Sólyom László úgy fogalmazott: „Az egységes polgári szabadságra építhetünk, és megmaradhatunk a magyar nemzet nyelvi, kulturális, történelmi identitása és összetartozása alapján.” Szavai szerint az egységes szabadság ma a jogállamiságot, az európai normákat jelenti, beleértve az autonómia különböző formáit, amelyekkel a kulturális nemzet élhet. Az államfő emlékeztetett arra, hogy 1848 létrehozta az egységes politikai nemzetet, a haza és a nemzet egységét.
A reformkori nyelvújítás azonban egy másik nemzetalkotó igényt fogalmazott meg, és így a politikai nemzet nem esett egybe a nyelvében élő, kulturális nemzettel. A nemzetiségi ellentétek kirobbanására senki sem tudott megoldást, végül ez is hozzájárult Trianonhoz. „Aki március 15-ét megünnepli, a magyar nemzet része, akárhol is él” – jelentette ki a köztársasági elnök, majd úgy folytatta: „március 15-e a magyar önazonosság ünnepe is.”
„S bár 1848-ban és a következő időkben mégsem sikerült a nemzet, a haza és szabadság fogalmát összhangba hozni, ha 48 örököseinek tartjuk magunkat, ezt a bevégezetlen feladatot a mai kor kínálta lehetőségek között teljesíteni kell, feloldva azt az ellentmondást, amely annyi történelmi kudarcot okozott” – mondta.
Újra jell gondolni a határon túliakra vonatkozó politikát
Sólyom László szavai szerint a határon túli magyarokra vonatkozó politikát alapvetően újra kell gondolni. Abból kellene kiindulni, hogyan gondolkodnak azok a határon túli fiatalok, akik már a rendszerváltások után nőttek fel. Miért és hogyan akarnak ők magyarok maradni? – tette fel a kérdést Sólyom László, aki szerint nincs egységes megoldás, mindenütt más-más tettekre van szükség. Van, ahol egyetem kell, s van, ahol elemi iskolát kell kiharcolni.
A határon túli magyarságnak gazdasági erőre, értelmiségre, kulturális és politikai intézményekre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon. A nagy, mindig is vegyes lakosságú területek a megmaradás iskolái voltak és maradnak, de az együttélésé is – mutatott rá az államfő.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
