Az elmúlt öt évben a KSH legfrissebb adatai szerint éppen százezerrel csökkent a magyar népesség, s ha a fogyatkozás üteme nem változik, akkor öt év múltán múlt időben kell beszélni a tízmillió országlakóról – írja a Népszabadság.
A demográfusok az egyelőre megállíthatatlannak tetsző folyamatot azzal magyarázzák, hogy – akárcsak Európa legtöbb országában, nálunk is – mind később és mind kevesebben vállalnak gyereket. Az már viszont magyar sajátosság, hogy rövidebb ideig élünk, mint az ország fejlettségéből következne. Mindezek következtében egyelőre nem is a népességfogyás megállítása, inkább a folyamat ütemének lassítása a reális cél.
Ma a felnőttek tíz százalékának nincs gyereke. Ha a helyzet nem változik, ez az arány rövidesen húsz százalék lesz – állítja Pongrácz Tiborné demográfus. mondja a demográfus.
Alapvető változást azonban nem is a születésszám növekedése hozhatna, ugyanis a halandóság a kirívóan magas, s egyben sajátosan magyar jelenség.
A gyerekvállalási kedv, a migráció és a halandóság egyformán szerepet játszik a népességszám alakulásában – mondja Hablicsek László, a Népesedéstudományi Kutató Intézet helyettes vezetője, aki szerint a családtámogatási rendszer nagyjából megállította a termékenység romlását. Az egy főre jutó gyerekszám (1,3) a csehekénél és a lengyelekénél is jobb. A bevándorlással óvatosan kell bánni, megoldást az semmiképpen sem jelenthet. Az viszont tragikus, hogy a születéskor várható átlagos élettartamot tekintve ma a világon a 80. helyen állunk. Lassan negyed évszázada minden évben többen halnak meg, mint ahányan születnek.
A demográfiai szakadék az országon belül óriási. A halandóság a Komárom-Esztergom megyei Kisbéren és környékén például 43 százalékkal haladta meg a Szentendrei kistérség mortalitását. Kőbányán két és félszerese a szívinfarktus okozta halálozás, mint a XII. kerületben.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
