– A közvélemény-kutatások adatai szerint, ha most lennének a választások, az MDF nem jutna be a parlamentbe. Hogy gondolja pártját sikerre vezetni?
A 2002-es önkormányzati és a 2004-es európai parlamenti választásokon is felülírtuk a közvélemény-kutatók eredményeit és az elemzők várakozásait. A választók bebizonyították, hogy szükség van a valódi többpártrendszerre, a normális Magyarországért programra, arra a korszerű konzervativizmusra, arra a mérsékelt politizálásra, amelyet ma a parlamenti pártok között egyedül a Magyar Demokrata Fórum képvisel. Iszonyú ellenszélben, barátaink és ellenségeink támadásának kereszttüzében sikerült jó eredményt elérni. A kutatók 2002 óta csak pár százalékon mérik az MDF-et, de erre minden valós választás rácáfolt. Ha a felmérések lettek volna a helyesek, akkor ma nem a szocialisták kormányoznak. Számomra az igazi véleményalkotás maga a választás. Azt is ugyanilyen fenntartással fogadom egyébként, hogy a mért elfogadottságom mindig dobogós volt az elmúlt hat évben. Ezek az adatok azonban, az ösztönzésen túl, hogy többet kell dolgoznunk, azt is megmutatják, hogy a magyar társadalomban ma a legnagyobb tábort azok alkotják, akik nem választottak pártot, akik nem kívánnak részt venni ebben a harci csatazajban. Az elégedetleneknek elegük van a kettészakított országból, és úgy gondolom, ahogy 2002-ben is, nagy meglepetést fognak okozni a következő választáson.
– A bizonytalan szavazókat hogyan kívánják meggyőzni arról, hogy a Magyar Demokrata Fórumot támogassák?
Úgy tekintek minden választásra, mint egy versenyre, ahol a legjobbat kell teljesíteni. Ebben a versenyben a megmérettetéshez szükséges feltételek, mint például a programok, még csak most kerülnek nyilvánosságra. A Magyar Demokrata Fórum vállalásának alapja a Normális Magyarországért program, amely már az EP-választáson is bizalmat kapott a választoktól. Ez a korszerű konzervativizmus programja lesz, amely a teljesítményelvű Magyarország megvalósítását tűzi ki célul: aki többet dolgozik, többet is keressen. Ennek az egyik legfontosabb eleme az egykulcsos személyi jövedelemadó. Két pozitív példa is bizonyítja ennek szükségességét. Az egyik az EVA sikere, amely bebizonyította, hogy Magyarországon nem akarnak csalni a polgárok: ha kevesebb adót kell fizetni, azt becsületesen megteszik. A másik a szlovák tapasztalat, ahol igazolódott: a kevesebb többet hozott a költségvetésnek. A többkulcsos adótáblához képest több adóbevételt realizáltak egy 19 százalékos adókulcsos személyi jövedelemadóval.
– A Fidesz és az MSZP azonban egyöntetűen elutasította a javaslatot.
Így Magyarországon nem az SZJA lesz egykulcsos, hanem a politika. Nem értek egyet az MSZP-Fidesz érveivel. A szocialisták arra hivatkoznak, hogy ez a gazdagokat segíti. Aki havi százezer forint bruttó bért kap, az 18 ezer adót fizet, aki meg egymilliót keres, az 180 ezer forint adót fog fizetni, tehát jóval nagyobb mértékben járul hozzá a közterhek viseléséhez. A Fidesz érve, hogy a rendszer a családokat bünteti. Az egykulcsos személyi jövedelemadó nem zárja ki a családi adókedvezményeket. Én magam is azt gondolom, hogy a családokat támogatni kell, de nem az adórendszeren, hanem a családi pótlékon keresztül. Ugyanakkor sokkal nagyobb szabadságot kéne adni a családtámogatásban az önkormányzatoknak, például étkezési vagy utazási csekkel, hozzájárulással. Az egykulcsos adóval sok pénzt takaríthat meg az állampolgár, mert egyszerűsödik a bürokrácia: most mindenki mellé kell egy könyvelő is. Ráadásul az egyszerűsödött adó növeli a jövedelmeket, mert a munkaadók is szívesebben adnak magasabb fizetést, ha az az alkalmazottnál marad és nem az állam zsebébe vándorol. Ahol bevezették az egykulcsos adót, például a balti államokban, ott jelentősen csökkent a munkanélküliség. A rendszer befektetőket vonz, mert jobban szeretik az egyszerű adórendszert. A régióban egyébként egy sor ország áttért már az egykulcsos adóra: Szlovákia, Szerbia, Románia már bevezették, Csehország, Lengyelország és Horvátország pedig komoly előkészületeket végez ennek érdekében.
– Említette, hogy az egykulcsos adó bevezetésével élénkíthető lenne a gazdaság. Mennyiben javíthatná ez a versenyképességet?
A gazdaság versenyképességének javításához először a polgárok versenyképességének javítására van szükség, ehhez pedig több pénzt kell hagyni náluk. Konzervatív politikusként nem hiszek a szocializmusból örökölt újraelosztás mindenhatóságában. Így a bevételek nagy részét elviszik, belekerül egy politikai nagy üstbe, onnan pedig mindenféle politikai töltettel kerül ki. Ha a Fidesz kerül kormányra, az általa vezetett önkormányzatoknál kezdenek el óriásberuházásokat és lesz aranyból a kilincs, ha a szocialisták, akkor az ő településeiken történik ugyanez. Ez a korrupció és a visszaélések melegágya. Én úgy ítélem meg, hogy kevesebbet kellene elvonni a vállalkozásoktól és az emberektől, ezáltal kisebb mozgásteret kellene hagyni a politikának.
– Melyek a Magyar Demokrata Fórum programjának további elemei?
Az MDF programjának középpontjában a középosztály áll. Ma a középosztály fizeti a szegények segélyeit és a gazdagok be nem fizetett adóit. Az egykulcsos adó egyébként megszabadítja a középosztályt ettől a tehertől is, és ugyancsak adófizetésre ösztönzi a gazdagokat (kockázatos off-shore cégek és más trükkök helyett). Programunk része még a segélyért munkát program is.
– A Magyar Demokrata Fórum minden kormányzat alatt a korrupcióellenességet képviselte. Folytatni kívánják ezt mostani programjukban is?
Ebben a ciklusban sürgettem a parlamentben a lobbi-törvény megalkotását, a pártfinanszírozás és kampányfinanszírozás szabályozását, amellyel egyébként az ÁSZ is folyamatosan foglalkozik. Sürgettem a Btk. módosítását is, mert úgy véltem, nem elégséges, hogy csak bírságot szabnak ki azokra a tisztességtelen vállalkozásokra, amelyek ár- és minőségkartellt hoznak létre. Sikernek tartom, hogy háromévi kiállás után sikerült elérni, hogy szeptember elsejétől ez öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mivel a közbeszerzési törvény hiányosságai miatt közpénzek folynak el, javasoltam egy központi közbeszerzési hivatal létrehozását. Ilyen működik már Angliában és jók a tapasztalatok.
– Benyújtották a párt- és kampányfinanszírozásról szóló törvényjavaslatukat is, de a parlament mégsem foglalkozott az üggyel.
Álságosnak és cinikusnak tartom mind a két nagy párt viselkedését ezzel kapcsolatban. A parlament előtt hever az általunk benyújtott törvényjavaslat, amely körül síri csend honol. Vannak beszédes hallgatások: egyesek tisztességtelenül élvezik annak előnyét, hogy hiányos a jogszabály. Az, hogy egy párt 386 milliót költhet a kampányra, törvény. Aki ezt megszegi, törvényt sért. Ehhez képest össznépi játék folyik, ki hány tíz- vagy százmillióval, netán milliárddal lépi túl ezt a keretet. Miféle jogalkotók azok, akik ügyeskedéssel kijátsszák a kiskapukat? A jelenlegi pártok – és ebben óriási a két nagy párt felelőssége – olyan morális gátakat szakítanak át, amivel hosszú évekre beárnyékolják a közéletet. Ezért mondjuk, hogy ki kell irtani a korrupciót Magyarországon, de nemcsak a túloldalon, hanem a hátunk mögül is. Az MDF-ben nem ismerjük a jó és rossz korrupciót, annak megfelelően, hogy az kinek kedvez. Egyféle korrupció van – az üldözendő.
– Ezen célok megvalósításához ki lehet partnere a Magyar Demokrata Fórumnak?
Ebben a kérdésben nincsenek oldalak. Van egy programunk, amelynek megvalósítása égetően szükséges. Látjuk a költségvetési helyzetünket, látjuk a morális válságot, ami az országban van. Én azt szeretném, ha a programunk mind nagyobb részben megvalósulna. Nem leszünk olcsó koalíciós partner, ha kell, külső koalíciós támogatást biztosítunk, ha kell, éves szerződéssel garantáljuk ezt, vagy ha kell, ellenzékben leszünk. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a demagóg és populista ígéretözön mellett a józan és a valódi megoldásokat kereső politikának is hangja és tere legyen a törvényhozásban. Mi csak azokkal fogunk tudni együttműködni, akik készek e pontok megvalósítására. Ha mondjuk a Fidesz támogatni tudja a korrupció kiirtására vonatkozó javaslatunkat, az euró 2010-es bevezetését, a teljesítményelvű Magyarország megvalósítását, a 18 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót, akkor a Fidesszel fogunk együttműködni. Ha nem, akkor ellenzékből is lehet szolgálni ezeket az érdekeket.
– Egy időben némi közeledés volt tapasztalható a szocialista párt felé. Ők kizárhatók a koalíciós partnerek listájáról?
Az MDF egy jobbközép párt, a meghirdetett elveket szigorú feltételként fogja megszabni mindenféle koalíciós együttműködésnél. Ma jó esélyt látok arra, hogy Magyarországon nagykoalíció lesz a választások után. Égető szükség van átfogó reformokra az egészségügy, az oktatás vagy a közigazgatás területén. Mivel a változtatáshoz kétharmados törvényeket kell módosítani, képtelen helyzet látszik körvonalazódni: a jogszabályok megalkotásánál vagy az MSZP fogja támogatni a Fideszt, vagy a Fidesz a szocialistákat. Mivel nincs olyan ellenzék, amely olyan reformokhoz adja a nevét, amely az első időszakban biztosan népszerűtlen, a két nagy pártot ismerve ezt biztosan csak a hatalomból való részesülésért fogják megtenni.
– A Fideszt potenciális koalíciós partnernek tartja, ugyanakkor több kijelentésében is erősen bírálta a nagyobbik ellenzéki pártot. Milyen most a viszony a két párt között?
A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum rivalizáló pártok. A Fidesz eddigi politikája az volt, hogy felfalta a kisgazdákat, a kereszténydemokratákat, és iszonyú energiával kívánta megszerezni a Magyar Demokrata Fórumot is. Nagy kárt okozott ezzel: egyrészt nem érte el a célját, hogy egy nagyon erős, a jobboldalon egyedüli párt lenne most a Fidesz, viszont identitásválságot okozott ezen az oldalon. Nem tartom demokratának azt, aki ma egyetlen politikai csoportosulást akar létrehozni Csurka Istvántól Csintalan Sándorig. Kádár János vallotta egykor, hogy az MSZMP képes saját magán belül megjeleníteni az ellenvéleményeket, ezért nincs szükség több pártra. Ennek az olvasztótégelynek az MDF ellenáll, mivel úgy gondoljuk, a politikai egyszínűségből akartunk a rendszerváltozáskor kiszabadulni, tehát meg akarjuk őrizni a társadalom tagoltságának képviseletét pártok formájában is. Ez a képviseleti demokrácia lényege, amit azonban a Fidesz nem vett figyelembe. Mint ahogy egynémely módszere is idegen a konzervatív politizálástól. Példaként azt vegyük, hogyan bukott meg a Fidesz a vakondokozáson vagy a Vizsla-ügyön. Méltatlan egy demokráciához, és messze van az általa oly sokszor emlegetett keresztényi politizálástól. Mi nemcsak politikai stílusunkban vagyunk mások, mint a fideszesek, hanem gazdaságpolitikában, társadalompolitikában és nemzetfelfogásban is. A hatalomgyakorlási módszerekben pedig fényévnyi távolságra vagyunk egymástól.
– Igaz az, hogy egyéni képviselőjelöltjeik listáját azért nem hozták teljes terjedelemben nyilvánosságra eddig, mert tartanak a Fidesz esetleges hadjáratától?
Ma is folyamatosan keresgélik a fideszesek a jelöltjeinket az egyéni körzetekben. Szeretném, ha az ellenfél jelöltjeit kutatgatnák és őket próbálnák lebeszélni arról, hogy induljanak a választáson. Ezek azok a módszerek, amelyek elfogadhatatlanok egy demokrata és egy keresztény ember számára.
– Mit gondol, jelöltjeiknek mennyi esélyük van a két nagy párt neves indulóival szemben?
Neves indulók szép számmal vannak az MDF soraiban is: országgyűlési képviselők, közgyűlési elnökök vagy alelnökök, polgármesterek, jó nevű vállalkozók, sportolók.
A mai magyar társadalomban a legnagyobb erőt azok jelentik, akik a pártok iránt el nem kötelezettek. Én rájuk számítok. Bízom azokban, akiknek elegük van a két nagy párt átlátszó ígéreteiből, akik partnerek az önálló véleményalkotásban, akik érzik és tudják, hogy a valódi többpártrendszerben a belső kontrollnak mekkora a szerepe. A politika arról szól, hogy kompromisszumokat kell kötni, hiszen senkinek a zsebében nincs ott a bölcsek köve, de minél kevesebb párt dönt, annál nagyobb az esélye a tévedésnek és a korrigálhatatlanságnak. Ezért aggasztó, hogy a kétpártrendszer víziójától kell tartanunk.
