A világ szinte valamennyi országában eltérő a nők és a férfiak aránya, Magyarországra a nők túlsúlya jellemző. A Központi Statisztikai Hivatal négy éve készült felmérése szerint 2001-ben félmillióval több nő élt hazánkban, mint férfi. A népességen belül elfoglalt helyzetük azonban nincs arányban a közéletben elfoglalt helyükkel: az országgyűlés 386 székéből jelenleg csupán harmincötöt (kilenc százalék) foglal el nő. Ez kettővel több az előző ciklushoz képest, és ha figyelembe vesszük, hogy a Horn-kormányban még negyvenhárom „honanya” volt, a helyzet javulásáról nem beszélhetünk.
Az Európai Unió régi tagországaiban vegyes képet látunk, nem mindenhol kedvezőbb a nemek aránya, sőt még a hazainál kedvezőtlenebb adatokkal is szembesülhetünk. Kifejezetten magas a nők aránya Hollandiában: az alsóház 150 képviselője közül 56 nő (37 százalék), a szenátus 75 tagja közül pedig 23. Németország is büszke lehet magára, mivel a Bundestag 614 képviselője között 195 hölgyet találunk, ami 32 százalékos aránynak felel meg. Kedvezőtlenebb a kép az Egyesült Királyságban, ott a 646 képviselő húsz százaléka, azaz 128 nő. Olaszország 612 alsóházi képviselőjének pedig mindössze alig több mint egy százaléka (hét) képviseli a gyengébb nemet. A régió országaiból Románia kétkamarás parlamenttel dolgozik. A 332 fős Alsóház 37 női képviselőt számlál, az arány a felsőháznál 137-8, szintén a férfiak javára. Szlovéniában azonban a kilencven képviselőből tizenkettő nő.
Pártok és nők
Ha a magyarországi pártokat nézzük, az MSZP foglalja el a legjobb helyet – ennek elsősorban történelmi okai vannak –, náluk ebben a ciklusban huszonkét hölgy viseli a honatyák terheit, a Fidesz soraiból tíz, az SZDSZ-éből három, az MDF-ből egy, – független hölgyek nincsenek.
Az MSZP Alapszabályzatban rögzíti az adott funkciót betöltő nők számát. A húszszázalékos kvótát a nyugati baloldali pártok mintáját követve hozták létre. „A kvóta azonban nem elég, a párton belül a nők nagyobb szerepvállalásának elsősorban ismeretlenségük áll útjában” – vélte Gurmai Zita, az MSZP Nőtagozat elnöke. Hozzátette, hogy a nők nagyobb jelenlétével a politika hangneme is szelídebb lenne. Az MSZP, bár több hölgyet szeretne látni a közéletben, fontosnak tartja, hogy a nem ne legyen túlhangsúlyozott: a szakértőket kell keresni.
Az SZDSZ kevesli a nők számát a politikában, ezért a következő választásokon kétszer annyi nőt indít, mint a két nagy párt együtt – tudta meg a FigyelőNet Sándor Klárától, az SZDSZ ügyvivőjétől. Az ügyvivő asszony úgy véli: amíg a nők nem jutnak hozzá ugyanolyan eséllyel a hatalmi pozíciókhoz, mint a férfiak, addig a politikai pályafutás továbbra is a férfiak privilégiuma lesz. Hozzátette: a nők és férfiak arányos felosztása a közéletben is indokolt, hiszen más szabályok vonatkoznak rájuk, más az érdeklődésük, más nézőpontból látják a dolgokat, eltérő körülmények között dolgoznak. „Ma Magyarországon például egyedülálló nő nem kérhet mesterséges megtermékenyítést. Ha elég nő lett volna az országgyűlésben, a szavazás kimenetele más lett volna” – emelte ki Sándor Klára. Véleménye szerint vannak más anomáliák is: a kismamákat a kórházakban betegként kezelik, és az egészségügyi ellátórendszer is férfi gondolkodásmód szerint épül fel. „Európában ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni a gender mainstreaming, mely egy törvény férfiakra és nőkre gyakorolt hatását vizsgálja hatályba lépés előtt. A családon belüli erőszakkal kapcsolatos lomha ügymenet is a nők alacsony számának tudható be. Harminc százalékot kéne elérniük a nőknek a parlamentben, hogy érvényesíthessék szempontjaikat, különben a férfiakhoz alkalmazkodnak, elszigetelődnek. A négy pártnak együtt kéne fellépnie az ügyben, mert a nők helyzete egyéni erőfeszítésekkel nem oldható meg” – hangsúlyozta Sándor Klára.
Egyenrangú miniszterek
„A kormány tagjai közül ketten vagyunk nők, és ez nem jelent gondot, egyenrangúak vagyunk a férfi miniszterekkel” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Göncz Kinga, ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter. Hozzátette: a minisztérium felső vezetésében a négy államtitkár egyike nő, a négy helyettes államtitkár közül viszont hárman, vagyis a két nem aránya teljesen kiegyenlített. Mint a miniszter elmondta, a szakmai területek vezetőinek döntő többsége nő. Mindezek mellett elmondható, hogy a szociális terület mindig is a női foglalkoztatás területének számított. Viszont az Országgyűlésben sokkal kevesebb a női képviselő, mint a férfi. „Ennek nemcsak az az oka, hogy a nők kevesebben törnek politikai babérokra, hanem az is, hogy a magyar nők többsége még mindig szívesebben szavaz férfira. Fontos a szemléletformálás, hogy a nők merjenek maguknak olyan pályát választani, ami eddig inkább a férfiak körében dívott, vegyenek részt kutatásfejlesztésben, dolgozzanak műszaki és természettudományos területeken, és természetesen a politikai életben is. Minél többen” – mondta Gönz Kinga.
Női politikusok női politika nélkül
„A pártok között alig van különbség hozzáállás tekintetében” – válaszolt az FN kérdésére Adamik Mária szociálpolitikus-szociológus. Hozzátette: az EU-s normákat követve történnek ugyan látszatintézkedések, például a jelöltállításnál, de formális megfelelni akarásról van szó. „A Kádár-rendszer emancipációs törekvéseinek köszönhetően a nők közéletben, politikában elfoglalt helyzete jóval kedvezőbb volt a mostaninál, de arányuk a tudatos törekvés ellenére sem ment soha harminc százalék fölé. 1989 után politikai szerepvállalásuk nem volt a politikai diskurzus része, helyzetük ma rosszabb” – véli a szociológus.
Adamik Mária szerint a dolog iróniája, hogy az eddigi női politikusok munkája sem igazolja vissza, hogy érdemes lenne erőltetni jelenlétüket. „Minden női politikusnak lett volna lehetősége, hogy lépjen, hogy a női civilszervezetekkel együtt dolgozzon, mégsem tette meg senki. Nagyon nehezen halad a családon belüli erőszak rendezése, a prostitúció okozta feszültségek kezelése is lomha, röviden: nem folyik női politizálás. Egyéni karrierekről beszélhetünk” – véli a szakértő. Hangsúlyozta: a női politikusok feladata nem kevesebb, mint a nagyobb társadalmi kohézió, a szolidaritás kialakítása, a politikai beszédmód megváltoztatása, végül gazdasági szinten is saját elképzelésekkel kellene rendelkezniük.
„Lehet, hogy ez nem könnyű feladat, mert oly mértékben igazodni kell a férfiak diktálta politikai irányvonalhoz, ezért fontos az arányok megváltozása. De addig, amíg a nők politikai szerepvállalása individualista karrierek összességeként írható le, a liberális jogokra való hivatkozás – a jogunk van hozzá, mert nők vagyunk – üres frázis. Ha a nőknek magára a politikára semmi hatása nincs, jelenlétük nem közügy. A matematikai arányok puszta megváltoztatása nem elég” – jelezte Adamik Mária.
