? Mondtam-e egyszer is nemet bármilyen feladatra az elmúlt három évben? Beszéltem-e eleget a rám figyelő embereknek a keresztény erkölcsről, a nemzetről, a haza szeretetéről? Megbántottam-e bárkit is ezen vagy azon az oldalon emberi méltóságában? Sugárzott-e belőlem a bizalom nagyszerű jelöltjeink iránt? Megköszöntem-e mindenhol és elégszer a polgári körök, az együttműködő partnereink, az önkénteseink segítségét, rengeteg munkáját és önfeláldozását?
Azt javaslom, javaslom Önöknek is, kérdezzenek Önök is hasonlókat önmaguktól. Mert van még egy hét, még sok mindent be lehet pótolni. Ez az egyetlen, még előttünk álló hét adhat alkalmat néhány szomszédhoz bekopogni, és megmutatni a szeretet és az összefogás erejét. Ezen a héten még egyszer beszéljünk gyerekeinkkel, unokáinkkal, az első szavazókkal. Hívjunk fel néhány barátot, akivel már régen beszéltünk, és kérdezzük meg, kérjük meg őket, hogy jöjjenek el szavazni.
Kérem, hogy a hívő emberek ezen a héten mondjanak egy fohászt, imádkozzanak a változásért. Szervezzük meg, hogy segítünk az idősebbeknek. Gondoskodjunk róla, hogy legyen mindenhol ellenőrzés, használjuk fel ezt a néhány napot arra is, hogy bátorítsuk és biztassuk egymást arra, hogy a várva változás igenis bekövetkezik.
Én három évvel ezelőtt csatlakoztam a Fideszhez, mert az alapító okirat szerint a szövetségnek nincs ellenségképe, viszont van világos jövőképe, programja, egy cselekvő nemzet számára, amely a munkára, a családra és az otthonra épül.
Tisztelt ünneplő barátaim!
Kérem engedjék meg, hogy két korosztályhoz külön is szóljak, az idősekhez és a fiatalokhoz. Számtalan hozzám érkező kedves levélből úgy látom, hogy az 1 millió 700 ezer nyugdíjasnak írt levelem nekik igen jól esett. A levelek arról tanúskodnak, hogy számítanak rá, hogy sor kerül a 14. havi nyugdíj megteremtésére. Sokan köszönték azt a szándékunkat, hogy le kívánunk venni terhet a vállukról, féken tartva a gyógyszerárakat, energiaárakat, kiadásaik jelentős tételeit. Néhányan azt írták, hogy nem kívánják többé látni azokat a plakátokat, amire az volt írva, hogy több pénzt az embereknek. Mert ez méltatlan, sőt megalázza azokat, akik szegények, különösen akkor, mint ahogy most történt, hogy az ígéret betartatlan maradt. Egy 73 éves nyugdíjas azt írta, kicsit későn ugyan, de mostanra nekem is benőtt a fejem lágya.
Változást akarok. Egy balatonlellei asszony levelében azt írta, én nem alamizsnát kérek, hanem ha kell még könnyű munkát most is el tudnék vállalni. Egy gyöngyösi pedagógus pedig így írt, a 14. havi nyugdíjról írt kedves levelét köszönöm, ha három kívánságom lehetne, mind a három az lenne, hogy győzzön a Fidesz.
Most pedig engedjék meg, hogy szóljak a fiatalokhoz. Az első szavazók népes, közel 400 ezres táborához. Talán ők nem is tudják, hogy micsoda lehetőség adódik számukra, hiszen a négy évvel ezelőtti választásokat 56 ezer szavazattal vesztettük el. Ha erre gondolunk, akkor ez a 400 ezer fiatal nemcsak saját sorsáról dönthet, de eldöntheti az ország, ha tetszik, a nemzet sorsát is. A fiatalok eldönthetik, vagy jelentősen befolyásolhatják a végeredményt, vagyis azt, hogy lesz-e változás. Sokan közülünk szakmával, vagy diplomával a kezükben nem tudnak elhelyezkedni, és azt látják, hogy az ingyen tankönyv, ingyen jogosítvány, ingyen nyelvvizsga, ingyenes számítógép-tanfolyam, ingyenes utazás, megannyi szép ígéretéből semmi, semmi sem valósult meg. Nekünk felnőtteknek oda kell figyelnünk az első szavazó gyermekeinkre, unokáinkra, elsősorban persze arra, hogy mindannyian menjenek el szavazni, és természetesen arra is, hogy az X jó helyre kerüljön, hiszen az meghatározhatja életünk összes többi szavazatát.
Visszatérve a sportos hasonlatra. A jó versenyző a verseny napján akar élete legjobb formájában lenni. Ez a nap pedig, mint tudjuk mához egy hétre, április 9-én eljön. Engem három éve ez a nap éltet, és azért dolgozom, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség győzzön, legyen ismét polgári kormánya hazánknak, hogy együtt cselekedhessen és alkothasson a nemzet. Higgyék el, hogy győzni fogunk. Együtt győzni fogunk. Köszönöm a türelmet
